Axonn és Brutaka egy meredek dombon álltak, mely a harctérre nézett. Odalenn Zakaz szigetének teljes Skakdi hadereje küzdött egy kisebb Rahkshi sereggel. A helyszín a déli szigetláncok egyik névtelen tagja volt, melyen a Makuta Testvérisége állomásozott a főkontinens leigázását célzó hadjáratukhoz. A Rahkshikat titokban hozták ide, és hagyták, hogy az elszórtan élő matorán lakosságon gyakorolják képességeiket. Mondani se kell, mostanra egy szál matorán sem él már a szigeten.
A Skakdikak eleinte iszonyatos veszteségek érték, ám ők képesek voltak valami olyasmire, amit a Rahkshik csak tettethettek: haragra. Győzelemre éhezvén, ellenségeik iránti gyűlölet által feltüzelve, a barbárok egy csoportba verődtek, és átverekedték magukat a Rahkshi osztagokon. Lenyűgöző volt, izgalmas, egyszersmind gyomorforgató látvány.
- Gyerünk – mondta Brutaka, lefeszítve tekintetét a látványosságtól. – Tudod, miért vagyunk itt.
A két társ lebandukolt a lejtőn, egészen a kanyon mélyére, melynek a közepében, a sár és sziklák alatt, egy vasgyűrűs csapóajtó rejtőzött. Miután Axonn eltakarította a sziklákat a baltájával, Brutaka megfogta a gyűrűt, és felfeszítette az ajtót. A mélységből áradt a bűz: az öregség és elhanyagoltság, enyészet és rothadás szaga. Mata Nui Rendjének két tagja lemászott a lyukon.
Axonn energiával töltötte fel a baltáját, mely így lámpaként megvilágította a kamrát. Egyértelmű volt, hogy talán a feljegyzett idők kezdete óta nem járt itt senki. A hely puszta kőből állt, és egyetlen érdekes képződménye a közepében lévő medence volt. A zöldes-feketés víz haragosan kavargott, annak ellenére, hogy a teremben semmiféle légmozgás nem volt jelen.
- Ez lenne az? – kérdezte Brutaka.
Axonn bólintott.
- Igen, itt teremtette meg a Nagy Szellem a Makutákat. És csakis itt születhet még több Makuta. A medencéből származik testük anyaga, melyet a Nagy Szellem tett élővé, míg az idő múlása tiszta energiává nem változtatta.
- Tehát ha elpusztítjuk a medencét…? – mondta Brutaka.
- Igen. Akkor soha többé nem lesznek Makuták. De vajon jogunk van-e véget vetni egy fajnak?
Brutaka tágra nyílt szemekkel nézett a medencébe.
- Imádnék filozófiai vitába bocsátkozni veled, öreg cimbora, de szerintem van egy kis gond.
A medence vize hirtelenjében felfelé és oldalirányba explodált. Romlott, forró folyadék csapódott Axonnra és Brutakára, beszivárogva maszkjuk és páncélzatuk nyílásaiba. Az anyag sziszegett és kavargott, mintha életben lenne, és ahol érte, megégette őket. Ideiglenesen megvakulva és fájdalmak által gyötörve, a két harcos lerogyott, majd előrebukott, egyenesen bele magába a medencébe.
* * *
Helryx Toa a daxiai erődítmény vezetői helyiségének trónján ült. Megkezdődött a háború a Makuta Testvérisége ellen, de eddig nem haladt jól. Habár a Rend a Sötét Vadászok révén magáénak tudhatta Xiát, a Makuta haderejét Nynrah szigetéről képtelenek voltak eltávolítani. Míg más helyeken a Rend által szervezett meglepetésszerű támadások megdöbbentően ádáz ellenállást váltottak ki a Rahkshitól és Exo-Toától.
A vezetői rang nehéz döntések meghozásával járt, és ezzel ő is tisztában volt. Élete során olyan küldetésekre küldte el az ügynökeit, melyekről tudta, hogy talán vissza sem térnek. Elrendelte mindenki kivégeztetését, aki ismerte Artakha hollétét, és most egyszerre két nagy jelentőségű döntés előtt állt, melyek ugyanúgy hozhatnak győzelmet, mint katasztrófát. Az első könnyű volt: egy hírnököt küldött Metru Nuiba a Visorak Szívével. Ezt a tárgyat arra lehet használni, hogy az univerzum összes Visorak hordáját egy helyre hívják. A Mahri Toa kezébe kell helyezni, azzal a paranccsal, hogy vigyék el Artidax vulkáni szigetére, és ott vessék be.
A második már nehezebb volt. Brutaka tájékoztatta őt Hydraxon jelenlétéről a Veremben, akárcsak az ottani eseményekről. Egy másik hírvivőt a Verembe küldtek, hogy újabb parancsokat adjon át a börtönőrnek. Nem tudta biztosan, hogy, tekintve a rendeletek természetét, követni fogja-e majd őket, vagy netán a Testvériségért cserébe csak egy nagyobb gonoszt szerez magának. Ám meg kellett tennie. Néha bizony nagyon gyűlölte a vezetői posztot.
* * *
Hydraxon a Verem néven ismert sötét, terjedelmes barlang belsejében sétált. Kezében a Helryx parancsait tartalmazó táblát szorongatta. A kőbe vésett útmutatásokat szinte lehetetlen volt elhinni. A kamraajtó kinyílt. Lesovikk Toa érkezett meg, egy újabb szökött rab társaságában. Noha első találkozásukkor összecsapás tört ki kettejük között, azóta szövetkeztek egymással, annak érdekében, hogy az óriásbörtön összes korábbi foglyát ismét kézre kerítsék. Hydraxon vonakodott megmutatni a parancsokat Lesovikknak. Végtére is Mata Nui Rendjének a létezését titokban kellett tartani. Ám, ha amik a kőtáblán állnak, igazak, úgy vélte, mostanra már felfedték a titkot.
Lesovikk halkan füttyentett, ahogy átolvasta a táblát.
- Szóval mit fogsz akkor tenni? – kérdezte.
- Amit mindig is tettem – válaszolt Hydraxon. – Követem a parancsokat.
Aztán lemászott egy vasból készült létrán, mely a legalsó börtönblokkba vezetett. Odalenn Pridak, Kalmah, Mantax és Ehlek voltak bezárva. A négy Barraki leplezetlen megvetéssel nézett a börtönőrre.
- Azért jöttél, hogy gúnyolódj velünk? – acsargott Mantax.
Pridak mosolygott, és felvillantotta több sornyi éles fogát.
- Egyszer már megöltünk, mint ahogy tudod. Ismét megtehetjük.
Hydraxon rá sem hederített a nyilvánvaló sületlenségre. Hiszen ő él és virul, és egyértelmű, hogy sosem halt meg.
- Van egy… ajánlatom a számotokra – mondta, de minden szóért megszenvedett. – Háború van. És a célja, hogy véget vessen mindörökre a Makuta Testvérisége uralmának. Ha felveszitek a harcot a Makuta ellen, szabadság lesz a jutalmatok.
- És ha visszautasítjuk? – mondta Kalmah. – Miért kockáztassuk az életünket valaki más háborújában?
- Ha visszautasítjátok – mondta Hydraxon –, akkor megtudjátok, hogy a Veremnél sokkal mélyebbre is eláshatlak benneteket.
- Egy új lehetőség – így Pridak. – Új lehetőség a harcra, a seregek vezetésére, a hódításra. És ha a Testvériség a porba hull, a Hat Királyság Szövetsége végre ismét felemelkedhet.