Áh, Pridak… nem sokkal a Xiára tett kiruccanásunk után történt, hogy „nagyobb célok” megvalósításának indokával kilépett a Makuta Testvérisége szolgálatából. Felteszem, Miserix Makuta egy könnyen befolyásolható alak, Takadox segítségével tartotta rajta a szemét. Így nem volt számunkra nagy meglepetés a hat Királyság Szövetségének megalakulása sem.
De ez még nem jelenti azt, hogy örültünk is neki. Óh, dehogy is. Két külön dolog volt annak a tudatában lenni, hogy a hatalmi ranglétrán mindig egy fokkal a Nagy Szellem alatt állunk – és erősen fogalmazott „felkéréseket” kapni hat parvenü hadúrtól, akik nincsenek tisztában a helyzetükkel.
Tisztán emlékszek, hogy egy hűvös, nyirkos teremben ültem az egyik Barraki toronyban, és hallgattam, hogyan beszéli meg Pridak meg Kalmah, hogy miként tördeljék tartományokra az ismert univerzumot. Mi Makuták láttuk volna el őket Rahi bestiákkal meg mindennel, amire épp szükségük volt, és ami még belefér a hatalmi körünkbe. Miserix fokozódó ingerültséggel hallgatta mindezt, míg be nem telt a pohár.
- Arcátlan szúnyogok. – csattant fel. – A Makuta egyes-egyedül Mata Nuit szolgálja. Nem szolgáljuk fel titkos tudásunkat mindenkinek, akinek erős karja van és gyülevészek hada a háta mögött.
Pridak mosolyogva előrehajolt.
- Csak egy szavamba kerül, hogy azok a „gyülevészek” bevonuljanak Destralra. Mire a Toátok meg Rahkshitok rendbe szedik soraikat, az erődötök már a miénk lesz… a drágalátos titkaitokkal együtt. Jól teszitek, ha észben tartjátok, hogy míg ti Mata Nuit szolgáljátok, addig ő minket szánt az univerzum uralkodóinak.
- Akkor talán a Nagy Szellem mégsem olyan eszes, mint amilyennek gondoltuk. – mondta Icarax.
Ekkor Takadoxra pillantottam. Mivel tagja volt a Szövetségnek és a Testvériségnek is árult információt, egyik oldalhoz sem tartozott igazán. Tán pont emiatt nézett ki úgy, mint aki bele akart süllyedni a padlóba.
Pridak felállt, utána Kalmah és a többiek is.
- Választhattok, Makuta – együttműködés vagy leigázás. Bízok benne, hogy ésszerűen döntötök.
- Mi van a térképeiteken nem szereplő helyekkel? – kérdezte a Chirox nevű Makuta. – Artakha… Metru Nui… a déli ismeretlen szigetek…
- Metru Nuival már… vitába elegyedtünk. – mondta Kalmah. – Ami Artakhát illeti, hadd játszadozzon a vén bolond az alkotásaival. A déli szigetek pedig csak a kőpatkányoknak meg lhoraknak valók.
- Akkor ez a bagázs is könnyen beilleszkedne. – mormogtam, kivívva Kalmahtól egy tekintetet.
- A gyűlésnek vége. – jelentette ki Pridak hidegen. – Az új harci vadakat a megbeszéltek szerint várjuk. Ha útját akarjátok állni a Nagy Szellem akaratának, akkor magatokra vessetek.
A Szövetség tagjai egyenként kivonultak, s közben Takadox aggodalmaskodó pillantást vetett Miserixre. Miután elmentek, Miserix legmegbízhatóbb tábornokához fordult, és (noha akkor még nem tudtuk) szavaival megpecsételte a Barraki sorsát:
- A könnyen kivont kardok esedeznek a használatért… ámde újból elrakni őket nem ilyen egyszerű. Ezek a Barrakik még okozhatnak kellemetlenségeket. Figyelj rájuk!