�rta: Greg Farshtey

Ford�totta: Viktor24

�tad�: Govan

Lhikan, a T�z To�ja cs�ndesen �csorgott a gy�lekez� s�t�tben. Egy kisebb t�megnyi mator�n gy�lt �ssze k�r�, �s ijedten sugdol�ztak egym�shoz. El tudta k�pzelni, milyen d�bbenetet �s r�m�letet �reznek most – elv�gre � maga is �rezte.
- Hogy t�rt�nhetett ez? Ta-Metrut olyan sokan v�dik… - mormogta Lhikan.
- Mata Nui akarata n�ha igen rejt�lyes tud lenni. – mondta Dume Turaga. – M�r megk�rtem Jallert, hogy vizsg�lja meg a balesetet. - Lhikan let�rdelt a ta-mator�n merev, �sszeroncsolt teste mell�. Ott fek�dt, ahov� elesett, miut�n egy olvadt protodermiszt t�rol� tart�ly megmagyar�zatlan m�don feld�lt �s re��mlesztette az izz� anyagot. Sz�rny� volt �gy meghalni.
- Parancsold el innen a lakosokat! – mondta Lhikan Dum�nak. – A ter�let nem biztons�gos. Amint Nidhiki Toa visszaj�n…
- Visszaj�ttem. - A Leveg� To�ja k�nnyed�n landolt bajt�rsa mellett. - Megvizsg�ltam a t�rol�t, a k�beleket, a csatlakoz�kat, ahogy k�rted. Elk�peszt�, hogy… odafentr�l milyen kicsinek l�tszotok.
- Mit tal�lt�l? – sz�lt Lhikan t�relmetlen�l.
- A csatlakoz�kat megrong�lt�k. – felelt Nidhiki. – B�rki is tette, m�g csak meg se pr�b�lta balesetnek �lc�zni. Ez egy gyilkoss�g volt, Lhikan. A sz� hallat�ra a Nuurakh Vahkik k�zelebb h�z�dtak. A feladatuk ezeknek a robotg�peknek, hogy meg�rizz�k a rendet a v�rosban. Munk�jukat hidegen �s hat�konyan v�gezt�k. Nidhiki fedetlen megvet�ssel tekintett r�juk, �s el is l�kte az egyiket.
- Vissza! – morogta. – Ez nemr�g egy �l� l�ny volt. Ti nem �rten�tek meg. - Lhikan el�reny�lt �s �vatosan megford�totta a hull�t. Szemei azonnal egy kicsiny k�t�bl�ra szegez�dtek, amely a test alatt hevert. K�t sz� volt r��rva mator�n nyelven: „Tuyet Toa”.
***
- Fogalmam sincs. – mondta Tuyet, a V�z To�ja. – Egy ta-mator�nt sem ismerek szem�lyesen.
- Nos, ez �rthet�. – mondta Nidhiki. – El�g unalmas egy bag�zs.
- Gondold �t! – mondta Lhikan. – Biztos vagy, hogy nem tal�lkozt�l vele? Lehets�ges, hogy valami �zenetet akart hozni neked? - Tuyet megr�zta a fej�t.
- Sajn�lom. Nem tudom. El sem hagytam Ga-Metrut m�r j� p�r napja, �gy nem mehettem a v�ros m�sik r�szeibe. Nokam�nak seg�tettem a laborok fejleszt�s�ben.
- Rendben. – mondta Lhikan. – Mivel a t�bbi Toa k�ldet�sekre ment, csak mi h�rman v�dj�k a v�rost. �gyhogy vigy�zzatok �s �gyeljetek mindenre! Azt a mator�nt meg�lte valaki, �s nem hagyhatjuk ezt m�g egyszer megt�rt�nni.
K�s�bb, Nidhiki �s Lhikan a transzportcs� �llom�s fel� tartottak. A T�z To�ja �gy t�nt, nem akar besz�lni, de ez eddig sosem �llta �tj�t Nidhikinek.
