A Skakdi hadvezérek birtokainak egyik legjellegzetesebb sajátossága, hogy teljességgel hiányoznak róluk a várbörtönök, kínzókamrák és hadifoglyok. A történelem tanulsága szerint ugyanis nagyon kevés értelme van egy Skakdi megkínzásának, hisz’ sohasem beszélnek, hacsak nem kapnak érte valamit cserébe – általában a szabadságukat, amit pedig kevés fogva tartó adna meg szívesen. És ha fogva tartják őket, számolni kell a jelentéktelen tárgyak után való nyafogásukkal, mint amilyen például az étel, a víz, vagy egy jó méretű buzogány, amivel odasózhatnak az őket éjszakánként meglátogató kőpatkányoknak.
Így amikor Brutakát és Axonnt bemasíroztatták Nektann hadúr táborába, senkinek sem volt ötlete arról, hogy mit kezdjenek velük. Szóba jött az azonnali megölésük lehetősége, de akkor nem tudnák meg, miért is érkeztek a szigetre. A Zakaz hegységeiben lakó, hírhedt Necropinttyel ellentétben a legtöbb lény nem csiripel tovább, ha megölik. Axonn ragaszkodott hozzá, hogy vezessék őket maga Nektann színe elé. Nektann hadúr nagyobb volt az átlag Skakdinál, legalábbis az ellenségei fegyvereiből összetákolt trónján ülve úgy tűnt. Oldalán volt háziállata, ránézésre egy tüskés páncélba bújtatott Muaka macska. Nektann, a mindig szívélyes vendéglátó megkérdezte tőlük, akarnak-e mondani valamit, mielőtt fájdalmasan feldarabolják őket.
- Igen – mondta Axonn. – A Makuta Testvérisége.
Nektann ráköpött a földre. A Muaka morogni kezdett.
- Mi van velük? – kérdezte a hadvezér.
- Felajánljuk a lehetőséget, hogy kifosszátok az erődjüket, ellopjátok a fegyvereiket és megöljétek a harcosaikat – felelt Axonn.
- Hozzátennénk még, hogy „Megsirassátok a nőiket”, de láttál már valaha nőstény Makutát? – toldotta meg Brutaka. – Ne-em szép látvány.
- Miért hallgassak rátok, ha sokkal könnyebb lenne bevetni titeket a Tahtorak karámba?
- Mert már beszéltünk Zakaz többi hadvezérével – hazudott Axonn. – Mi van, csak nem azt hitted, hogy ebbe a kis pöcegödörbe látogattunk elsőnek? Mindnyájukkal szövetségbe léptünk. Ha visszautasítasz, ők mind meggazdagszanak és erőt nyernek, míg te csak itt fogsz csücsülni.
Nektann megráncolta a homlokát. Ez az egyetlen arckifejezés, ami rondább a Skakdi vigyoránál. Egyetlen önmagát valamire tartó hadúr sem hagyná elúszni a még több pompás csatározás és még több pompás fosztogatás lehetőségét. Végül bólintott egyet.
- Miért mondtad, hogy már beszéltünk a többi vezérrel? – suttogta Brutaka. – Még csak most fogunk elmenni hozzájuk, hogy megpróbáljuk rávenni őket a szövetkezésre.
- És nem is lesz kis munka – értett egyet Axonn. – Úgyhogy javaslom, láss hozzá.
***
Jaller Mahri Toa Metru Nui középpontjában álldogált, és az egykori Matoro szobrát bámulta. Maga Onewa Turaga szerkesztette az elesett hős műemlékét. Jó volt tudni, hogy emlékeznek és emlékezni is fognak így bajtársára, de a halála miatt érzett bánatát ez nem enyhítette. Be kellett ismernie, hogy a Matorón való morfondírozása teljesen leköti néha a figyelmét. Amikor a többi Mahri Toa elindult, hogy átkutassa a várost Takanuva után, ő hátra akart maradni. Mikor visszatérve jelentették, hogy nyomát sem látták a Fény Toájának, Jaller alig vett róluk tudomást. Még mindig bánkódott, amiért a Mahri Toa képtelen volt az egyik csapattag elvesztése nélkül beteljesíteni a sorsát. A háta mögül hallotta, hogy a többi Toa megbeszélést tart. Metru Nui jelenleg nyugodt volt, most, hogy a Kardas Sárkányt legyőzték és a legtöbb Rahit sikeresen visszazárták az Archívumba. A hősök mégsem pihenhettek. Ki tudhatja, honnan érkezhet legközelebb a veszély?
