Helryx Toa meghozta döntését.
Cellájában egyedül, mindössze Teridax Makuta gondolatai és Miserix Makuta festménye társaságában, bőven volt ideje gondolkodni. Teridax külön elmondta neki, mik voltak a tervei – kihasználja a Nagy Szellem testének erejét, hogy más világokat hódítson meg. A Toa nem kételkedett benne, hogy képes lenne rá, hacsak nem állítják meg.
De hogyan?
Az egyértelmű válasz a matorán nép volt. Munkájukat nyilvánvaló kapcsolat kötötte össze a gépezet egészségi állapotával, amelyben laktak. Dióhéjban, ha ők beszüntetik a munkát, a robot meghal, s vele együtt Teridax Makuta is. A probléma, hogy Teridax nem tűrné meg a sztrájkot. Kétségkívül lemészárolna néhány matoránt, különlegesen fájdalmas módokon, míg a többiek be nem hódolnak. Bármilyen bátrak is, a matoránok dacosságára nem lehet számítani, ha a barátaik szenvedését okozzák vele.
Természetesen a gond többrétű volt: a robot halála elkerülhetetlenül minden benne élő lény halálát is jelentené – matoránét, Toáét, Vortixxét, Skakdiét, mindenkiét. A kinti bolygónak nincs szárazulata, így nem lenne hová menekülni. A matorán univerzum lakói vagy megfulladnának, vagy megfagynának a sötétségben.
Mint Mata Nui Rendjének vezére, Helryx számos olyan döntést hozott már, amely a halálukba küldte ügynökeit. Ez a munkával járt. De vajon olyan döntést hozhat, amely egy egész univerzumot a sírba taszítana?
Mint kiderült, igen. Hozhat.
Teridaxot meg kell fékezni, mielőtt még megölné vagy leigázná a kinti világegyetem milliárd ártatlan lakóját. Nem volt benne biztos, hogy leterítheti-e, de meg kell kísérelnie. Börtöne egy érzékeny hely közelében volt, amelynek pusztulása talán elegendő lesz a Makuta megölésére. Ha vízerejét nóva robbanásként ereszti ki, talán okozhat elég kárt. De még ha csak megnyomorítja is, más még beviheti a kegyelemdöfést.
Behunyta a szemeit, és megidézte minden hatalmát. Ha voltak kétségei vagy sajnálkozott, félretolta érzéseit. Helryx azt fogja tenni, amit mindig is tett: bármit, amit muszáj.
Figyelmét egy hihetetlenül hangos dörömbölés zavarta meg. Teridax máris felfedezte volna a tervét?
A következő pillanatban beomlott egy fal. A romokon át két matorán, Lewa Nuva Toa és egy olyan alak lépett be, akiről Helryx úgy vélte, sosem fogja látni: Tuyet Toa.
- Ti! – csattant fel a Rend vezére. – Ti mit kerestek itt?
- Szívesen – felelt Tuyet. – Fogalmam sem volt róla, hogy ide vagy bezárva, Helryx. Költői igazságszolgáltatás, tekintve, hogy a te fajtád is évszázadokra bezárt engem, nem gondolod?
Helryx Lewára nézett. Tuyet szabadlábon potenciális veszélyforrás. Talán ha ő és a Levegő Nuva Toája elég gyorsak, leteríthetik a gaz Toát. Ám Lewa nem fordított figyelmet Helryxre. Inkább úgy tűnt, Miserix képével van elfoglalva. Teridax Makuta a régi ellenségét egy falfreskóvá változtatta, a gyilkosság egy egyedi és galád tetteként.
- Lewa? Te meg mit művelsz? – kérdezte.
A Levegő Toája rá sem hederített. Helyette azt suttogta:
- Érdekes. Nem halott, de annyira annak hiszi magát, hogy akár az is lehetne.
- Rá ne figyelj – így Tuyet. – Ő nem ez a Lewa. Nem tudom, ki ő pontosan, csak azt, hogy ő hozott ide minket. És most, hogy itt vagyunk, biztosan találok valami módot, hogy érkezésünkből előnyt kovácsoljak magamnak.