- Gyilkos kedv� mator�nok. – mondta a Leveg� To�ja. – Ez majd f�lpezsd�ti a dolgokat.
- Nincs ebben semmi mulats�gos.
- Dehogy nincs, mer�sz vez�r. – mondta Nidhiki. – P�ld�ul egy nagyesz� T�z Toa, aki nem veszi �szre a nyilv�nval�t.
- Te meg mir�l besz�lsz?
- J�, t�telezz�k fel, hogy ez az eg�sz valami Tuyetnek sz�l� �zenet k�r�l forog! Mi van, ha a t�bla csup�n r�sze az �zenetnek?
- Csup�n r�sze? Akkor hol a m�sik fele? - Nidhiki keser�en mosolygott.
- Ta-Metruban fekszik valahol, Lhikan, �s nagyon, nagyon halott.
***
Kongu elk�sett a munk�b�l. M�r f�l �r�val ezel�tt a hely�n kellett volna lennie, hogy tehermentes�tse az �jszakai transzportcs� �raml�s vez�rl�j�t. �gy olyan nagy siets�gben volt, hogy �szre sem vette az �takad�lyt, m�g fel nem bukott benne. Fel�llt, mik�zben morgol�dott �s leporolta mag�t. Ki hagyna csak �gy az utc�n heverni valamit, ahol vesz�lyes is lehet. Reklam�lni akart err�l a Vahkinak. Azt�n meg�llt. Szemei kit�gultak a maszkja m�g�tt. A hajnal els� sugarai megvil�g�tott�k az �ton fekv� t�rgyat, �s Kongu v�gre megl�tta, mi az val�j�ban: egy halott le-mator�n, akinek maszkja �sszet�rt egy es�st�l. Kez�ben egy k�t�bl�t szorongatott, amire a „Tuyet Toa” szavakat v�st�k.
***
Lhikan �s Nidhiki fel�letes vizsg�lat�b�l kider�lt, hogy �tv�gt�k a k�beleket, amikben a mator�n dolgozott. Ha egyetlen gyilkoss�g h�re megzavarta Metru Nui lakoss�g�t, akkor m�g eggy� biztosan p�nikot eredm�nyez. A Vahki sz�ntelen�l azon volt, hogy kik�nyszer�tse a lakosokat otthonaik rejtetts�g�b�l, �s munk�ban tartsa �ket. Lhikan otthagyta Nidhikit, hogy nyomok ut�n kutasson, majd elutazott Ga-Metruba. Tuyet nem volt a Nagy Templomban, se Nokama iskol�j�ban, �s eg�sz nap nem l�tta �t senki. Lak�s�ban kioltott�k a f�nyk�veket, de egy kis s�t�ts�g sosem jelentett gondot Lhikan sz�m�ra. Beljebb l�kte az ajt�t, �s egy kis l�ngot hozott l�tre f�nyforr�snak. A hirtelen f�nyess�g megijesztette Tuyetet. A h�ts� fal el�tt �csorgott, �s gondolataiba mer�lve b�mult ki az ablakon. Amikor megl�tta Lhikant, megk�nnyebb�lt, de csak egy kicsit.
- Tudhattam volna, hogy j�ssz. – mondta a n�. Lhikan b�lintott.
- �jabb hal�leset t�rt�nt. Tuyet, tudom, hogy nem kedveled Nidhikit, ez�rt �t otthagytam. Te meg �n ezer �s ezer �ve vagyunk m�r bar�tok. Egy�tt utaztunk, harcoltunk, �s egyszer majdnem egy�tt is haltunk meg. Ha tudsz valamit arr�l, hogy mi folyik itt, el kell mondanod. - Tuyet len�zett a f�ldre. Hossz� m�sodpercek teltek el, miel�tt besz�lni kezdett.
