�rta: Greg Farshtey

Ford�totta: Viktor24

�tad�: Govan

Lhikan Toa cs�ndesen osont �t Ta-Metru s�t�t utc�in. Az �jszaka teljesen cs�ndes volt, mintha �r�kbe fogadott otthona a holtak v�ros�v� v�lt volna. M�g az �rnyakat is, �gy t�nt, meg�rintette a Metru Nuit megragad� f�lelem.
Egy apr� l�ngot kezdett megid�zni, majd abbahagyta. Dume Turaga figyelmeztette a helyzete el�rul�s�r�l az er�i haszn�lat�n �t. Az ellens�g lenyomozn� a l�ng forr�s�t, �s ha a Kolosszeumt�l t�l messze fogn�k �t el… h�t, l�tta, mi t�rt�nt a t�bbi To�val, akik felel�tlenek lettek.
Egy-k�t mell�fog�s megengedhet� egy Rahi bestia ellen, eml�keztette mag�t. De nem ezek ellen az ellenfelek ellen. Csup�n a legkisebb lehet�s�gre van sz�ks�g�k, �s –
Egy hang j�tt fel�lr�l – f�m karcol�dik a k�nek, k�ts�gtelen�l az egyik h�ztet�r�l. Lesb�l t�mad�s? A S�t�t Vad�szok t�bbre is k�pesek voltak enn�l – �s rosszabbra. Lhikan aktiv�lta a V�delem Maszkj�t, er�teret hozva l�tre maga k�r�l, �s k�szenl�tbe helyezte t�z nagy kardjait. Ak�rki – vagy ak�rmi – is k�vette, meglepet�s v�rt r�.
Egy ismer�s maszk t�nt f�l az �nt�de tetej�nek perem�n. – Nyugi, testv�r. �n vagyok az.
Nidhiki Toa leugrott �s t�rsa mellett �rt f�ldet. Smaragd p�nc�lja karcolt �s foltos volt m�r a sz�mtalan csat�t�l. – �jf�li s�ta van? – suttogta. – Mi a baj, a h�bor� nem ad el�g testmozg�st?
- A Kolosszeumn�l kellett volna maradnod, a t�bbiekkel egy�tt. – v�laszolt Lhikan.
- Meguntam. Egy�bk�nt is, hat To�nak el�gnek kell lennie egy Turaga v�delm�re.
- Nem, ha igazam van. – mondta Lhikan, b�sz kifejez�ssel arc�n. – Nem, ha az szemelte ki mag�nak, akit sejtek. A f�l l�gi� bent lehet az �p�letben, �s m�g akkor sem lenne biztons�gban.
A Lopakod�s Kanohi Maszkja alatt, Nidhiki mosolyt villantott. – T�l sokat agg�dsz, testv�r. Mindig is. Eml�kszel, amikor annak a sok ko-metrui Tud�storonynak a teteje �sszeomlott? Biztos volt�l, hogy a Kanohi s�rk�ny j�tt vissza. Kider�lt, hogy csak j�gdenev�rek voltak, modorral.
- Akkor t�gy valamit a kedvemre! – mondta Lhikan. – �n nyugatra indulok �s k�rbemegyek. Te �szakra m�sz! Haszn�ld a maszkod, maradj l�that�ron k�v�l, �s Mata Nui szerelm�re, ha S�t�t Vad�szokat l�tsz, most menj seg�ts�g�rt!
- Te elvonsz minden m�k�t az �lland� er�szakb�l, Lhikan. – kuncogott Nidhiki, m�r az �rnyakba t�nve el.
Nidhiki Toa Ga-Metru sz�les utc�in barangolt, templomok �s iskol�k �s csatorn�k mellett. A v�ros �sszes metruja k�z�l ezt szerette a legkev�sb�. Olyan tiszt�nak �s rendesnek t�nt. Azt �rezte, hogy ha egy kis v�z fr�ccsenne az utc�ra, f�l tucat Vahki j�r�rt h�vatn�nak, �s metru-szerte sz�ks�g�llapotot rendeln�nek el.
M�r r�gen kikapcsolta Lopakod�s Maszkj�t, aminek a seg�ts�g�vel egy szellemszer� alakban j�rhatott, alig l�that�an �s teljesen cs�ndesen. Amilyen hat�kony a maszk volt, nyugtalan�t�nak tal�lta, hogy nem hallja saj�t l�pteit. Lhikan ezt a tett�t „felesleges kock�zat v�llal�s�nak” nevezte volna. De Nidhiki komolyan k�tellte, hogy ak�r egy S�t�t Vad�szt is azon kapn�nak, hogy egy ilyen k�p-t�k�letes, �gsz�nk�k, �-de-megfelel� metruban van.
Valami �tfutott az �rnyakon t�le jobbra. Megugrott egy kicsit egy cs�p�k l�tv�ny�ra, mely �jszakai vad�szat�ra ment. Valami olyasmi volt ez, amit soha sem ismert volna be testv�r To�j�nak, de Nidhiki mindig is betegesen undorodott a cs�p�kokt�l, Nui-Jag�t�l, Nui-Ram�t�l… igaz�ban, minden rovarszer�s�gt�l. Ha rajta m�lott volna, Metru Nuit m�r r�g megtiszt�tott�k volna a t�bbl�b� k�sz�-m�sz�kt�l.
