Tuyet Toa Takanuva, a Fény Toája megrongálódott, félájult teste fölé magasodott. Az meg se moccant. Ez az eredménye annak, ha egy irányított árhullám átröpít valakit fél tucat falon. Tuyet mosolyra fakadt.
- Szánalmas, igazán szánalmas. Ha belőled kell kiindulnom, valóban csodálnom kell, hogy a te univerzumod Toáját még mindig nem irtották ki teljesen.
A Toa Császárság uralkodója levetette az Áthatolhatóság Maszkját, és lecserélte az Olmak Kanohira: a maszkra, amelyet Takanuva keresett. Egyedül ennek volt meg a hatalma, hogy átjárókat nyisson a dimenziók közti térbe, s egyben ez a maszk volt Takanuva egyedüli reménye, hogy kijusson ebből a feje tetejére állt világból.
- Barátaid odakinn halottak, ha nem, hát nemsokára azok lesznek. Bevallom, meglepődtem azon, hogy még 3500 év elteltével is van bennük küzdeni akarás. Ám nem engedhetem, hogy megfosszák a matoránt a békétől, amit tőlem kaptak.
Takanuvának sikerült feltápászkodni a kezeire meg térdeire, miközben hátáról lehullott a sok törmelékdarab. Ahogy Tuyetre nézett, szemében egyenlőrészben volt megvetés és szánalom.
- Béke? – mondta kételkedve. – Te így hívod a Toa titkos rendőrséggé való megrontását, a falubéliek terrorizálását, és hogy mindenkit megölsz, aki az utadba áll?
- Azt tettem, amit tennem kellett. Jóvá tettem a világot. Egyébként is ki vagy te, hogy ítélkezz fölöttem? Nem vagy más, mint egy idegen valami másik dimenzióból.
Takanuva egy árnyéknyalábot lőtt Tuyet felé, és ideiglenesen sötétségbe burkolta. Mire a nő újból látni tudott, ellenfelének nyoma veszett. Ám Takanuva hangját hallotta a magasból:
- Így igaz, az én világomban nagyobb a rendetlenség, bizonyos tekintetekben veszélyesebb is, ám mégis jobb ennél, mert te nem létezel benne, Tuyet.
A Víz Toája szabadjára engedte hatalmát, és ledöntötte a mennyezetet, ám Takanuva nem ott tartózkodott. A terem túloldalán lévő nyílásból szökkent elő, és vakító fénysugarakat lövöldözött, miként a kezét Tuyet maszkja felé nyújtotta. A nő körbeperdült, megragadta a karját, és keményen a fölnek csapta.
- Erőm több százszorosa a tiédnek. Nem vagy más, mint egy fénykő, amit össze kell zúznom a sarkam alatt.
Takanuva ismét támadásba lendült, egyszerre tüzelve árnyékot és fényt. Nagy ámulatára Tuyet könnyedén elhárította őket. Meglepetését látván a Víz Toája felnevetett.
- Tudod, eddig nem volt Fény Toánk az univerzumunkban. Nem volt rá szükség. És pár pillanat múlva vissza fog állni az eddigi állapot.
Takanuva támadt. A következő pár másodperc harci forgataggá változott – a víz gőzzé vált a lézersugaraktól, hullámok csapódtak a falaknak, versenyt futottak azért, hogy megtudják, mi történik először: Takanuva megfullad az árban vagy Tuyet fullad meg az árnyékban. Amikor a küzdelem a végéhez ért, Tuyet újfent győzedelmesen állt fel.
- Elég! Túl sok időt pazaroltam rád. A lázadásotoknak vége, és most neked is véged lesz.
Tuyet épp le akart sújtani, amikor egy különös zaj hatolt be a Kolosszeumba. Takanuva felemelte fejét, és a falon nyíló lyuk felé pillantott. Több száz – nem, több ezer – felfegyverzett matoránt látott az épület felé menetelni. A távolban még több matoránt, Sötét Vadászokat, Vortixxot és más lényeket szállító léghajók és tengerjáró csónakok tűntek föl. Mindannyian leszálltak a városba, és szemeiket a Kolosszeumra szegezték.