- Ha �gy teszek… vesz�lybe helyezlek. T�n az lenne a legjobb, ha elhagyn�m Metru Nuit. Akkor biztosan v�ge lenne. - Lhikan kiny�lt, �s megfogta a kez�t.
- R�ges-r�g egy Toa toronyban szolg�ltam, amit Fagytelusok ostromoltak. Csapatvez�r�nk azt parancsolta, hogy hagyjam el az �rhelyemet, hogy legyen egy t�l�l�, aki figyelmeztethet m�sokat. Fiatal voltam, �j volt nekem a Toa l�t, �gyhogy sz�t fogadtam. �n �letben maradtam; �k �let�ket vesztett�k. �s akkor esk�t tettem, hogy azut�n soha sem fogok elfutni semmit�l sem. Toa vagyunk, Tuyet – �s a Toa nem fut el. - Tuyet m�lyen belen�zett Lhikan szemeibe. Az �rz�kelhetetlens�g Maszkja alatt megb�v� arckifejez�se l�thatatlan volt. Amikor besz�lni kezdett, �teme lass�, egyenletes volt, mint a tenger fel� csordog�l� patak.
- Hallott�l m�r a Nui K�r�l? Nem? Azt gondoltam, legal�bb a legend�j�r�l tudni fogsz. – mondta Tuyet. – B�rcsak t�nyleg legenda lenne…
- Mi az pontosan?
- Mind ismerj�k a Toa k�veket – szinte b�rmelyik k�b�l lehet egyet k�sz�teni. Egy Toa k�zbe veszi, �s belehelyezi erej�nek egy t�red�k�t. K�s�bb arra haszn�lhatj�k, hogy �tv�ltoztassanak vele egy mator�nt To�v�. De a Toa k� passz�v – csak a Toa energia befogad�s�ra szolg�l. A Nui K� teljesen m�s. - Tuyet �sszeh�vott egy kisebb k�d�t, hogy az �rdekl�d� szemek ne tekinthessenek be lak�j�nak ablak�n. - A Nui K� akt�v, m�g a Toa k� passz�v. Nem v�rja meg, hogy belehelyezz�k energi�nkat – hanem elveszi azt. Amint aktiv�lva van, apr� energiadarabokat von el minden To�t�l, aki 3000 ki�s k�r�n bel�l tart�zkodik. Olyan lassan m�k�dik, hogy �szre sem lehet venni, am�g nem t�l k�s�. Majd azokat az elsz�vott energi�kat �tadhatja egy �l�l�nynek – el tudod k�pzelni? Egy l�ny, aki t�bb tucat, t�n t�bb sz�z, vagy m�g t�bb Toa erej�vel b�r?
- �s t�nyleg l�tezik egy ilyen k�? – k�rdezte Lhikan. M�r l�tta is, mekkora kock�zat p�rosulhat egy ilyen t�rggyal. Tuyet b�lintott.
- Igen, de a k�sz�t�i is r�j�ttek a vesz�lyeire. Csak egyet k�sz�tettek, �s fogadalmat tettek, hogy azt az egyet is elpuszt�tj�k. De miel�tt megtehett�k volna, valaki ellopta – senki sem tudja, ki. Az �vezredek alatt egyik szem�lyt�l a m�sikhoz ker�lt, �s senki sem j�tt r�, hogy mi lehet vagy mire k�pes… csak arra, hogy hatalmas �s olyan �rt�kes. Majd v�g�l, nem is olyan r�gen, a hazaszigetemre ker�lt… azt mondj�k.
- Mi k�ze van ennek a k�t halott mator�nhoz �s a nevedet hordoz� t�bl�khoz? – k�rdezte Lhikan.
- Nem sokkal az ut�n, hogy elj�ttem ide, seg�teni neked meg a t�bbieknek a Kanohi S�rk�ny elleni harcban, egy csapatnyi S�t�t Vad�sz benyomult a szigetemre. A Nui K�vet kerest�k. Amikor nem lelt�k meg, �gy gondolt�k, hogy magammal hoztam meg�rz�sre.