Nidhiki kiv�rta, m�g a p�k messzire elt�volodott, miel�tt tov�bbment volna, egy kicsit el�vigy�zatosabban, mint az el�bb. Csup�n a miatt a kis �vatoss�g miatt volt, hogy �szrevette az alakot, mely �rny�kb�l �rny�kba suhant. Ez volt az els� alkalom, hogy valaki olyat l�t, aki �gy t�nt, annyira otthonosan mozog az �rny�kban, mint �. �rdekl�dve, a nyom�ba eredt.
K�t dolog gyorsan nyilv�nval�v� v�lt. Az els�, hogy �ld�z�ttje nem Toa – a n� nem viselt Kanohi maszkot �s t�ls�gosan j� volt az �jszak�n val� nem l�that� �s nem hallhat� �tsurran�sban. A Toa �ltal�noss�gban nem volt t�l j� a lopakod�sban. Ez szemben �llt a k�p�kkel, mint b�szke �s nagyon nyilv�nos h�s�k. Nidhiki kiv�telt k�pzett e szab�ly al�l. Ahonnan � j�tt, ott a Toa vagy az �rny�kb�l csapott le, vagy nem tartott sok�ig.
A m�sodik az �ti c�lja volt. Egyenes �ton haladt d�l-nyugatra, a Kolosszeum fel�. Norm�lis k�r�lm�nyek k�zt, Nidhiki nem agg�dna emiatt, a hely v�delm�t eln�zve. De ha ez a S�t�t Vad�sz el�g j� volt, hogy bejusson, �s azt�n ki tudja, mit tegyen Dume Turag�val?
Nidhiki meg�llt, el�vette kasz�j�t, �s oda c�lzott, ahol a n� lenni fog, nem oda, ahol volt. Majd elengedett egy v�kony, f�kusz�lt, hurrik�n er�ss�g� sz�lsugarat a c�lpontj�ra.
Nem fordult meg. Nem ki�ltott. Csak egyszer�en oldalra ugrott, mintha egy Kodan labd�t dobott volna fel�je, cs�ndesen landolt, �s Nidhiki ir�ny�ba fordult. Mosolya kih�v�s volt.
- Nagyra �rt�kelem ezt a kis szell�t. – mondta l�gyan. – A vad�szat izzaszt� munka.
- Akkor tal�n jobban le kell, hogy h�tselek. – v�laszolt. Most szersz�ma mindk�t oldal�b�l k�ld�tt elemi leveg� er�t, k�r�lv�ve ellenfel�t. Meglep�d�s�re, a n� �ll�sb�l tett egy szalt�t, �pphogy elv�tve mindk�t l�k�st. Miel�tt m�g l�bra esett volna, k�t t�rt dobott a Toa fel�. Az egyik a maszkja mellett siv�tott el, m�g a m�sik r�pt�ben elv�gta a jobb v�llp�nc�lj�t.
- Azt hiszem, nem tan�tanak kit�r�st a Toa k�pz�sen. – mondta a n� S�t�t Vad�sz. – Nem csoda, hogy a v�rosotok buk�ban van.
Nidhiki a smaragd p�nc�lja �jabb s�r�l�s�r�l ellenfel�re n�zett. Sz�nd�kosan v�tette el, biztos volt benne. Ezzel a c�lz�ssal ha meg akarta volna �lni, m�r halott lenne.
- Nem az �n v�rosom. – v�laszolt. – Hanem egy hely, amit az�rt is v�dek.
- �h. M�lt�s�gi �gy?
Nidhiki meg�llt, miel�tt v�laszolt.
– Mondjuk �gy, nincs jobb aj�nlat.
A m�sodperc egy t�red�k�re levette r�la a szem�t, hogy felk�sz�tse kasz�j�t. Amikor megint feln�zett, a n�nek nyoma veszett, elt�nt, mint egy f�stcsom� az �jszakai sz�lben. Nidhiki teljesen mozdulatlanul �llt, nem l�legzett, l�bai feszesek �s k�szek az ugr�sra. Ezer harc veter�njak�nt okosabb volt, minthogy p�nikba essen. Nem tudva, hogy a n� hol van, minden mozdulat rossz mozdulat lehetett. Ment�lisan m�k�d�sbe helyezte maszkj�t, �s elt�nt az �rny�kban.
- �h, te azt�n j� vagy.
A hangja fel�lr�l j�tt. A transzportcs�vek k�zt �lve figyelt. T�k�letes b�v�hely volt – egy olyan er�s sz�l, ami kimozd�tan� �t onnan, Nidhiki fej�re is bor�tan� a cs�t�maszokat, m�g az ut�na val� m�sz�s egyenl� lenne az �ngyilkoss�ggal.
- Meg�lhetn�lek most, Toa. – folytatta. – De m�ra m�r megvolt a kv�t�m. Teh�t csak itt hagylak t�ged, �s v�gzek a dr�ga Turag�tokkal. Ha f�lsz a s�t�tben… h�t, akkor j�l teszed.
Nidhiki cs�ndben maradt, m�gnem egy �jabb t�r f�r�dott a falba m�g�tte.
- Ne l�gy a kedvem�rt cs�ndes. – mondta a S�t�t Vad�sz. – M�r �gy is tudom, hol vagy. �rzem a f�lelmed szag�t.
A Toa nyugalomra k�nyszer�tette mag�t. Volt m�r neh�z helyzetekben, �s kibesz�lte bel�l�k mag�t. Ez csak eggyel t�bb alkalom volt.
– Sosem fog siker�lni. T�l j� a v�delme.
- Figyelj engem! Ha csak… nincs jobb terved?
