A Metru Nui városa alatt rejtőző sötét mélység a „halál helye” volt, ahogy arra Gaaki Toa figyelmeztette társait. És nem tévedett, legalábbis a Zaktan nevű Piraka sorsát illetően, akit épp az imént ölt meg Teridax Makuta. Mintha ez nem volna már elég rossz, képtelenség volt megmondani, Teridax pontosan hol bujkált, mivel a hangját mindenhonnan egyszerre lehetett hallani. Testének azonban nyoma sem volt.
Ebben a kamrában valóban tekintélyes hatalommal találta magát szemben: Helryx Toával, Mata Nui Rendjének vezérével; Keetonguval, a hatalmas Rahi bestiával; a hat Hagah Toával; Miserix Makutával; Axonn-nal és Brutakával, a Rend két ügynökével. Mind közül Brutaka volt a legkülönösebb: zölden világított, és a padló fölött lebegett pár centivel. Még így is, hogy Teridax összezúzta a maszkját, rettentően erősnek hatott.
- Mutasd magad, te álnok féreg! – bömbölt Miserix Makuta. – Döntsük el egyszer s mindenkorra, ki a Testvériség igazi vezére!
A szoba minden szegletéből egyszerre hangzott fel a lágy hahotázás.
- A Testvériség? A Testvériség nincs többé, Miserix. Kisvártatva Karda Nui Makutái mind halottak lesznek. Tridax Makuta már eleve elhunyt, ahogy Spiriah is meg még mások. Mata Nui Rendje ebben a tekintetben nagy segítséget nyújtott.
- És te mégsem aggodalmaskodsz, amiért a szövetségeseid elhullnak – mondta Helryx. – Miért?
- Nekem nincsenek szövetségeseim – felelt Teridax –, velem senki sem egyenértékű.
Búgás töltötte be a termet, mely pillanatról pillanatra csak fokozódott, mígnem minden gondolatot elfojtott. Nem létezett más, csak az a fejhasogató zaj, amely még Axonnt is térde kényszerítette. Egyedül Brutaka állt még. Kardjából egy energianyalábot lőtt ki, és felkiáltott:
- Elég!
Az energia a túlsó fal egyik gépezetét találta el, mire a hang abbamaradt.
Teridax felnevetett.
- Ez csak puszta… kóstoló… az elkövetkezendőkből.
- Én mindent tudok, amit te elfeledtél – mondta Brutaka. – Tudom, hogy milliónyi életet tettél kockára az ostoba hatalmi szenvedélyeddel. Téged nem erre szántak. Téged nem ezért teremtettek.
- A gépekben lapul – mormogta Miserix. – Hát persze. Tehát ha azokat elpusztítjuk…
A számkivetett Makuta gravitációs erőt bocsátott ki a masinák sorára. Ahol eltalálta, ott összegyűrődött a fém, és százszorosára növekedett súlyával önmagát préselte össze. Ám nem Teridax vágott vissza – hanem Brutaka! Kardjának egyetlen ütésével odébb taszította Miserixet.
- Nem! Te ezt nem érted! – kiabált Brutaka.
- Akkor világosítsd fel őket – így Teridax. – Kérlek.
Brutaka bólintott.
- Mi… mi most olyan közel állunk Mata Nui elméjéhez, amilyen közel csak lehet. Ha megsemmisítjük ezt a helyet, vele ama elme is odavész, és az egész univerzum.
- Ezt nem értem – mondta Norik Toa. – Ha ez Mata Nui agya… akkor hol a teste?
Brutaka széttárta karjait, rámutatott mindenre, ami köröttük volt.
- Az univerzumunk az, Toa. Mind a Nagy Szellemben élünk. Ám Teridax gyökeret eresztett a testében, és ő irányítja… ő irányít mindent. Mihelyst a Nuva Toa felébreszti a testet, Teridax elszabadul, és minden élőre az árnyak záporát zúdítja.
- Hogy állíthatjuk meg? – mondat Iruini Toa.
- Majd én megmutatom! – üvöltött Miserix. Hátrahajolt, aztán egyik támadást mérte a másik után a gépezetekre, a falakra, a mennyezetre, mérhetetlen kárt okozva. Axonn, a Toa és még Keetongu is igyekeztek megfékezni, de Miserix félresöpörte őket. – Haljunk meg mind! – folytatta. – Égjen hát az univerzum! De Teridax legyen halott!
