Daxiára igen kellemes ellátogatni, feltéve, hogy az ember Mata Nui Rendjének a tagja és meg is hívták oda. Voltak pihenésre és edzésre kijelölt helyek, minden elképzelhető témát tagoló táblákkal teli könyvtárak, és ha valaki megéhezett, ott volt a központi energiakút. Természetesen a fegyvertár, szerszámraktár és a járműhangár sem hiányzott, ahova a küldetésre induló tagok szabadon beléphettek.
Másfelől ha valakit nem láttak szívesen… nos, az egy egészen más történet, mint ahogy arra Mazeka az imént rájött. Kiképzése során járt már Daxián, és a mocsári lépegetőjét is maga Helryx Toa, a Rend vezére adta neki. Némi fenntartással megengedte Mazekának, hogy Vultraz nyomában maradjon, azzal a feltétellel, ha nem akadályozza a többi elintéznivaló munkáját. Ám azt is elmagyarázta neki, hogy minden egyes Daxiára való visszatérést először tisztáznia kell, hogy a Rend biztosra vehesse, hogy senki sem követi őt a titkos bázisukhoz.
A mai nap Mazeka nem tartotta be a szabályt. Információt keresve viharzott a sziget partjaira. Öreg ellenfele, Vultraz, egy magnak nevezett helyre tartott, és egy Icarax nevű Makutának szállított valamit. Mazeka elszántan meg akarta állítani, ám előbb ki kellett derítenie, hogy mi az a mag, és hogy hol található. És azt is tudta, kitől várhat válaszokat.
- Helryx! – kiabált, ahogy a Rend főhadiszállásának központi folyosóján szaladt, nyomában két őrrel. – Hallgatóságot követelek!
- Fogd meg! – ordította az egyik őr. – Lehet, hogy a Testvériség kéme!
Mazeka hirtelen megállt, és a földre huppant. Az elől lévő őr megbotlott benne, és elvágódott. Mazeka felszökkent, és megragadta a második őrszem derekát. Egy sebes mozdulattal átlendítette a válla fölött, és keményen a padlóhoz vágta.
- Bocs – mondta Mazeka. – De nincs időm hivatalos eljárásokba bonyolódni.
Mindkét őr kezdett talpra állni, úgyhogy Mazeka gyorsan elszelelt. Habár nem tudott láthatatlanná válni, mint a régi edzője, Jerbraz, azt tudta, hogy a megfelelő helyzetben hogyan kell „eltűnni”. Az árnyékok a barátai voltak. Talált egy rejtekhelyet, és megvárta, míg a két őr elsietett mellette. Aztán előbújt.
Mazeka tudta, hol van Helryx kamrája – és ismerte is az összes útba eső csapdát és őrállást is. Jerbraz megtanította őt, hogy figyeljen az ilyesmikre. Sosem lehet tudni, mikor jön jól az ilyen tudás. Most például arra használta, hogy elkerülje az észrevételt, ahogy a bázis közepe felé igyekezett.
Általános körülmények közt erre képtelen lett volna. Ám miután a Rend hadba szállt a Testvériséggel, a Daxián tartózkodó ügynökök száma megcsappant. A legtöbb tag a Makuták erődítményei elleni hadműveleteket vezette, és ez azt jelentette, hogy Mazekának kevesebb őrt kellett kerülgetnie.
Betolakodni Helryx kamrájába azonban valóban lehetetlen lenne – ahhoz túl erős a védelme. Ám az egyik falban egyszer egy vészkijárati alagútra lett figyelmes, és megfogadta, hogy valamikor kideríti, hová vezet. Így hát besétált a rejtett kijáratba, és követte az alagutat, egyenest a célja felé.
Ám amikor előjött, úgy találta, Helryx nincs ott. Helyette egy feljebbvaló Mata Nui Rend tagot lelt, Tobdukot, aki alighanem az utolsó személy volt, akivel Mazeka találkozni akart volna.
Tobduk termetes volt – simán vagy 10 láb magas –, és noha meglehetősen szikárnak látszott, a kinézete csalóka: szívós volt és izmos. Arcán egy Sanok Kanohit viselt, a Pontosság Maszkját, ami tökéletesen illett hozzá – ő ugyanis egy gyilkos.
A legcsúnyább feladatok erre a Rend tagra hárultak, ő pedig örvendett nekik. Az tette leginkább híressé, hogy ő volt az egyén, aki megtervezte a halálát, néhány esetben pedig önkezűleg vetett véget azoknak, akik ismerték Artakha szigetének hollétét – beleértve más Rend tagokét és egy Makutáét is. Sokan türelmesnek és megfontoltnak tartanák az ilyet, Tobduk ellenben állandóan dühöngött – a saját és mások haragján élt, az tette erősebbé.
Mazeka már pár alkalommal megküzdött Tobdukkal az edzése során. Mindig vesztett. A matorán legnagyobb igyekezete ellenére, a frusztráció és a harag mindig úrrá lettek rajta harc közben, és ezzel erőssé tette Tobdukot. Azután a küzdelmek pár másodperc alatt véget értek.
- Bújj elő, Mazeka – mondta Tobduk, arcán egy éhes kavinika farkas vicsorításával. – Tudom, hogy ott vagy.
Nem volt értelme letagadni vagy késleltetni az elkerülhetetlent. Mazeka berúgta az alagút ajtaját, és belépett a fénybe.
- Azt hittem odakint vagy öldökölni – mondta. – Helryx tán szobafogságot adott?
- Közeleg az időm – csattant fel Tobduk. – Engem a háborúra teremtettek.
- Remek – így Mazeka. Nagy nehezen sikerült megőrizni a türelmét és összeszedettségét, és megtagadni Tobduk elől az extra erőt. – Remélem, hogy te meg a harc nagyon jól meglesztek egymással. Információ kell. Hol van Helryx?
- Távol. És nem szokás idejönni hozzánk… mi hívunk téged – morgott Tobduk vészjóslóan.
- Vultraz a mag felé tart, és egy Makutának kézbesít valamit – magyarázott Mazeka. – Utána kell indulnom, de nem tudom, merre van a mag.
- Én igen – mondta Tobduk. A szemei valahogy egyszerre maradtak csillogóak és üresek meg hidegek. – És meg is mondhatnám… de még nem. – Egy tőrt kapott fel Helryx asztaláról, majd játszadozni kezdett vele. – Jerbraz szerint nagy utat tettél meg. De meg van benned az ölési hajlam is?
Kezdődik, gondolta Mazeka. Ki fog engem hívni egy harcra az információért cserébe. Jobb vagyok, mint korábban, de még nem elég jó, hogy legyőzzem.
Mazeka meglepetésére Tobduk a derekára kötött hüvelybe helyezte a tőrt, és mosolygott.
- Nem. Lemészárolni téged még csak szórakoztató sem lenne, így, hogy annyi sokkal jobb célpont kószál odakint. Feladatom van, Mazeka… és jól jönne egy kis segítség. Ha mellém szegülsz, elmondom, amit tudni szeretnél… de ha visszautasítasz, az őrök egy cellába vetnek kifaggatni, miközben Vultraz pedig szabadon fog garázdálkodni.
Mazekának nem volt választása. Bosszút állni Vultrazon sokkal fontosabb volt neki, mint bármi más. Ha egy olyasvalakivel kell ahhoz szövetkeznie, hogy elérje a célját, mint Tobduk, hát legyen.
- Mit kell tennem? – kérdezte Mazeka.
- Semmi rémeset – mondta Tobduk, miközben kisétált a kamrából, és nyilvánvalóan arra várt, hogy Mazeka is kövesse. – Csak vadászni megyünk.