Vakító fény villant fel hirtelen. Amikor Jaller látása kitisztult, hat Toa állt előtte. Egyikük sem volt számára ismerős. Ösztönszerűen készenlétbe helyezte fegyverét.
- Üdvözöllek Metru Nuiban – mondta Jaller. – Kik vagytok? Miért jöttetek ide?
Az egyik jövevény, ki szintén egy Tűz Toa volt, előrelépett.
- A nevem Norik, a Hagah Toához tartozom. Arra kérlek téged és a társaidat, hogy húzódjatok félre. Senkinek nem akarunk bántalmat okozni, amíg a feladatunkat teljesítjük.
- A Mahri Toa senki kedvéért nem áll félre – lépett elő Hewkii. – Mondjátok meg, mi a dolgotok, vagy ellenségként kezelünk titeket.
- A megbízatásunk – felelt Norik – éppoly egyszerű, mint amilyen borzalmas. Azért jöttünk, hogy megsemmisítsük a Kolosszeumot.
***
Vezon fájdalmasan landolt a destrali Makuta Erődítmény kőpadlóján. Kevesebb, mint két perccel azt követően, hogy Trinuma a sziget partjára vetette, máris a Rahkshi fogságába esett. Vezon még sosem találkozott Rahkhsival, és nem is kedvelte meg őket. A legtöbb lényből árad valamilyen szag, legyen az kellemes vagy kellemetlen; a Rahkshi csak a hideg fémtől és haláltól bűzlött.
A köszöntésére érkező Makuta lila és vörös páncélruhát viselt. Noha Vezon illemtudóan bemutatkozott neki, a Makuta nem bajlódott azzal, hogy megossza a nevét. Vezon emiatt reklamálni akart, ám a torkánál termett, savval csöpögő lándzsa rákényszerítette, hogy tartogassa későbbre.
- Ki vagy te? – mondta a Makuta. – Mi vagy te? És hogy kerültél ide?
- A nevem Vezon, ősötétsége, és egy olyan hatalom ügynöke hozott engem ide, amely bajt akar hozni rád és a testvériségedre. Azt akarták, hogy jöjjek ide és fedjem fel előttetek a létezésüket, meg hogy a sziget megtámadását tervezgetik, de ezt nem fogom megtenni, nem, nem, nem én!
- Hisz épp most tetted – mondta a Makuta. A Vezon mögötti három Rahkshi egy kicsit közelebb húzódott, készenlétbe helyezett pálcákkal.
- Hát persze, hogy megtettem, de csak azért, hogy elmondjam, nem fogom! – mondta Vezon bőszen. Hogy lehetséges, hogy ennek az univerzum meghódítására törekvő alaknak ilyen lassú a felfogása? – Tudod, az egész egy trükk. Azt akarják, hogy tettessem azt, hogy elárulom őket. Azt várják, hogy a haderőtöket ide összpontosítsátok, egy olyan támadás ellen, ami meg se fog történni. Erre elgondolkodtam: Miért tettessem azt, hogy elárulom őket, hogyha valóban megtenni sokkal mókásabb lenne?
A Makuta torkon csípte Vezont, és hozzávágta a falhoz.
- Beszélj, bolond! Csak igazság és világosság hagyja el a szádat, ha továbbra is az arcodon akarod tudni.
- Igazság és világosság… Igazság és világosság… Nem hiszem, hogy ismerném őket – válaszolt Vezon. – Megelégszel a „félős és reszkető”-vel? Van ez a Mata Nui Rendje, és egy sereget meg flottát akar toborozni, megfenyegetni Destralt, arra kényszeríteni, hogy teleportáljátok innen, és…
Amiért Vezon nem folytatta azonnal a szöveget, a Makuta megfeszítette a szorítást.
- Jól van, jól van! Csak a hatás kedvéért tartottam szünetet. Van egy kémük az erődön belül. Szabotálta a teleportációs mechanizmust. Ha megpróbáljátok ismét használni… Nos, inkább ne kezdj el hosszú táblákat olvasgatni, ha érted, mire célzok. És most, hogy tudod, mondd meg, mit lesz a következő lépésetek?