- �s elhoztad?
- Nem! – v�laszolt Tuyet. – Ha valaha is a kezemben tartottam volna azt az �tkozott k�vet, porr� z�ztam volna.
- De a S�t�t Vad�szok azt hiszik, n�lad van.
- K�ldtek nekem egy �zenetet. – mondta Tuyet. – Megfenyegett�k a szigetem Turag�j�t �s mator�nj�t. H�t napot adtak, hogy �tadjam a k�vet az �gyn�keiknek, �s meg�g�rt�k, hogy seg�tenek sz�mon tartani a napokat. Ezek a hal�lesetek… azok a beteg, gonosz – ez egy visszasz�ml�l�s, Lhikan!
***
Nidhiki Toa elhajolt egy sziklaszil�rd �t�s el�l, melyet a Puszt�t�nak nevezett S�t�t Vad�sz k�ld�tt. De nem volt el�g gyors, hogy elker�lje a k�vetkez�t is, ami t�bb mint 6 m�terre rep�tette, majd belev�gta egy szersz�m halomba. Nidhiki boldog volt Lhikan h�re hallat�n, miszerint S�t�t Vad�szok sziv�rogtak be Metru Nuiba. Bizonyos tekintetben megnyugtat� volt tudni, hogy a mator�nok nem �r�ltek meg �s kezdtek el a t�rsai ellen fel�llni, m�g ha a magyar�zat erre kiss� hom�lyos is volt. Mindenesetre Nidhikinek maradt valami �tnival�ja. Puszt�t� nagyfi� volt, egy majd’ egy tonn�s mechanikus izomt�meg. De m�g rosszabb volt a szok�sa, hogy homokk� alakul �s elt�nik a talaj reped�seiben, vagy pedig telekinetikusan g�peket hajig�l. Kezdett ideges�t� lenni. Lhikan a m�sik k�t S�t�t Vad�sz ellen indult, �s most m�r �gy t�nt, a T�z To�j�nak jutott a k�nnyebb munka. �s ebben mi az �j? gondolta Nidhiki, ahogy talpra pr�b�lt �llni.
- Kedvellek. – mondta a Toa, mik�zben egy mini ciklont l�tt ki ellenfele fel�. – Nem besz�lsz. Olyan sok S�t�t Vad�sz fazon besz�li le mindig a f�lemet harc k�zben. Biztos az�rt, mert egy�bk�nt csak akkor juttok sz�hoz, ha besz�lnek hozz�tok, igaz? - Puszt�t� morgott �s ment�lis er�ivel egy falat pr�b�lt r�d�nteni Nidhikire. A Leveg� To�ja f�rg�n lehajolt, megragadott egy gerend�t, �s ellenfele fel� haj�totta. Puszt�t� a leveg�ben kapta el �s kett�hajl�totta.
- B�rmivel is t�pl�lnak t�ged, �n is kipr�b�ln�m. – d�rm�gte Nidhiki. A S�t�t Vad�sz er�s�tett t�mad�s�n. Nidhiki elhajolt, �s visszav�gott, ahol tudott, mindv�gig folytatva sz�vegel�s�t.
- Aranyos kis �tlet volt a halott mator�nnal visszasz�molni. Vagy net�n valaki m�s fej�b�l pattant ki a dolog? Az er�s gondolkod�s nem igaz�n a te sportod. - Nidhiki arra sz�m�tott, hogy haragot l�t majd Puszt�t� arc�n, net�n valami S�t�t Vad�sz kaliber� mosolyt. De valami eg�szen m�st kapott: teljes �sszezavarodotts�g l�tszat�t, amely legal�bb k�t m�sodpercig tartott, miel�tt a monstrum ism�t harcba lend�lt volna.