- Még mindig úgy hiszed, hogy vége az ellenállásnak? – kérdezte Takanuva. – Talán épp csak most kezdődik.
- A bolondok. Az erőmmel mindnyájukat képes leszek elsodorni egy még soha nem látott nagyságú szökőár segítségével.
Takanuva közvetlenül Tuyet szemeibe nézett.
- És akkor ki maradna, akit megvédhetnél? Akkor ki számára teremtetted volna meg a te tökéletes világodat?
Tuyet mosolygott.
- Okos vagy, Toa. Igaz is, egy fulladt matoránokkal teli univerzummal senki nem menne sokra. Ám tiszteletre kell őket nevelnem.
- Miért? Ha olyan hálátlanok, akkor miért nem utazol a maszkoddal valahova máshova? Egy olyan helyre, ahol szükség lehet rád. Kezdj mindent elölről, egy új Metru Nuiban, ahol tán szívesen látnának egy hozzád hasonló uralkodót.
Tuyet az utcákra nézett. A tömeg egyre csak közeledett, és noha könnyedén végezhetett volna minddel, úgy végül a hullák császárságának uralkodójává válna. Talán Takanuvának igaza van. Ha mást nem is, legalább elmehetne, hogy egy Toa hadsereggel térjen vissza egy másik dimenzióból, amellyel képes lesz az ellenállás legapróbb jelét is eltiporni saját világában.
Elfordult és aktiválta a maszkját. Megnyílt előtte a dimenziók közti térbe vezető átjáró, majd felkészült a belépésre. Takanuva erre a pillanatra várt. Valahogyan sikerült Tuyet felé vetnie magát, és letépni az arcáról a maszkot. Mihelyst a kapcsolat megszakadt köztük, az álarc ereje kikapcsolt és az átjáró kezdett bezárulni. Takanuva, kezében a maszkkal, gyorsan beugrott, de Tuyetnek esze ágában sem volt hagyni, hogy ilyen könnyen megszökjön. Miközben Takanuva átjutott a portálon, ő belekapaszkodott a lábába, és megpróbálta követni. Erős vízsugárral mért rá egy csapást, megragadta a kezét, és kiszakította belőle a maszkot, amely aztán ellebegett a dimenzióközti űrbe. Takanuva hátra fordult. Elrémisztette, amit ekkor látott. Figyelmeztető kiáltása elkésett. Tuyet félig átjutott a dimenziókapun, és próbálta visszaráncigálni Takanuvát. Annyira elemésztette a harag, hogy addig észre sem vette az átjáró bezáródását, míg túl késő nem volt. Felsikoltott, miként a valóságba vezető ajtó rázárult a testére, felsőtestét a semmiben hagyva, alsótestét pedig a Kolosszeumban, saját világában. A könyörületes halál azonnal beállt.
Takanuva egy hosszú pillanatig lebegett az űrben. Eltűnődött azon, mi fog történni Tuyet nélkül az univerzumban. A Toa tán újból felveszi a védelmezői címet? A matorán átveszi a hatalmat? Vagy netán a Sötét Vadászok és a Makuták vezetése alatt megszületne egy új diktatúra? Talán majd egy nap, ha lesz rá lehetősége, visszatér, hogy megtudja a választ.
Fejét elfordította Tuyet maradványaitól, elámulva azon, miképp fásulhat el ennyire egy Toa. A hideg kirázta, amikor rádöbbent, milyen vékony is a határ az igazságosság és a zsarnokság között. Tuyet élete kárba veszett, de ezentúl egyetlen Toa élete sem veszhet el, ha ő megakadályozhatja. Zord eltökéltséggel folytatta útját Karda Nui felé.