Mi sem olyan… szórakoztató… mint az egymással harcoló matorán. Csak rájuk kell nézni, ahogy erőtlen maszkjaikkal meg apró fegyvereikkel a lehető legfélelmetesebbnek próbálnak látszani. Röhejes egy látvány.
Miserix Makuta természetesen egyáltalán nem találta ezt mókásnak. Röpke 500 évvel a Hat Királyság Szövetségének leverte után Metru Nui matoránjai hadat indítottak egymás ellen. Az egész egyszerű veszekedésként kezdődött Ta-Metru és Po-Metru határvonalairól és kereskedelméről. Fokozódni akkor kezdett, amikor Po-Metru szállítóuszályokat süllyesztett el, Ta-Metru pedig olvadt protodermisszel elpusztított egy po-metrui raktárépületet. Onu-Metru a tűz matorán oldalára állt, Le-Metru a kőére. Ko-Metru megpróbált közbeavatkozni, de visszautasították, s így a po-matorán táborba került. A ga-matorán semlegességi politikája szégyenletes kudarcot vallott, és végül a tűz és föld oldalára álltak.
A munka megfeneklett, ahogyan a viták elkeseredett küzdelmekké alakultak. Egész városrészek károsodtak meg súlyosan vagy pusztultak el. Mivel Toa nem felügyelte a térséget, és a Turagának se volt sok haszna, a pusztítás megállíthatatlannak látszott. Ezzel nekem semmi gondom nem volt, hisz a káoszt arra használtam ki, hogy új Rahikat juttassak be a városba, kipróbálandó romboló képességeiket.
Miserix megparancsolta tábornokának, lápjen közbe és vessen véget a harcnak. Ez időre ama bizonyos Makuta már dédelgette a Nagy Szellem, Mata Nui megdöntésének tervét. Nem fér hozzá kétség, hogy megfelelőnek látta az alkalmat a Makuták rendkiszabó képességének fitogtatására. Sajnálatos módon a helyzetet úgy oldotta meg, hogy az ellenség egy részét bezárta az Archívumba, majd rájuk uszította a kiállítási tárgyakat. Mondanom sem kell, milyen kemény munka volt feltakarítani. És a matoránok sem zárták tőle szívükbe a Testvériséget, noha legalább ezentúl már illően viselkedtek.
Hogy mi történt a háború vezetőivel, azt nem tudjuk. Valószínűleg a Barrakihoz hasonló módon veszett nyomuk. Ám ekkor történt, hogy Miserix úgy határozott, mindegyikünket beoszt egy külön felügyelni való régióba. Tábornoka Metru Nui nyereményében részesült, míg nekem a matorán főkontinens középső területe jutott. (Nem mintha valaha is odafigyeltem volna az ottani eseményekre, merthogy túlságosan lekötöttek kísérleteim. De komolyan, kit izgat, hogy mi történik pár matoránnal itt vagy ott? Úgyis van belőlük bőven.)
Természetesen a szövegbe foglaltak nagy részét személyesen nem éltem át. Dehogy, még amikor a háború javában tombolt, Miserix egy újabb feladatot adott nekem. Az Archívumi Tömegmészárlás idején már messze délen jártam, ahol találkám volt egy legendával… melynek neve Tren Krom.