H�t ez meg mi volt? - gondolta a Toa. Puszt�t� m�g egy p�r roncsf�m darabot l�k�tt Nidhiki fel� – amiket persze k�nnyen elker�lhetett volna, de ink�bb �gy tett, mintha beszorulna al�juk. Amikor Puszt�t� k�zelebb l�pett, hogy lev�gezze, Nidhiki egy ciklont l�tt r�. A S�t�t Vad�sz v�dekez�s�l homokk� v�ltozott �s les�llyedt egy, a j�rd�n ny�lt reped�sbe, de Nidhiki m�r felk�sz�lt erre. Egy �jabb ciklont k�ld�tt egy k�zeli protodermisz medenc�be, majd az �gy l�trej�v� v�zoszloppal beter�tette Puszt�t�t, �s a homokl�nyt s�rr� v�ltoztatta. A S�t�t Vad�sz er�sen k�zd�tt, hogy harcban maradjon, de Nidhiki volt f�l�nyben �s nem akart lemondani helyzet�r�l. Egy p�r j�l ir�nyzott csap�s ut�n v�ge is volt. Ekkor t�nt fel Lhikan. Legy�rt egy Gladi�tor nev� S�t�t Vad�szt, �s egy m�sikat, akinek valamif�le kam�leon ereje volt. A Toa azt mondta, ellenfele egy egyszem�, s�rga Rahi form�j�ban t�nt f�l, de fogalma sem volt, hogy kit akart �gy lem�solni.
- Ez az �sszes. – mondta a T�z To�ja. – V�ge van.
- Biztos vagy?
- Gladi�tor �s �n… elbesz�lgett�nk. – felelt Lhikan. – Biztos vagyok.
- Megy�nk elmondani Tuyetnek, hogy m�r el�j�het? - Lhikan Nidhikire figyelt. Volt valami a Leveg� To�ja hangj�nak lejt�s�ben, mintha belefeledkezett volna valamibe.
- Igen. – mondta Lhikan. – El kell dugnom valahov� ezeket a S�t�t Vad�szokat, am�g el nem d�ntj�k, mit kezdj�nk vel�k, meg meg kell m�g csin�lnom p�r fontosabb munk�t Dume sz�m�ra. Azt�n elmegyek Ga-Metruba.
- Akkor majd tal�n ott tal�lkozunk. – mondta a t�voz� Nidhiki.
– Igen… tal�n.
***
Tov�bb tartott elv�gezni a feladatokat, mint azt Lhikan gondolta. M�r lesz�llt az �j, mire oda�rt Ga-Metruba. Nidhiki el�tte ott volt, Tuyet Toa t�rsas�g�ban �llt egy mator�n t�meg k�zep�n. Egy ga-mator�n fek�dt mozdulatlanul a f�ld�n. A teste k�r�l l�v� t�cs�b�l Lhikan arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy egy csatorn�ban v�geztek vele. Kez�ben ism�t a m�r j�l ismert t�bla volt, rajta Tuyet nev�vel.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte, de m�r el�re tudta a v�laszt.
- Sz�rny� volt. – mondta Tuyet. – Hallottam egy sikolyt �s egy csobban�st… kifutottam… de m�r halott volt. Megfulladt, azzal a… a borzalmas eml�keztet�vel a kez�ben.
- Pont mint a t�bbiek. – mondta Nidhiki, akinek szemei j� ideig �sszekapcsol�dtak Lhikan szemeivel. – Mondd el neki, mikor t�rt�nt, Tuyet!
- Csak p�r perccel ezel�tt. – mondta a V�z To�ja.
- De h�t az… - kezdett bele Lhikan. Nidhiki k�zbesz�lt:
- Borzalmas, de m�g mennyire. De ne agg�dj, Tuyet, Lhikan meg �n majd elkapjuk az elk�vet�ket. Abban biztos lehetsz.
