Nem volt hová futni. Nem volt hová bújni. Az energizált protodermisz hullám egyenesen Helryx Toa és Keetongu felé tartott. Ha eléri őket, két sorsot szánhat nekik: vagy átalakítja őket valami mássá mindörökké, vagy mindkettejüket elpusztítja. Helryx kétségbeesetten az elemi erejéhez nyúlt. A víz fölötti hatalom elsajátításának sok ezer évnyi tökéletesítése ellenére, semmire sem ment vele. Noha folyadék, a stimulált protodermisz mégsem víz, így elemi energiái nem hatottak rá. A halál egy óriás, ezüstös hullám formájában közeledett.
Keetongu felmorgott. Helryx feléje pillantott, és látta, hogy a Rahi hátrafelé figyel. Egészen pontosan egy térhasadást nézett, ami épp az imént nyílt. Helryx gondolatai csak úgy száguldottak. Brutaka jött, hogy megmentse őket? Hová vezethet a portál? Ám válaszok keresésére nem volt idő, csak a menekülésre. Megragadta Keetongu csuklóját, és a nyílás felé kezdte rángatni. Együttesen merültek bele, és fogalmuk sem volt róla, hol fognak kikötni.
Ezzel egy időben egy alak jelent meg a portálban. Kilépett belőle a kamrába. Ha bárki is ott lett volna, hogy lássa, talán ráismert volna az őrült gaztevőre, Vezonra, kinek arcát egy Olmak Kanohi, a Dimenziókapuk Maszkja takarta el. A közelebbi megfigyelő akár azt is láthatta volna, ahogy szemei tágra nyílnak az egyenesen feléje áramló energizált protodermisz láttára.
- O-ó – mondta.
* * *
Vakama Turaga lassan sétált a Kolosszeum belsőterében. Metru Nui városába való visszatérte óta ez volt a munkahelye, és most egyben otthona is, a többi Turagával egyetemben. Az elmúlt napokban sok változás történt a városban, és nem mindegyik volt jó. Elzártságának dacára innen-onnan sikerült összeszednie pár információdarabkát. A háború során a szerencse egyértelműen a Makuta Testvérisége ellen fordult, és számos Makuta irányította sziget esett el, köztük, a pletykák szerint, Destral is. Szinte túl jó volt, hogy igaz legyen – talán a Nagy Szellem, mikor felébred, ősellenségeit eleve legyőzöttnek fogja látni?
Elhaladt kamrája mellett, és egy lépcsősoron elindult a páncélterem felé. Itt fegyvereket, a Mangai Toa emlékműit és egy igen fontos Kanohi Maszkot tartottak. Noha Vakama tudta, hogy ez a város egyik legbiztonságosabb helye, mégis minden nap ellenőrizte. Ha a kamra tartalma a rossz kezekbe kerül… hát arra gondolni sem akart.
Már félúton járt, amikor egy robajra lett figyelmes. Sietve odafutott, és fél tucat, erősen páncélozott matoránt talált, akik úgy hevertek szerteszét, mint a szélvihar fújta falevelek. A kamraajtó összeomlott az idő terhe alatt, és a bejáratban egy olyan lény állt, amelyet Vakama remélte, soha többé nem lát. Kicsit több mint egy ezer éve, mikor még Toa volt, Vakama megküzdött egy Voporaknak nevezett lénnyel. A mindent megöregítő erőpajzzsal körülvett Voporakot szinte lehetetlen volt legyőzni, és végül csak egy Makuta volt rá képes. A Sötét Vadászoknak dolgozott, és Metru Nuiban csak egy keresnivalója volt: az a tárgy, melyet hatalmas karmai közt szorongatott, az Idő Kanohi Maszkja.