- Ellens�ges oldalakon vagyunk, eml�kszel?
- Nem musz�j ott lenni. – Hangja f�l�tte �s m�g�tte volt most.
Nidhiki k�rbefordult, de m�g most sem l�tta.
– H�ny To�val kezdt�tek? Sz�zzal? K�tsz�zzal? �s mennyi maradt, tal�n n�h�ny tucat? A S�t�t Vad�szok� a f�l v�ros, �s hamarosan mi�nk lesz a m�sik fele is. Ha v�ge van, te is csak egy �jabb maszk leszel a halomban.
A szavak kem�nyet �t�ttek. A h�napokban, mi�ta Dume Turaga visszautas�totta a S�t�t Vad�szok b�zis�t Metru Nuira, sz�mtalan Toa esett el. A legt�bbre az �rnyakb�l csaptak le, sosem tudva, hogy ellens�g�k ott volt. �h, volt n�h�ny gy�zelem – Nidhiki a saj�t r�sz�n�l t�bb ellens�get gy�z�tt le, �s Lhikan fel�rt hat To�val a harcban – de mind tudt�k, hogy a sz�mok ellen�k dolgoztak. Csak id� k�rd�se volt.
- Ha meg akarsz halni, nagyon sz�vesen seg�tek. – tette hozz� a S�t�t Vad�sz. – De ha �lni akarsz… megegyezhet�nk valamiben.
Egy hossz� pillanat telt el. Azt�n Nidhiki leengedte kasz�j�t. Egy m�sodperccel k�s�bb a Lariska nev� S�t�t Vad�sz leugrott el� a f�ldre. M�g mindig k�szenl�tben tartotta t�rjeit.
- Az �rny�kos – az alkalmaz�m – folyton �j tehets�geket keres. – mondta. – Seg�ts elfoglalni a Kolosszeumot �s megnevezheted a jutalmadat!
A teljes hat�sa, hogy most mit fog tenni, hirtelen belecsap�dott azt�n Nidhikibe. Ha el�rulja a To�t, a nev�t �r�kk� becstelens�g k�s�rn�… vagy m�gsem?
Ki mondhatja meg? k�rdezte mag�t�l. A Toa mind halott lesz. Mator�n? �k azt hiszik, amit mondanak nekik, hogy higgyenek. �s a S�t�t Vad�szok? Persze, mintha ak�rki is hallgatna r�juk.
- Metru Nui. – mondta hat�rozottan. – �n odaadom nektek Dume-t, Lhikant, �s a t�bbit, �s �n ir�ny�tom a v�rost. Ez a jutalmam, kell, vagy nem kell?
Lariska vigyorgott. – Igaz�b�l, azt hiszem, a v�laszt�som az, hogy kell, vagy meg�llek, ahol vagy. De ink�bb elszalasztom. Tal�lkozz velem itt holnap �jjel – majd megadom a v�laszodat!
A k�vetkez� nap �r�kk� tartott. Nidhiki azzal t�lt�tte idej�t, hogy a Kolosszeum halljaiban s�t�lt, mag�t k�pzelve el mindez urak�nt. Id�nk�nt, �rzett egy kis b�n�ss�get arr�l, hogy mit fog majd tenni. De azt�n eml�keztette mag�t, hogy Dume hib�ja volt, �s a t�bbi To�j�, hogy valaha is azt k�pzelt�k, hogy van es�ly�k a S�t�t Vad�szok ellen.
Ahogy az ikernapok lementek, Lhikan k�zeledett. – Nidhiki, h�t itt vagy! Egy cs�nak j�n d�lr�l, ut�np�tl�ssal a fed�lzeten. Neked kell fogadnod!
- Persze. – v�laszolt Nidhiki, h�l�san, hogy van ments�ge az elt�n�sre. – Nem lehet a keser� v�gig ostromolni ut�np�tl�sok n�lk�l, igaz?
T�vozott, miel�tt Lhikan v�laszolhatott volna.
- �ll az alku. – mondta Lariska. – Holnap Lhikant �s a Kolosszeum �rs�g�t a V�get Nem �r� Suttog�sok Kanyonj�ba vezeted, Po-Metruba! Mi a barlangokban �s a dombokban lesz�nk sz�tsz�rva. Amint v�ge van, szem�lyesen int�zkedek Dume fel�l… �s a v�ros a ti�d lesz, Nidhiki. Mit tervezel vele?
Nidhiki le�lt egy padra �s kiny�jtotta l�bait. – Tal�n itt k�ne csellengned, Lariska, �s megtudnod.
Nidhiki h�re �gy csapott a Kolosszeumba, mint egy vill�m. A S�t�t Vad�szok ki�p�tettek egy b�zist egy po-metrui kanyonban. Minden m�velet�ket onnan ir�ny�tott�k. Ha gyorsan lecsapnak oda, a h�bor�nak v�ge.
- De minden To�ra sz�ks�g�nk van, akit �sszeszedhet�nk. – mondta Lhikannak. – Nem engedhetj�k meg, hogy elvesz�ts�k ezt a lehet�s�get, ami�rt n�h�nyat h�trahagytunk a Kolosszeum �rz�s�re.
Lhikan Dume-ra n�zett. A Turaga b�logatott. – Nidhiki igazat sz�l. Soha t�bb� nem lehet ilyen es�ly�nk.
- J�l van. – mondta Lhikan. – �sszegy�jt�m az �rs�get. Azonnal indulunk!