Helryx visszatekintett Lewára. A Levegő Toa becsukta a szemeit, és jobb kezével előrenyúlt. Ám kitartott tenyeréből nem ciklon tört ki. Sőt mi több, semmi sem történt.
Aztán hirtelen valami mégis.
Miserix portréja eltorzult, mintha ráhajlott volna önmagára. Egy szempillantással később maga Miserix Makuta állt ott a teremben, teljes hüllőpompájában. A Makuta először szédültnek tűnt, de aztán szemeit megtöltötte a harag.
- Hol van Teridax? – bömbölte, és még a falak is megremegtek.
- Nos – kezdte Tuyet. – Erre nem számítottam.
- Kuss legyen! – kiáltott fel Helryx – Mindenki, csönd. – A két matorán felé fordult. – Hafu, Kapura… ez nem nektek való hely. Menjetek vissza Metru Nuira, és adjátok át a hírt az ellenállásnak. Mondjátok meg, hogy készüljenek fel cselekedni, és hogy… hogy béküljenek meg a Nagy Szellemmel és egymással.
Hafu előre lépett egyet, készen arra, hogy az ott maradásért vitázzon. De Kapura megfogta a karját, és a fejét rázta. Itt egy harcból sem vehetik ki a részüket… valahogy tudta, hogy ez a Víz Toája minden létezőnek a végéről beszélt.
Most Lewa Nuva volt soron, hogy megszólaljon.
- Üzenetet kell küldeni. Mata Nuit fel kell készíteni.
- Ki vagy te? – követelőzött Helryx.
- Te úgy ismersz engem, mint Tren Krom – mondta a Toa. – Akárcsak Tuyet, én is nemrég szabadultam. Most pedig egy feladatom van.
- Megállj!
A szobában mindenki körbepördült, hogy meglássa, ki beszélt. Az áttört falban Brutaka és Axonn jelent meg. Brutaka lebegett, és valamilyen zöldes aura vette körül. Axonn bal karja bénán lógott az oldalán. Mindketten úgy festettek, mint akik egy háborún estek át.
- Tren Kromnak meg kell tennie, ami a feladata – mondta Brutaka. – A három legyen egy. Az univerzumnak élnie kell, hogy a világ ismét teljes lehessen.
- Az univerzumnak meg kell halnia, és Teridaxnak is! – felelt Helryx. – Axonn, Brutaka, azt parancsolom, hogy fékezzétek meg ezt a három személyt.
Brutaka mosolygott.
- Többé nem engedelmeskedünk neked, Helryx Toa. Most már a sors diktál nekünk.
- Csak hogy tudd – tette hozzá Axonn –, Brutaka újabban többes számban beszél. Hosszú sztori.
Tuyet már nem figyelt rájuk. Tren Kromot próbálta kihallgatni. Akármilyen üzenetet is küldött, nagyrészt hallhatatlan volt, de időnként olyasvalamit susmorgott, amit megértett. Eddig az "Ignika" és az "aranypáncél" szavakat hallotta. Mindkettő érdekfeszítő volt, enyhén szólva.
- Elég a beszédből – morgott Miserix. – Teridax ebben a fémvázban lakozik, ami azt jelenti, el kell pusztítani, és vele azt is, aki az utamba áll.
- Ne kezdj bele olyasmibe, amit nem tudsz befejezni – figyelmeztette Tuyet. – Én még használni akarom ezt az univerzumot.
- Brutaka, Helryxnek talán igaza van – így Axonn. – Talán másképp nem lehet megállítani Teridaxot. Talán Mata Nui is ezt kérné tőlünk.
Kapura és Hafu döbbent szemei előtt, meghúzták a harci vonalat. Az egyik oldalon Helryx, Miserix és Axonn – a másikon Tuyet, Lewa Nuva és Brutaka.
- Ha így kell lennie – mondta Brutaka. – Hogy megmentsük az univerzumot, hát… Axonn, Helryx, Miserix, most meghaltok.