Vakama megdermedt. Támadni akart, hogy bosszút álljon elesett barátaiért, de tudta, hogy ez ellen a lény ellen semmit nem tehetne. Ezzel Voporak is tisztában volt. Valami megvetésszerűséggel a szemében tekintett Vakamára. Aztán vállat rándított, és hátát fordítva a Turagának, elballagott. Vakama követte. Pár perccel később látta, hogy Voporak kisétál a Kolosszeum falán lévő résen. Egy többpengés baltát viselő, négykarú harcos bömbölt fel a tolvaj láttán, és rárontott. Voporak előrenyúlt, megragadta támadóját. Pár pillanat elforgása alatt, a harcos több tízezer évet idősödött, majd összeesett. Voporak továbbment, s Vakama tudta, hogy megállítani reménytelen és lehetetlen.
* * *
Kalmah körültekintően haladt előre Xia főlétesítményén, oldalán Mantax-szal és Ehlekkel. Nem akart volna idejönni. Sokkal élvezetesebb lett volna újdonsült flottáját a Makuta Testvérisége ellen vezetni, de Pridak felvette vele a kapcsolatot, és azt bizonygatta, hogy a Nagy Szellem megdöntésének régi vágya talán beteljesülhet. Előtte egy sebtében összetákolt trónon az Árnyékos, a Sötét Vadászok vezére ült. Hidegen vizsgálgatta a három Barrakit. A fenti gerendákon Sötétség kapaszkodott, aki állandóan az Árnyékost felügyelte, ugyan nem védelmezői szándékkal. Nem, Sötétség a gyengeség nyomait kereste a vezérben, hogy megölhesse, és más léphessen a helyére.
- Árnyékos, elhoztuk néked Pridak üdvözletét – kezdte Kalmah. – És gratulálunk a sziget elfoglalásáért.
Az Árnyékos szimplán bólintott egyet, és le sem vette szemét Kalmah rusnya arcáról.
- Pridak úgy hiszi, hogy a Barraki és Sötét Vadászok között létesített szövetség az előnyünkre válna – folytatta Kalmah. – Miután a zűrzavar lecsillapodott, valakinek muszáj lesz összekapargatnia az univerzum maradványait. Kínálkozó alkalmat találtunk.
- És mit tudtok felajánlani, rémséges reputációitokon kívül? – kérdezte az Árnyékos gúnyos hangon.
Kalmah elmosolyodott.
- Információt. Tudjuk, hogy Teridax Makuta lesújtott a Nagy Szellemre, Mata Nuira, és azt is tudjuk, hogy hogyan. Valamint tudjuk, hogy az általa használt vírus prototípusa ezen a szigeten lett elrejtve, és úgy hisszük, tenálad van.
- Nálam? – így az Árnyékos. – Én csak Xia szerény adminisztrátora vagyok, a nép puszta szolgája. Semmi több.
Kalmah felnevetett.
- Te egy hazug, álnok, végzetvipera lehelettel teli zsák vagy. De ugyanakkor nagyon alapos is. Óh igen, mindent tudunk rólad meg a szervezetedről, mióta kiengedtek minket a fogságból. Ha az a vírus Xián van, hát akkor nálad van.
Az Árnyékos ábrázata elkomorodott. Egy gyöngébb lény rettegve borzongott volna meg ettől a látványtól. Ám a Barrakik nem ilyenek voltak.
- És ha úgy van?
- Te tudod, hol van, mi tudjuk, hogy kell használni. Ergo: alku születik.
Az Árnyékos megfontolgatta. Akár Ősit, ezeket is könnyedén megölhetné, de ha tényleg tudnak valamit arról, miként lehetne az általa talált fiolákat bevetni a Nagy Szellem ellen, nos, akkor azt a tudást érdemes lenne megszereznie. Majd legfeljebb később intézi el őket.
- Egyetlen feltétellel – mondta. – Pridak és én találkozót tartunk közön területen, Karzahni földjén. Ha elégedett leszek az ajánlatával, akkor talán a Sötét Vadászok és a Barraki karöltve fognak az új kezdet felé sétálni.