Kevesebb, mint tizen�t perccel k�s�bb, m�r meneteltek, sz�zn�l is t�bb Toa, az �len Lhikan �s Nidhiki. Porfelh�k ver�dtek fel p�nc�lozott l�baik alatt, ahogy a kopott utakon mentek �t Po-Metrun. Mindegyik�k vesztett m�r el fiv�r vagy n�v�r To�t a h�bor�ban, �s mindannyian a v�g�t akart�k. De csak az ut�n, hogy teljesen megfizettett�k a S�t�t Vad�szokat a b�neik�rt.
Egym�s mellett, bemas�roztak a V�get Nem �r� Suttog�sok Kanyonj�ba. L�p�s�k kong�sa �jra �s �jra visszhangzott. A nap �gette a siv�r k�veket, am�g csak a szem ell�tott. Egy p�r rep�l� Rahi suhant �s mer�lt a f�nyes �gen. S�t�t Vad�sz b�zisnak vagy t�bornak nyoma sem volt.
- Hol van? – k�vetelt Lhikan, Nidhikihez fordulva. Azt mondtad, a h�bor�nak ma v�ge lehet.
- �s �gy is lesz. – v�laszolt a Leveg� To�ja. Mindenhonnan, S�t�t Vad�szok emelkedtek b�v�hely�kr�l, fegyvereik az �sszegy�lt h�s�k fel� szegezve. – Sajn�lom, hogy �gy kellett lennie, testv�r.
Lhikan megr�zta a fej�t. – M�g csak fele annyira sem, mint �n… �s ne nevezz t�bbet ’testv�rnek’!
A T�z To�ja felemelte kez�t. Hirtelen, Toa emelkedett fel a kanyon falak tetej�r�l, egy tucat, egy sz�z, majd k�tsz�z, �s m�g t�bb. Nem sz�ltak semmit, csup�n a most k�r�lvett S�t�t Vad�szok fel� tartott�k szersz�mjaikat. A vad�szok lettek most a vad�szottak, �s Larisk�ra n�ztek ir�ny�t�s�rt. � felbecs�lte az es�lyeket, azt�n v�llat vont, leejtette t�rjeit �s fel�llt.
- Nagyon sz�p. – mondta Nidhikinek. – �tvert�l.
Lhikan a S�t�t Vad�szok sora fel� l�kte Nidhikit. – � nem csapott be titeket. B�r azt k�v�nom, b�rcsak � tette volna.
- Honnan tudtad? – k�rdezte a Leveg� To�ja volt bar�tj�t.
- Tegnap �jjel. Az ut�np�tl�sos cs�nak. – v�laszolt Lhikan. – Elment�l an�lk�l, hogy megk�rdezn�d, hova dokkolt. Ut�nad mentem, hogy megadjam az inform�ci�t, �s a hal�los �j bar�toddal tal�ltalak t�ged.
- �s ez a sok �j Toa?
- Az ’ut�np�tl�s’, amit d�lr�l �g�rtek. S�t�t Vad�sz szemekkel �s f�lekkel minden�tt, Dume �s �n �gy hitt�k, az a legjobb, ha nem besz�l�nk hangosan a meger�s�t�sr�l. Amint megtudtam, mit tervezel, ide rendeltem �ket, hogy saj�t csapd�t �ll�tsanak.
- �s most mi? – k�rdezte Lariska. – Mindny�junkat a tengerbe vonultattok?
A T�z To�ja �sszetal�lkozott n�z�s�vel, szemei ridegek. – Egy h�rviv�t k�ldt�nk az �rny�kosnak, miel�tt el�rt�tek volna a kanyont. Meg lesz engedve, hogy kis�t�ljatok innen, ugyan�gy, ahogy bes�t�ltatok, felt�ve, hogy a S�t�t Vad�szok elhagyj�k Metru Nuit �s soha sem j�nnek vissza. – Megfordult �s Nidhikire mutatott. – Vele kezdve.
Nidhikin a hitetlens�g von�sai voltak. – Menjek vel�k? De �n Toa vagyok, Lhikan. A te testv�rt�rsad vagyok!
Lhikan h�tat ford�tott az �rul� Leveg� To�j�nak. – Nem. Nem vagy az. Elvesztetted a jogot, hogy ’testv�rnek’ sz�l�ts, amikor el�rult�l minket. Menj el, Nidhiki – a szemem el�l �s a v�rosb�l! Menj el, miel�tt meg�llek!

Hat h�nappal k�s�bb
Nidhiki egy k�padon �lt, egy csapat S�t�t Vad�szt n�zve edz�s k�zben. A k�ldet�s�k, hogy behatoljanak egy nehezen �rz�tt szigetre, �s ellopjanak egy Makoki nev� k�vet. Nem tudta az �sszes r�szletet, de az �rny�kos nyilv�nval�an hat r�szre sz�nd�kozta osztani a k�vet �s �gy hatszoros profitot behozni a visszaszolg�ltat�s�val.
A S�t�t Vad�sz osztag, nagyr�szt, szakk�pzett �s hat�kony volt. �t- �s k�rbementek minden akad�lyon, amit Nidhiki elhelyezett, �s hat�konyan elimin�lt�k az �sszes felugr� c�lpontb�but. Pontosabban mindegyik, kiv�ve egy nagydarab k�k vad�llatot, akib�l hi�nyzott a kellem, st�lus, �s �vatoss�g minden l�tszata. Miut�n megn�zte, ahogy lerombol egy g�tat, ami alatt cs�ndesen kellett volna elcsusszannia, Nidhiki eleget l�tott.