- Jaj, milyen… felületes vagy – felelt Teridax.
Miserix teste a csoport rémült szemei láttára kezdett megváltozni. Remegett, elhomályosult, a színei szinte egymásba futottak. Robbanásszerű energia kibocsátás következett, oly fényes, hogy mindenkit elvakított. Amikor a hősök látása kitisztult, a kamra falán Miserix képét találták, de ő maga szőrén-szálán eltűnt. Vagy mégsem?
- Igazán egyedi dekoráció lett belőle, nem gondoljátok? – így Teridax.
- Megküzdünk veled – mondta Norik Toa. – Megtaláljuk a módját.
- Ti voltatok az első Toa, akik megtalálták – mondta Teridax. – Kétségkívül most is meglelitek… talán még a győzelemnek is, ha engedem.
Szellemi energia-hullám sújtott le a hat Hagah Toára, de látszólag nem ártott nekik semmit. Sőt mi több, szinte feltöltötte őket, fellelkesültek. Egy csapatként perdültek sarkon, aztán kimasíroztak a kamrából, s végig úgy nevetgéltek és beszélgettek, mintha ez lenne életük legszebb napja.
Helryx sokkolva figyelte, ahogy távoznak.
- Mit… mit tettél velük?
- Nevezd… kegyelemnek – mondta Teridax. – Az elméjükben a harc már véget ért – és a „jóság” erői győztek. Emlékeikben az ő kezük által estem el, és a valóságban, mit ezentúl látni fognak, nincs Teridax, nincs Makuta uralom, se veszélyben lévő Toa vagy matorán. Nem látnak már mást, csak békét és boldogságot, bárhová is néznek.
- Ez gyalázatos! – mondta Axonn. – Az elméjükkel játszadozni – tán féltél, hogy harcba szállnak veled?
Teridax rá sem hederített.
- Sajnálatos módon Axonn-nal, Brutakával és veled, Helryx, nem tudom ezt megtenni – a ti elmétek túl erősen védett. Idővel megtörném azokat is… de minek pazaroljak rá erőt? És ami Keetongut illeti… hamarosan Nagy Szellemmé válok. Háziállatokra nem lesz időm.
- Magát a sorsot zargatod – figyelmeztette Brutaka. – Ezért büntetésben fogsz részesülni.
- De nem általatok, és nem a mai napon – válaszolt Teridax.
Brutaka ekkor eltűnt, majd sorjában Axonn és Keetongu is. Egyedül Helryx marad meg.
- Ne aggódj, nem haltak meg – mondta Teridax. – Pusztán teleportáltam őket az univerzum déli peremére, olyan veszélyes helyekre, ahová még Makuták sem merészkedtek el. Látni fogod még őket, ezt biztosra veszem… ha túlélik.
- És velem mi lesz? – mondta Helryx. – Engem is száműzöl?
- Nem – felelt Teridax. – Ugyanis tudod, Mata Nui nagy hibája az volt, hogy nem volt kivel megosztania gondolatait, nem volt kivel társalognia. Jobb szó híján nem volt „barátja”. Én nem esek bele ebbe a süllyesztőbe. Te itt maradsz, Helryx, ahol minden szükségleted kielégítődik… és részesülsz az elmém briliáns sötétségéből. A terveimet, álmaimat, reményeimet mind megosztom veled… legalábbis addig, míg az épeszűséged engedi.
Bárki mást rettegéssel töltötték volna el Teridax szava, de Helryxet nem. Ő egy lehetőséget vélt felfedezni. Életben marad, emlékei a sajátjai lesznek, és Teridax gondolatainak kellős központjában lesz. Egy esküt tett ekkor – nem fog megtörni. Nem fog összeesni az ő sötétsége terhe alatt. Történjék bármi, ő ellenszegül neki, és valahogy megtalálja a módját, hogy másokat is megtanítson erre.
- Ennek még nincs vége – mondta halkan. – Te is tudod, nemde, Teridax? Nem számít, mekkora a hatalmad, nem számít, mit teszel mindnyájunkkal… ennek még nincs vége.
- Hát persze, hogy nincs – válaszolt Teridax. – Milyen unalmas is volna, ha úgy lenne.

FOLYTATÁS 2009-BEN, AZ „ÁRNYAK URALMÁ”-BAN.