***
Egy �ra telt el. Teljes s�t�ts�g ereszkedett Metru Nuira �s lakosainak lelk�re. Ma �jjel senkit sem bor�tott �gy el az �rny, azonban, mint Lhikant. Tuyetet a lak�s�ban tal�lta. � rem�nnyel telten n�zett a T�z To�j�ra.
- Megtal�lt�tok �ket? Meg�ll�tott�tok �ket? - Lhikan b�lintott.
- Meg. Most m�r… nem kell semmi�rt sem agg�dnod. Nidhiki �s �n elkaptuk mindh�rom S�t�t Vad�szt. - Tuyet mosolygott.
- Ez nagyszer�! Akkor a visszasz�ml�l�snak v�ge… ism�t �lhetek. Nem kell t�bbet ebben a s�t�t kamr�ban �cs�r�gn�m – ism�t osztozhatunk kalandokon, ak�rcsak r�gen. - Lhikan els�t�lt mellette. Miel�tt Tuyet tehetett volna b�rmit is, � lyukat �t�tt a h�ts� falba, �s beny�lt rajta, hogy azt�n kez�t egy v�r�sen izz� k�vet szorongatva emelje ki.
- Ezen is osztozunk majd? Ez a Nui K�, igazam van? Amir�l azt mondtad, hogy nincs n�lad?
- De te hogy…?
- A k� tele van energi�val. Az energia h�t ad le. – mondta Lhikan. – Amint tudtam, hogy meg kell keresni, nem volt neh�z dolgom. A h� az �n �gyem. - Tuyet fel�llt. Szerencs�j�re nem t�nt idegesnek vagy elk�pedtnek. H�v�sebb volt, mint a legt�bb j�g Toa, akit Lhikan ismert, azt meg kellett hagynia.
- Hogy �rted azt, hogy „tudtad, hogy meg kell keresni”? Azt sem tudom, hogy ker�lt ide!
- �gy t�nik, igen sok mindent nem tudsz. – mondta Lhikan. – P�ld�ul, hogy Nidhiki �s �n elkaptuk azt a h�rom, nyomodban l�v� Vad�szt – csak hogy ma reggel kaptuk el �ket. �gy nem �lhett�k meg ma este a ga-mator�nt, �s nem hagyhattak ott t�bl�t sem. Nidhiki elmondta, hogy Puszt�t� �rtetlen volt, amikor besz�lt neki a visszasz�ml�l�sr�l – �gy azon kezdt�nk gondolkodni, h�tha nem is tudott semmir�l sem. Az igaz, hogy � �s a t�bbiek t�ged akartak elkapni, de nem �k �lt�k meg a mator�nt. - Lhikan t�zgy�r�t hozott l�tre a V�z To�ja k�r�l. - Hanem te, Tuyet.
- Ez badars�g! – sz�lt haragosan Tuyet, �sszeh�vva egy vihart, hogy kioltsa a t�zet. – Elment az eszed, hogy ilyen dolgokkal v�dolsz?
- A S�t�t Vad�szoknak igazuk volt. A Nui K� t�nyleg a szigetedre ker�lt, �s t�nyleg elvitted, amikor idej�tt�l. Kellett nekik, �s te tudtad, hogy addig nem �llnak meg, m�g valaki meg nem �ll�tja �ket. Teh�t elind�tottad ezt a sz�ml�l�st, �s Nidhikit �s engem ut�nuk k�ldt�l. Mikor nem mondtunk neked semmit, azt hitted, hogy m�g mindig szabadok, �gy folytatnod kellett a visszasz�ml�l�st. V�zsug�r t�rt el� a semmib�l, �s Lhikant �trep�tette a helyis�gen. A becsap�d�st�l leejtette a k�vet, amit egy v�zbubor�k fogott el, �s vitt vissza gyeng�den Tuyet kez�be.
- Azt hittem, Nidhiki probl�m�s lesz, de te nem. – mondta a n� mordul. – Olyan bizalmaskod� vagy, �gy hiszel a Toa tisztas�g�ban. Szerintem Nidhiki m�g mag�ban sem b�zik. Jobb, ha szemmel tartod, Lhikan, m�g megromlik.
