A Skrall őrjárat hajnalban kelt útra. Célpontjuk, Malum, már a bestiaszerű Vorox-szal élt együtt, akik pedig köztudottan éjszakai vadászok. A nappalt alvással töltik a homok alatt, ahol kitűnő célpontok lehetnek a lesből támadásra.
Ennek dacára síri csönd fátyla lepte be az őrjárat tagjait. Bara Magna összes törzse közül egyedül a Vorox nem mutatott félelmet a Skrall iránt – talán mert barbár elméjük túl fejletlen ahhoz, hogy ismerje a félelmet, talán mert mivel egész életüket a pusztaságban töltötték, a halál gondolata nem adott nekik okot rettegni.
Az egység vezetője szemei az előttük magasodó buckákat figyelték. A Voroxok nevezetesek arról, milyen ügyesen képesek leplezni jelenlétüket, ha a szükségét érezték. Egy gyakorlott nyomkövető azonban kiderítheti, merre jártak. Alagútjaik árulkodó mintákat hagytak a homokban, mintha miniatűr ciklonok csaptak volna le. Az ilyen jelek nem jelentik mindig azt, hogy a Vorox közvetlenül a felszín alatt rejtőzik, mivel ha az egyik lyukon lemennek, feljöhetnek egy másikon. Ám a friss nyomok, amiket nem zavart meg a szél, jó esélyt adnak arra, hogy a Vorox valahol a közelben lakozik. És ahol ők vannak, onnan Malum sem lehet messze.
Észrevett valamit kicsit előrébb. Úgy festett, durván egy tucat alagutat ástak az egyik sziklakiszögellés alatti homokba. Nehéz volt megállapítani, mennyi idősek lehetnek, mivel a szikla révén védve voltak az időjárástól, mégis ez volt az első jel, amire a Skrall felfigyelt. Mi több, a közelben egy természetes barlang is fellelhető volt. Itt bújna meg talán Malum, hogy elkerülje a nappali forróságot?
Az őrjárat vezére feltartotta a kezét, hogy leállítsa a menetet. Jelzett az osztag egyik felének, vegyék körbe a bejáratokat, a többiek pedig maradjanak vele. Ideje volt csapdát állítani.
Fél tucat Skrall vágtatott fel a kiszögelléshez. Mihelyt odaértek, tovább mozogtak: sziklaparipáikkal előre-hátra lépdeltek a homokban. Ha Voroxok vannak odalenn, megérzik a talaj vibrációit. Függetlenül attól, hogy a zajforrás lehetséges étkezést vagy ellenfelet jelent – a kettő gyakran ugyanaz –, fel fognak jönni vizsgálódni.
Természetesen nem ugyanúgy jönnek a felszínre, ahogy lementek. A betolakodók háta mögött fognak előugrani a homokból, hogy onnan csapjanak le rájuk. Az osztag másik fele, akik az állataikat teljesen nyugton tartották, ezért maradt hátra. A hátbatámadás két játékosos játszma.
A Skrall várakozott.
Öt perc.
Tíz.
Húsz. A harcosok némelyike már kezdte gyanítani, hogy a Voroxok már réges-rég kereket oldottak a helyről.
Ekkor megkapták a válaszukat, de nem úgy, ahogy arra számítottak. A talaj hirtelen megnyílt a hátvéd Skrallok alatt, és paripáikkal együtt egy verembe zuhantak. A sziklához közeli Skrallok megfordultak, és bajtársaik felé vágtattak, ám ekkor két tucatnyi Vorox bújt elő az eredeti alagutakból. Bömbölve hajigálták megmunkálatlan dárdáikat a hátat fordított Skrall lovasok felé. Az egyik lándzsa egy sziklaparipa oldalába fúródott, és mind az állat, mind a lovasa a homokba bukott. A Voroxok máris ott teremtek a szerencsétlen harcos körül, mielőtt felkelhetett volna, és gondoskodtak róla, hogy fel se tudjon kelni többé.