- Krekka! – ki�ltott r�. – �ppen most �bresztetted fel az �ssze To�t t�bb ki�s k�rzetben. Egy T�z Toa �szrevette a csapatodat, �s arra k�sz�lnek, hogy megh�vjanak t�ged tiszteletvend�gnek egy S�t�t Vad�sz s�t�sre. Mit fogsz csin�lni?
A k�k S�t�t Vad�sz nagyon hossz� ideig gondolkodott. Majd mosolygott, �s f�nyesen v�laszolt:
- Lez�zom?
- � ott van fent. – mondta Nidhiki, egy nem l�tez� er�dre mutatva fel. – Te meg idelent.
Krekka feln�zett, amerre oktat�ja mutatott, de nem l�tott semmit.
– Nincs odafent. Elfutott?
- Nem, de mi�rt nem futsz el te?
- Mert szeretek itt lenni.
M�g egy sz� n�lk�l, Nidhiki ell�pkedett. Ideje volt, hogy � �s az �rny�kos elbesz�lgessenek.
- K�szen �llnak. – jelentette Nidhiki. – Mindegyik, kiv�ve a k�k idi�ta. Tartsd �t itt, k�ldje el engem, �s mi megszerezz�k neked a k�vet! �g�rem.
Az �rny�kos mosolygott de nem n�zett fel.
– �s mind tudjuk, hogy mit �rnek a fogadalmaid, nem igaz, Nidhiki ’Toa’?
Nidhiki visszafogta mag�t, hogy kimondja, ami esz�ben volt. L�tta, hogy az �rny�kos hogyan b�nik a fegyelems�rt�ssel. Ehelyett ink�bb m�s megk�zel�t�st v�lasztott.
– �n tudom, hogyan gondolkodik a Toa. Tudom, hogyan fogj�k megpr�b�lni megv�deni a k�vet. Nekem kellene a k�ldet�sre mennem.
- A kor�bbi sz�vets�geseidr�l val� tud�sod t�l �rt�kess� tesz t�ged, mint kik�pz�, hogy megkock�ztassuk az elveszt�sed. – mondta az �rny�kos, nem is pr�b�lva meggy�z�nek hangzani. – Krekka megy! Te maradsz!
Nidhiki �rezte, hogy d�h kel benne. A hat h�nap alatt, ami�ta az �rny�kos sziget�re �rkezett, nem csin�lt m�st, csak m�s S�t�t Vad�szok felk�sz�t�s�t seg�tette a k�ldet�sekre, szikl�k k�zt s�t�lt, �s az �ce�nt b�multa. Ha lenne olyan, hogy Unotts�g To�ja, akkor � lenne az. �s hogy most kicser�lt�k arra a behem�t, �gyetlen izomt�megre – ez m�r t�l sok volt.
- Az egy marha. – mondta �sszeszor�tott fogakkal.
Ez felkeltette az �rny�kos figyelm�t. Nidhikire szegezte szemeit, �s teljes magass�g�ra �llt. Olyan volt a hangja, mint a t�redez� j�g.
– Te meg egy �rul�. H�tat ford�tott�l a p�ldak�peidnek, a bar�taidnak, a v�rosodnak, csak az�rt, hogy mentsd az �rt�ktelen b�r�d. Mi�rt gondolod egy�ltal�n, hogy megb�zn�k benned, Nidhiki?
A Leveg� To�j�nak nem volt mondanival�ja. V�gt�re is az �rny�kosnak igaza volt. Ellene fordult mindenkinek, aki megb�zott benne. A Toa nem akarta �t, �s a S�t�t Vad�szok is csak a tud�sa miatt haszn�lt�k. Sehova sem tartozott.
De… nem hagyom tehets�geid m�lt�nyolatlanul. – folytatta az �rny�kos. – Teh�t lehet, hogy igazad van – lehet, hogy te lenn�l a leghasznosabb sz�munkra az e szigeten t�li vil�gban. Felt�telezem, hogy csak a legvesz�lyesebb k�ldet�seket akarod.
Nidhiki mosolygott, csak nehezen hitte el, hogy az �rny�kossal egy r�g�n j�r az agyuk.
– Azokhoz j�r a legnagyobb jutalom.
- Val�ban. Viszont t�l vesz�lyesek egy egyed�li S�t�t Vad�sznak. Sz�ks�ged lesz egy t�rsra. Szerencs�s m�don a megfelel� munkapartner pont a kamr�mon k�v�l v�r.
Nidhiki az ajt�hoz fordult, meggy�z�dbe, hogy ki fog bej�nni. � �s Lariska k�zeli t�rsak voltak a Metru Nuin v�gbemen� katasztr�fa �ta. Nem volt senki sem, aki jobban megfelelt volna, hogy �ssze�lljon vele.
Az ajt� kiny�lt. Nidhiki elkezdte kimondani a nev�t… �s azt�n a hang elhalt a tork�ban.
Az ajt�ny�l�sban �llt… s�t, olyan terjedelmes, hogy sz�trepesztette az ajt�ny�l�st… Krekka.
- Mondd el megint a tervet!
Krekka belekezdett a v�lasz�ba, majd meg�llt, mintha a fej�ben l�v� gondolat elsz�llt volna, mint egy �hes Gukko mad�r. Elveszettnek t�nt egy pillanatra. Azt�n hirtelen felder�lt, amint esz�be jutott, hogy Nidhiki mit k�rdezett t�le.