- �gy, mint te? – mondta a T�z To�ja. Tuyet nevetett.
- �n? A k� energi�ival �n leszek a valaha �lt leghatalmasabb Toa. Gondolj bele – nem t�madhat t�bb Rahi sz�rny, nem lesz t�bb S�t�t Vad�sz, �s t�n m�g a Makuta Testv�ris�g�t �s megsz�ntetem, m�k�b�l. Azt fogom tenni, amit a Hat Kir�lys�g Sz�vets�ge pr�b�lt, mikor m�g l�tezett – t�rv�nyt �s rendet vetek mindenre, ami �l.
- A te t�rv�nyed �s a te rended. – mondta Lhikan. – Mator�nok hull�ira �p�tett t�rv�ny, �s hazugs�gokra �p�l� rend – ebb�l semmi j� nem sz�rmazhat.
- Az a te bajod, Lhikan. – fitym�lt Tuyet. – mindig a szab�lyokat k�veted. Mindig m�sok�rt agg�dsz. Elgondolkodt�l m�r azon, hogy sokkal t�bb j�t tehetn�nk, ha nem agg�dunk a miatt, hogy kik s�r�lhetnek meg k�zben?
- Amikor m�r nem agg�dunk a miatt, akkor v�lunk magunk is bajj�. – mondta Lhikan.
- Nem, nem lesz t�bb baj. – felelt Tuyet, tekintete a kez�ben l�v� k�re fordult. – �n leszek majd az abszol�t megold�s. Keze �sszez�rult a k�v�n. Az elkezdett repedezni, majd karmazsin energi�b�l �ll�, dicstelen gl�ria jelent meg teste k�r�l. Lhikan kil�tt egy t�zsugarat, de Tuyet a n�lk�l t�r�tette el, hogy r�n�zett volna. Ereje f�lelmetes sebess�ggel n�tt minden egyes m�sodpercben. Nemsok�ra el�g hatalma lesz, hogy kif�jja Lhikant, mint egy csek�ly l�ngot a sz�lvihar.
- Ne tedd meg! – ki�ltotta. – Eml�kezz arra, mit jelk�pez�nk! Eml�kezz arra, ki vagy!
- Nem �rdekel, ki vagyok! – ordib�lta Tuyet. – Csak az, hogy ki leszek! - A k�vetkez� pillanat hom�lyos volt. Olyan hangot lehetett hallani, mintha egy hegy szakadna kett�, majd az ajt� �trep�lt a szob�n, �s belev�g�dott Tuyetbe. Nidhiki �llt a bej�ratban, torn�d� forgott k�r�l�tte.
- Szia, dr�g�m, haza j�ttem. – mondta a Leveg� To�ja. Lhikan felugrott a padl�r�l �s nekit�madt Tuyetnek, pr�b�lva kier�szakolni a k�vet szor�t�s�b�l. � oldalra l�kte Lhikant, Nidhikit pedig egy �rhull�mmal kitasz�totta a kamr�b�l. Ezut�n ereje kirobbant �s az eg�sz lak�h�z romokba d�lt. Tuyet a T�z To�j�nak megd�bbent szemei l�tt�ra kezdett felemelkedni egy v�zoszlop tetej�n. Egyre magasabbra �s magasabbra r�p�lt, s v�g�l �gy l�tszott, mintha m�r magukat a csillagokat is el�rn�. �s nevetett, egy mennyd�rg�, iszonyatos hangon, mely �sszez�zta Lhikan rem�nyeit �s hit�t, mintha t�r�keny krist�lyb�l �lltak volna.