A barlang bejáratában Malum jelent meg, és mosollyal az arcán figyelte a vérontást. Az előző éjszaka történtjei után csak egy bolond képzelte volna, hogy a Skrall eltekint a megtorlástól. A Vorox-szal épp annyi nyomot hagyatott hátra, hogy odacsalogassák az őrjáratot, a nélkül, hogy túl világossá tegyék a csapdát.
A Skrall őrség vezére és a harcosai sikeresen kimásztak a veremből, habár sziklaparipáikat hátrahagyták. Egy térdre borultak, és célra tartották Thornax kilövőiket, aztán tüzet nyitottak. A robbanékony, tövises golyók a Voroxra záporoztak, és jó párat leterítettek. A még mindig paripáikon lévő Skrallok megfordultak a nyergükben, és saját sortüzet nyitottak. A támadóik szétszóródtak.
A Skrallok összegyűltek, és felkészültek a rohamra. Váratlanul egy felbőgő kórus csapta meg a fülüket a hátuk mögül. Úgy 500 yardnyira tőlük, legalább 50 Vorox szökkent elő a föld alól. Az őrjárat vezére nem vesztegette az időt, arra parancsolta a gyalogos Skrallt, ugorjanak fel társaik sziklaparipáira. Aztán nekiindultak, figyelmen kívül hagyták a kis Vorox sereget, és Malumot meg a gyengébb első hadat vették célba.
- Magasra célozz! – kiáltotta a vezető.
A Skrall belevágtatott a Vorox csoportba, és lecsaptak rájuk pengéikkel. A hátul ülő katonák a kilövőikkel a Malum barlangja fölötti sziklákra tüzeltek. A lövések hatására egy kőomlás indult meg az ex-Glatorian felé, majd a kőrakás a földhöz szegezte őt. A hátuk mögött a Vorox tömeg közben egyre csak közeledett.
A Skrall, akinek sziklaparipáján a vezér is ült, összeroskadt, és leesett az állatról – egy Vorox kard állt a hátába. A vezér megragadta a gyeplőt, és a sziklákhoz vezényelte hátasát. Amikor megérkezett a csapdába esett Malumhoz, higgadtan leszállt, és a kilövőjét a Glatorian fejéhez szegezte.
- Vissza az üregekbe – kiabált a Vorox felé –, vagy ő meghal.
A vadak vagy felfogták, amit mondott, vagy nem – a Skrall sem tudta. Ám értették, mit látnak, és felismerték a hanglejtést. A Voroxok nem hátráltak meg, de nem is folytatták a támadást. Egyszerűen megálltak, és vártak.
- Csapjunk le most – szólt az egyik Skrall harcos. – Fizessenek meg a tetteikért.
- Kártevők, rosszabbak, mint a scarabax bogarak – így egy másik. – Irtsuk ki mindet!
Az osztag vezetője egyetértett. Gyűlölte a Voroxot. Túlságosan kiszámíthatatlanok és veszélyesek, hogy életben hagyják őket. Ám teljesíteni kellett a parancsot: Malumot vissza kell vinniük Roxtus városába, élve. Bőven lesz még idejük kielégíteni bosszúvágyukat, és elsöpörni a Voroxot.
- Elég legyen – parancsolta. Lenyúlt, a torkánál fogva megragadta az eszméletlen Malumot, és kirántotta a törmelék halom alól. – Megvan, amiért jöttünk. Malumot Tuma az igazság elé állítja… és majd ezeket a vadállatokat is, idővel.
Miután fölhajította paripája hátára Malum testét, a vezér is felszállt. Mihelyt feleszméltek, mi is történik, néhány Vorox támadásba lendült, de a Skrall Thornax lövedékei megfékezték őket. A többi meghátrált. Szomorúság látszott a szemeikben, amikor látták, hogy a Skrall ellovagol a vezetőjükkel? A sivatag vadjai képesek lennének ilyesfajta érzelmet érezni? Vagy csak előre rettegtek a naptól, amikor a Skrall visszatér őértük is?
Senki… még talán maga a Vorox sem… tudta a választ.