- Odajutunk. �n csendben maradok, �s megpr�b�lok ijeszt�nek t�nni. Ha megtal�ljuk a helyet, bet�r�m a kaput. Te bem�sz, �n kint maradok.
- Mi�rt? – k�rdezte Nidhiki.
- Mert te azt mondtad.
- �s azt�n?
Ez volt a negyedik alkalom, hogy Nidhiki �tvette Krekk�val a tervet, elej�t�l v�g�ig, �s m�g n�gyszer megtenn�, ha meg k�ne.
- Sz�tz�zod a helyet, �s kij�ssz. T�vozunk �s visszaj�v�nk ide. �tadod a fegyvereket az �rny�kosnak, �s �n csukva tartom a sz�m, �s… �s…
Nidhiki a homlok�t r�ncolta.
– �s senki sem s�r�l meg.
- Ja, igen! – mondta Krekka. – Azt a r�sz mindig elfelejtem.
El�gg� egyenes munka volt. N�h�ny mator�n egy k�zeli szigeten kifejlesztett egy �jfajta l�v�t. Senki sem tudta, mit lehet vele l�ni, de az �rny�kos �gy is akarta. Feltehet�en csak n�h�ny modell l�tezett. Amint ellopt�k �ket, �s a k�sz�t�s�kre haszn�lt felszerel�st darabokra z�zt�k, eltart majd egy ideig, m�g �jakat k�sz�tenek.
De persze voltak probl�m�k is. Volt egy Toa a szigeten, de Lariska beleegyezett, hogy el�remegy, �s eltereli. A mator�n �r�ket helyezett el a falvuk k�r�l, de egy bemeneti pontot nem fedtek be, ami egy meredek szikl�n val� felm�sz�st jelentett. Azt felt�telezt�k, ott senki sem mehet fel.
Nem ismert�k Krekk�t.
A nagy k�k S�t�t Vad�sz a sziklafalba v�gta �kl�t, egy azonnali fog�dz�t hozva l�tre. Megkezdte a m�sz�st, lyukakat �tve k�zben a szikl�ba. Nidhiki ut�na ment. M�r f�l�ton voltak, mikor Nidhiki r�j�tt, hogy valami itt nagyon rossz.
- �lljunk csak meg, Krekka! – mondta. – Azt hittem, Lariska azt mondta, hogy te tudsz rep�lni.
Krekka a szok�sos zavarban l�v� k�p�vel v�laszolt. Azt�n er�sen b�logatott.
– Ja, igen, t�nyleg. Elfelejtettem.
Ha lel�kn�m err�l a szikl�r�l, senki se tudna r�la, motyogta mag�nak Nidhiki. �s meg is tenn�m, ha az �rny�kos nem mondta volna, hogy �n vagyok a felel�s a j�ll�t�rt.
Krekka gyorsan a fegyvert�r ajt�j�hoz s�t�lt, �s egyetlen suhint�ssal bet�rte. Majd engedelmesen meg�llt, megfordult, �s megengedte Nidhikinek, hogy egyed�l menjen be.
A l�v�ket k�nny� volt megtal�lni. H�rom volt bel�l�k, de Nidhiki csak egyet fogott meg visszav�telre az �rny�kos sziget�re. Majd lyukat �sott az �p�let k�ves padl�j�ba, �s odatette a m�sik kett�t. Senki sem keresn� az ellopott javakat azon a helyen, ahonnan el lettek lopva – �s most, hogy Nidhiki tudta, hol vannak, b�rmikor visszaj�het �rt�k �s elviheti �ket. V�g�l is, h�tha egyszer m�g j�k lesznek valamire, valamire, amit az �rny�kos nem enged�lyezne.
�pp elkezdte betemetni a lyukat, mikor Krekka �rny�ka borult r�ja.
– Mit csin�lsz? – k�rdezte a nagy S�t�t Vad�sz.
- Megmondtam, hogy maradj kint!
- Most jutott eszembe. �rny�kos azt mondta, az eg�sz munka k�zben melletted kell maradnom. – v�laszolt Krekka. – Mit csin�lsz, Nidhiki?
- M�gis minek t�nik, amit csin�lok? Figyelj, Krekka, egyet visz�nk az �rny�kosnak, �s azt�n megtartjuk a m�sik kett�t magunknak. Nem akarn�l egy �j j�t�kszert?
Krekka fejet r�zott.
– �rny�kos azt mondja, minden hozz� ker�l. Semmi sem marad.
- Krekka –
- �rny�kolt azt mondja, nem! – mondta Krekka, a falba csapva �kl�t.
Az eg�sz �p�let megremegett, mintha az eg�sz r�juk akarna d�lni. Rosszabb, a hangja felkeltette a mator�n �rdekl�d�s�t. Nidhiki �r�ket hallott errefel� j�nni. Megmondt�k neki, hogy biztos�tsa, hogy a S�t�t Vad�szok k�zrem�k�d�se ebben a rabl�sban maradjon titokban, �s ez most vesz�lyben volt.
- J�l van. – mondta Nidhiki felv�ve a h�rom l�v�t �s azt k�v�nva, b�rcsak Krekk�ra l�hetne vel�k. – De csak ami�rt ilyen sz�pen k�rted.