- Mindig is tudtam, hogy len�z minket, de ez m�r t�lz�s. – mondta Nidhiki. – K�sz vagy megdermeszteni a terv�t? - Lhikan nem v�laszolt. Hanem energi�it arra koncentr�lta, hogy elsz�vjon minden h�t a v�zoszlopb�l, amin Tuyet �llt. A hat�s azonnali volt – a v�zb�l j�g lett. Miel�tt a V�z To�ja v�laszolni tudott volna, Nidhiki felkapott egy t�m�r f�m protodermisz p�zn�t, �s el�recsapta, darabokra t�rve a j�goszlopot. A megd�bbent �s egyens�ly�t vesztett Tuyet elejtette a k�vet. Megszakadt vele a kapcsolata, s �j hatalma gyorsan t�vozott, a hirtelen vesztes�g sokkja pedig elk�b�totta �t. Lezuhant. A k� is es�sben volt. Lhikan csak n�zte �ket, �s azon tanakodott, melyiket kapja el – vagy hagyja mindkett�t zuhanni. A To�t v�lasztotta. Nidhikinek megfelelt a v�laszt�sa. Elhelyezkedett a Nui K� alatt, k�szen arra, hogy kikapja a leveg�b�l. Szemeinek sark�b�l l�tta, hogy Lhikan elkapja Tuyetet. A Nui K� egyre k�zelebb �rt, k�zelebb… majd egy t�znyal�b ell�tte a leveg�b�l.
- Ne! – ord�totta Nidhiki, pr�b�lva elkapni. De a k� fel�lete izz� forr� volt, �s nem �rhetett hozz� egy m�sodpercn�l tov�bb. A k� f�ldet �rt �s milli�rdnyi darabra hasadt, amiknek v�r�ses f�nye elhalv�nyult, majd v�gleg kialudt.
- Te! – d�h�ng�tt Nidhiki. – Te h�lye, degener�lt… mi a fene �t�tt bel�d? - Lhikan t�zes l�nccal vette k�r�l Tuyetet. Noha nem �rtek hozz�, Tuyet nem mozdulhatott a n�lk�l, hogy meg�getn� mag�t, �s a l�ncok feh�ren izz� t�ze b�rmely nedvess�get azonnal elp�rologtatott volna, ha ki akarja oltani.
- Bocs, Nidhiki. Az �n hib�m. – mondta Lhikan. – �gy t�nik, mostans�g igen sokat hib�zok.
***
Tuyetet a Kolosszeumba helyezt�k addig, m�g Dume �s Lhikan megfelel� b�ntet�st pr�b�ltak kieszelni sz�m�ra. Annak ellen�re, hogy �rizt�k, az �jszaka folyam�n nyoma veszett, �s az�ta sohasem l�tt�k. A jelent�seket, amik szerint egy nagy sz�rnyfajzat t�nt fel a cell�j�ban, �s elteleport�lt vele, k�pr�zatnak �t�lt�k, nem t�bbnek. Lhikan sohasem fog r�j�nni, mi t�rt�nt Tuyettel, b�r a rejt�ly eg�sz �let�ben k�s�rti. De a Verem foglyai azon az �jszak�n �j cellat�rssal gazdagodtak, egy To�val, ki elk�vette azt a megbocs�thatatlan b�nt, hogy legyilkolta azokat, akiket v�denie kellett. Tuyet is azok k�z�tt a rabok k�z�tt volt, akik �let�ket vesztett�k, amikor a Nagy Kataklizma �sszez�zta a Vermet. Van n�h�ny sz�kev�ny, akik �ll�t�sa szerint Hydraxon oldal�n harcolt, �s a b�rt�nlak�k menek�l�s�t akarta megakad�lyozni, ugyanakkor m�sok szerint � maga is a sz�k�st c�lozta meg, �s egyszer�en nem volt szerencs�je. Mint az oly gyakori az �letben, a teljes igazs�g sohasem der�lhet ki… �s azok, akik ismert�k �t, csak abban hihetnek, amit�l k�nnyebben megy nekik az alv�s �jszak�nk�nt.