Mazeka Karda Nui peremvidékén haladt keresztül mocsári lépegetőjével. Túl sokáig tartott kiszedni Tobdukból az útbaigazítást, és még tovább, hogy felvegye járművét Daxiáról. Csak Mata Nui tudja, Vultraz miféle bajt okozhatott időközben.
A gépezet sebesen lépegetett a zavaros vízen. A lábai végéből kibocsátott mágneses erő pár centire a mocsárfelszín fölött tartotta a járművet. Időnként egy-egy csáp… vagy valami még rosszabb… bukkant fel a sárból, próbálva megragadni a gépet, és Mazekának minddel meggyűlt a baja.
Mindenhol a csata zajai hallatszottak. Toák küzdöttek denevérszárnyú rémségekkel, melyeket Mazeka a Makuta Testvérisége tagjainak vélt. Forrásaiból tudta, hogy Icarax is a helyszínen volt, és Vultraz az ő hívószavára válaszolva érkezett. Egyedül egy dolog miatt hívathatta magához, és ez a dolog undort keltett Mazekában.
Öt évvel korábban, Mazeka és tanítója keményen dolgoztak a mindenség eredetének feltárásán. Mindenki tudott a Nagy Lényekről, és a Nagy Szellemről, Mata Nuiról, de ebből mennyi lehetett legenda és mennyi igazság? Ők ketten elhatározták, hogy kiderítik. Noha sosem kerültek közel a teljes igazság felderítéséhez, sok felfedezést tettek, köztük egy iszonyatos felfedést: a Makuták eredetének titkát. Kőre vetették a lehető legpontosabb elméletüket arról, Mata Nui miként teremthette a Makutákat, és hol. Ez a kőtábla is azok között volt, amelyeket Vultraz ellopott.
Akkoriban is szörnyű bűntett volt. Ám most egyenesen katasztrófába torkollhat. Egy ilyen tudással felfegyverzett Makuta akár egy egész hadsereget is felállíthatna testvéreiből, vagy önmagát tehetné hatalmasabbá. Mazeka nem tudta pontosan, Icarax mikor tudhatta meg, milyen tudás birtokában van Vultrazt, vagy hogy miért volt rá épp most szüksége, ám egy dologban biztos volt – tilos hagyni, hogy Icarax rátegye a karmait.
Ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Karda Nui irdatlanul nagy hely, nem lesz könnyű megtalálni Vultrazt. Ezen kívül azt is el kell kerülnie, hogy a Toa és Makuta között zajló viaskodásba keveredjen.
Egy nap majd meg kell tanulnom nemet mondani a könnyű megbízásokra, gondolta.
___

Vultraz vadászgépének ülésén magasan repült a mocsár fölött. Úgy érezte, szó szerint a mennyekben jár. Alatta Makuták vertek szét Toákat és árny matoránok vadásztak egykori barátaikra. A paradicsom egy szigetére csöppent.
Visszaemlékezett, milyen volt az élete, mielőtt árnyék matoránná változott. Az igazat megvallva nem volt nagy a különbség. Most már ugyan erősebb egy kicsit, de eddig sem becsülte különösebben az igazságot és a moralitást, tehát új életszemlélete lényegében megegyezett a régivel.
Icarax gyönge telepatikus hívásai egészen Destralra elnyúltak. A Makuta nyilván súlyosan megsérült. Vultraznak előbb le kellett nyomoznia, hova rejtette el a rég ellopott kőtáblákat, hogy megbizonyosodjon az információkról. Téves adatokat szolgáltatni Icaraxnak felérne egy öngyilkossággal.
Bedűlt balra, követve Icarax mentális hívószavát. Ekkor szemei hirtelen valami mozgásra lettek figyelmesek lentről, messze nyugatra. Először úgy képzelte, biztosan egy menekülésben lévő Toa vagy av-matorán az. De aztán felismerte a mocsári lépegető jellegzetes körvonalát, és azonnal tudta, kit látott meg.
Vultraz mosolygott. Valahogy minden összeillett. A Testvériség a legnagyobb – végső – győzelem előtt áll, s a sors egyenesen az ölébe pottyantja régi ellenségét, Mazekát. Egyedül azt sajnálta, hogy Mazeka már nem fogja átélni az árnyék diadalát.
Icaraxról teljesen megfeledkezvén, gépét zuhanórepülésbe vitte, egyenesen Mazeka felé.
___

Mazeka akkor szúrta ki Vultrazt, amikor már csak másodpercek voltak hátra. A vadászgép alacsonyan siklott a víz fölött, ütközési pályán a mocsári lépegetővel. Ahogy Vultraz tüzet nyitott églövőivel, Mazeka is hasonlóképp tett, és a gépét egyenest a közeledő repülő felé irányította.
A két régi ellenfél a végső összecsapás, vagy talán a közös pusztulás felé száguldott… de sohasem találkoztak össze.
Közvetlenül kettőjük között egy portál nyílt ki a térben. Túl késő volt megállni, túl késő fordulni… túl késő bármire, kivéve, hogy belemenjenek. És aztán mindketten eltűntek Karda Nuiból.
___

Sötétség és zűrzavar felkavaró pillanata következett. Amikor ismét kivilágosodott, a mocsári lépegető egyenesen egy óriási, arany fémmel betekert fa felé száguldott. Mazeka erőset rántott az irányítókaron, és elfordította a járművet. Elveszítve egyensúlyát, felbukott, de még időben sikerült elugrania a gép alól.
Nem messze Vultraz egyfajta tó felé repülve találta magát. Csak mikor közelebb ért, jött rá, hogy a „víz” úgy hullámzott, mintha valami hatalmas organizmus lenne. Másodpercekkel később borotvaéles kristályszilánkok repültek ki az áltó mélyéről, és darabokat nyestek le a vadászgépből. A pályájáról eltérített jármű forgásba kezdett. Vultraz leugrott róla, még mielőtt nekicsapódott volna az általa már élőlénynek vélt tó felszínének. Mihelyt a gép érintkezésbe került vele, nyers energiává változva megszűnt létezni.
Vultraz egy faágon lógva szólalt meg:
- Hát, ez aztán fura volt.
Mazeka megfordult, amikor meghallotta, hogy valaki közeledik felé az erdőből. Meglepve látta, hogy egy ga-matorán tűnik fel, nyomában egy Víz Toájával.
- Kik vagytok? – kérdezte. – És… hol vagyok?
- Hogy hol…? – mondta a ga-matorán, aztán nevetésben tört ki. – Óh, értem már. Egy újabb próba. Rendben van, belemegyek a játékba. Spherus Magnán vagy, és én Macku Toa vagyok. Egy a túlméretezett izomtömeg meg az egyik falulakóm. Örvendek, hogy találkoztunk, Egybeforrás újabb hőse.