Nidhiki el�sz�r akkor vette �szre az idegent, amikor az �rny�kos er�dj�nek k�udvar�n s�t�lt. Magas, er�teljes, szurokfekete p�nc�llal, ez a n� k�gy�k�nt mozgott, szemeit balr�l jobbra vetette. �j volt, �s Nidhikit minden �rdekelte, ami �j a szigeten.
- Nem tenn�m. – mondta Lariska. A n�lk�l t�nt fel mellette, hogy egy�ltal�n tudna a k�zels�g�r�l. – � bajt jelent.
- Mif�l�t?
- S�t�t Vad�sz k�pz�st akar, �s hajland� fizetni �rte. De nem csatlakozik. Azt mondja, saj�t tervei vannak. �gyhogy az �rny�kos ad neki egy p�r �r�t, hogy meggondolja mag�t, azt�n visszak�ldi oda, ahonnan j�tt.
- �s a mi szak�rtelm�nk kell neki – teh�t a tervei lop�s, gyilkol�s, �s �rul�s. – motyogta Nidhiki. – �gy hangzik, mint nekem egy szok�sos est.
Miel�tt Lariska meg�ll�thatta volna, elindult, hogy k�sz�ntse az �j �rkez�t.
- Menj az utamb�l!
Nidhiki nem mozdult. Kider�tette, hogy a j�vev�ny neve Roodaka, de �deskev�s egyebet. M�gis k�pes volt n�h�ny tanult felt�telez�st alkotni, �s beigazol�suknak legjobb m�dja, ha az arc�ba n�z. M�r ha lehet ’arcnak’ nevezni, ami neki van, jegyezte meg.
- Csak megpr�b�lok egy kicsit vend�gszeret� lenni. – mondta k�nnyed�n. – Egy nagyon bar�ts�gos sziget�nk van minek�nk – er�sen v�dett, t�bb sz�z gyilkos otthona, �s csalhatatlanul hal�los minden betolakod�nak… de bar�ts�gos.
Roodaka elkezdet ell�pni mellette.
– Nincs sz�ks�gem bar�tokra.
Nidhiki ism�t �tj�ba �llt.
– Akkor mit sz�lsz egy �zlett�rshoz? Figyelj – m�r t�bb mint egy �ve itt ragadtam ezen a k�v�n. Csak akkor megyek el, ha valami megb�z�sra k�ldenek egy ny�ladz� marh�val. El akarok t�nni innen.
- �s ez mik�pp tartozik r�m?
- Te vagy azt v�rod, hogy valaki alkalmazzon, vagy m�r eleve nekik dolgozol. – v�laszolt Nidhiki. – Valakinek, akinek a hozz�m hasonl�an tehets�ges l�nyekre van sz�ks�ge. Mutass be neki! Ha bevesznek, gondoskodom a jutalmadr�l.
Roodaka b�lintott. Amikor �jb�l megsz�lalt, �sszeesk�v� hangon besz�lt.
– �s mi van az �rny�kossal �s a t�bbi S�t�t Vad�sszal?
Nidhiki v�llat vont.
– Folytatj�k, amit eddig is tettek. Engem nagyobb dolgokra sz�ntak. �n egy Toa voltam – vagyok. Cs�pp kis szigeteket k�ne uralnom, ilyeneket, mint ez, nem pedig dolgozni rajtuk.
A magas, �benes alak mosolygott.
– Azt hiszem, �zletelhet�nk. Tal�lkozz velem a dokkn�l, teljes s�t�ts�gben!
Az �jf�l Nidhikire a v�z sz�l�n�l �llva tal�lt r�. A sziget cs�ndes volt, ak�rcsak Metru Nui is, egy �vvel kor�bban, az �jjel, amikor megismerte Larisk�t. Nem mes�lt neki a tal�lkoz�s�r�l Roodak�val, vagy a terveir�l, hogy el akarja hagyni a szigetet. Nem �rtette volna meg. � egy S�t�t Vad�sz volt, term�szetb�l �s hivat�sb�l. Az elk�pzel�s, miszerint sz�v�nek egy r�sz�ben Nidhiki m�g mindig To�nak l�tta mag�t, nevets�ges lett volna sz�m�ra.
� t�l r�vidl�t� volt, d�nt�tte el. L�t�k�re a sziget hat�rain �rt v�get. Nidhiki m�g mindig rendelkezett a Toa v�kony, er�teljes alakj�val. Rendelkezett a Toa erej�vel. Csak annyit kellett tennie, hogy keres egy szigetet, ahol m�g sosem hallottak Lhikanr�l, Dume-r�l, vagy Metru Nuir�l, �s a lakoss�g sorban �llva fogadn�. B�rmi, amit akart, az �v� lenne �s tal�n… tal�n �jra h�s lehetne.
V�g�l is, megvan hozz� a k�ls�m, eml�keztette mag�t. Persze, ez nem fog sz�m�tani, ha Roodaka nem t�nik fel hamarosan.
Az �ce�n fel� b�mult, elgondolkodva a m�ltj�r�l �s j�v�j�r�l. Visszaeml�kezett az els� alkalomra, amikor megl�tta Metru Nuit. Azon a napon volt, hogy � �s egy mar�knyi m�sik Toa meg�rkeztek a Kanohi s�rk�ny lek�zd�s�nek felk�r�s�re v�laszolva. Idegenek voltak egym�snak, de m�gis testv�rek – mindannyian osztoztak a Toa l�t felel�ss�gein �s kock�zatain. K�l�nleges kapcsolat volt k�zt�k, nem olyan, mint amilyenen a S�t�t Vad�szok osztoztak. �s, Nidhiki meglep�d�s�re �s f�lelm�re, �gy tal�lta, hi�nyzott ez neki. Meglehet, hogy nem voltak val�ban a bar�tai… hogy t�l elhamarkodottan t�madtak neki, ahelyett, hogy megpr�b�lt�k volna meg�rteni, mi�rt tette, amit tett… hogy nem l�ttak t�l a f�lt�kenys�g�k�n �s neheztel�s�k�n az egyetlen To�ra, aki el�g okos volt, hogy vigy�zzon mag�ra.
Ha nem rajtam m�lott volna, a h�bor� m�g mindig tartana, eml�keztette mag�t. Az �rny�kos �lne most a Kolosszeumban. De kapok �n h�l�t? Nem. Sz�m�zet�st kapok. H�t, tal�lni fogok egy helyet, ahol To�ra van sz�ks�g, �s nem sz�m�t kimondottan, hogy milyen. �s ha Lhikan vagy valamelyik Metru Nui h�s megpr�b�lja elvenni t�lem, elint�zem, hogy megb�nj�k a napot, amikor Kanohit tettek fel. Csup�n Roodaka kell, hogy seg�tsen megszerezni, amit meg�rdemlek…
A Rhotuka p�rg�k, tiszta energi�b�l �llva, nagyon kis hangot adnak ki rep�l�s k�zben. M�g ha a Roodaka �ltal kil�tt adott is volna ki, Nidhiki nem hallotta volna a gondolatai hangj�t�l. Amit �szlelt, csup�n a fekete f�jdalom volt, amikor becsap�dott, a vil�g, mely szemei el�tt forgott, a bizarr �rz�s, ahogy izmai form�l�dnak, �talakulnak, valami idegenn� v�lnak.
Hat m�sodpercig tartott. Nidhikinek egy �r�kk�val�s�g volt. Amikor v�gre v�ge volt, els�t�lt… nem, nem s�t�lt, legal�bb is, nem �gy, mint eddig… a v�z sz�l�ig. Minden, amit l�tott, s�t�t hull�mok voltak.
- Had seg�ts�nk. – A hang az �rny�kos� volt. Egy pillanattal k�s�bb, az eg�sz tengerpart f�klyaf�nyben f�rd�tt. �s most Nidhiki l�thatta t�k�rk�p�t a v�zben.
Nagyon hossz� ideig sikoltott.
Roodaka �lvezettel n�zte, ahogy Nidhiki megpr�b�lta uralni �j test�t. A homokban botladozott, pr�b�lva �gy mozogni, mint egy Toa, de mint rabja a monstrumi form�j�nak, melyet p�rg�je adott neki. Az �rny�koshoz fordult.
- Felt�telezhetem, hogy megv�s�roltam a kik�pz�sem? – k�rdezte.
- Minden bizonnyal. – v�laszolt az �rny�kos.
�jra elgondolta, hogy milyen elk�peszt�nek t�ntek Roodaka er�i. Nidhiki feje �s karjai megv�ltoztak alakban. A leggroteszkebb viszont, hogy als� teste egy hatalmas n�gyl�b� rovar�ra hasonl�tott. A l�tv�ny t�l sok volt m�g a legt�bb �sszegy�lt S�t�t Vad�sznak is. Lariska m�r visszamenek�lt az er�dbe.
- Igaz�n tudhattad volna. – mondta az �rny�kos Nidhikinek. – Roodaka akart t�lem valamit. Megk�s�relte a besz�lget�setek jelent�s�t arra haszn�lni, hogy megvegye, de �n t�bbh�z ragaszkodtam. Ha m�g mindig azzal csaptad be magad, hogy visszamehetsz To�nak lenni, hogy olyan k�nnyen lemoshatod az �rul�s mocsk�t a lelkedr�l, akkor egyszer s mindenkorra meg akartalak fosztani att�l az �lomt�l. – Az �rny�kos nevetett, durva �s csikorg� a hang. – Te egy sz�rnyeteg vagy, Nidhiki. A mator�n sik�tva rohanna a l�tv�nyodra. Soha sem fog �nnepelni, soha sem fog csod�lni, soha sem fog megment�k�nt �ljenezni t�ged a t�meg. Mi vagy te most? A R�m�lmok To�ja? Egy h�s, Nidhiki, vagy egy horror? Nem, azt hiszem, �gy tal�lod, hogy a helyed most �s mind�r�kk� a S�t�t Vad�szokkal van. Mert ki m�snak kellen�l?
Nidhiki szemei gy�l�lettel l�ngoltak. Az �rny�kos nem sz�vlelte meg. Ehelyett csup�n mosolygott �s kez�t az ex-Toa v�ll�ra tette.
- Ironikus, bizonyos tekintetben. – mondta a S�t�t Vad�szok vez�re. – A bar�tod, Lhikan v�get vethetett volna k�njaidnak Metru Nuin, de �gy d�nt�tt, hogy nem teszi. Nem k�ts�ges, hogy azt hitte, kedvezett neked azzal, hogy megengedte t�voz�sod, s�rtetlen�l, vel�nk.
Az �rny�kos megfordult �s els�t�lt, azt mondva:
- Egy nap, alaposan megk�sz�nhetn�d neki.
Roodaka �s a t�bbiek egyes�vel t�voztak. Egyik�k sem mondott gy�szt a To�nak, aki �pp meghalt… �s egyik�k sem mondott k�sz�nt�t a S�t�t Vad�sznak, aki �pp megsz�letett.