Az éj leple alatt Lesovikk és Takanuva Toa keresztülosontak Po-Metru szobrokkal teli terein. Egy víz alatti transzportcső révén kerültek vissza Metru Nuiba pár órával korábban. Lesovikk tudta, hogy a javítások okán lezárt csövek közül némelyik működőképes volt, és ami még jobb, őrizetlen is.
- Most hova megyünk? – suttogott Takanuva. – A Kolosszeum a másik irányban van! Ha ott van Brutaka maszkja, oda kell mennünk.
- Hogyne – mondta Lesovikk. – De ha élve be és ki akarsz jutni onnan, az én utamon megyünk. És ez az út a Kő Trónjánál kezdődik.
A Levegő Toája egyenesen előremutatott. Nem is olyan messze valóban egy nagyméretű, sziklatrón magasodott, Rahkshi darabkákból álló alapzaton. Fáklyákat tartó po-matoránok vették körül, a székben pedig maga Pohatu Toa ült.
- Ööö, elnézést – mondta Takanuva. – Nemrég összefutottam Tahuval meg Kopakával, és… biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?
- Bízz bennem – mondta mosolyogva Lesovikk.
Pár óra elteltével a po-matoránok otthonaikba vonultak. Miképp Pohatu leereszkedett trónusáról, Lesovikk háromszor hozzákarcolta páncélos lábbelijét egy közeli sziklához. A Kő Toája megtorpant, fejét elbiccentve hallgatózott. Majd azt mondta:
- Lesovikk, neked elment az eszed.
- Úgy a jó – mondta a Levegő Toája, Pohatu színe elé vezetve Takanuvát. – Ez az új cimborám, Takanuva. Befizetett az öt bigyuszos Kolosszeumba szóló túrára, egész pontosan a Maszkok Csarnokába.
- Álljon meg a menet – mondta Takanuva. – Én ebből semmit sem értek. Tahunak, Pohatunak és a többieknek addig kellett volna aludniuk, míg szükség nem lesz rájuk Mata Nui felébresztésére. De itt Mata Nui sohasem szunnyadt el, szóval hogyhogy itt vannak?
- Sokat beszél a fiú, nemde? – mondta Pohatu Lesovikknak. Amaz vállat vont.
- Idefigyelj, fényhal, hadd meséljek egy történetet – mondta Pohatu. – Tuyet Toa Atrakháról megtudta, hol voltunk. Egy pár Toát küldött értünk, de egyikük sem élte túl az utat. Ekkor fedezett fel egy olyan helyet a Kolosszeumban, ahol még senki se járt. Onnan egy hamis jelet küldhetett, ami fellőtte a kapszuláinkat. Mire észbe kaptunk, már itt voltunk. Aztán gyorstalpalót tartott: A Makuta és a Sötét Vadászok az uralomra akarnak törni, és hogy a mi Toa kötelességünk, hogy gátat szabjunk nekik. Csakis így lehet biztosítani az univerzum biztonságát. Úgyhogy mind belementünk, de egy idő után kétségeim merültek fel. Ezek félelmekké váltak, amikor kiderítettem, hogy Tuyet Nidhiki Toa vezetésével elküldött egy osztagot a Nynrah Szellemek kiirtására, pusztán azért, mert azok netán egy nap olyas valamivel állhatnak elő, ami fenyegetést jelenthet a számára. Négy tucat matoránt öltek meg. Máig felfordul tőle a gyomrom. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Lesovikk-kal, és azóta együtt működünk. Tuyet persze ezt nem tudja.
- Te aztán egy teleírt História Fal vagy – nyilatkozott Lesovikk. – De nemsokára világos lesz. Egybe kell hívnunk az embereket, hogy felkészüljünk a behatolásra.
Pohatu visszavezette a két Toát a barlangjába. Amint bent voltak, erejével egy enyhe rengést keltett, mely átsöpört egész Metru Nuin. Kárt ugyan nem okozott, de ahhoz elég volt, hogy figyelmeztesse azokat, akik megértik és válaszolnak rá. Nem sokkal később földalatti járatokon keresztül kezdtek beszivárogni: Nuju, Ahkmou, három Sötét Vadász: Őrködő, Sötétség és Eredeti, egy Toa: Krakua, és egy po-matorán, akit Lesovikk Kodanként mutatott be.
- Jól jön, ha a Toa Krónikása a mi oldalunkon van – mondta Lesovikk. – Segít képben maradni.
- Szóval mi a terv? – kérdezte Takanuva. – Belopózunk, elcsípjük a maszkot, és uzsgyi?
- Ő is kicsiben gondolkodik – mondta Pohatu Lesovikknak. Amaz ismét vállat vont.
- Idehallgass, öcskös. Nem tudom, honnan jöttél vagy miért – folytatta Pohatu. – De lefogadom, hogy Tuyet se tudja, és ebből talán előnyt kovácsolhatunk. Mindent egy Akilini játszmára teszünk fel. Ahkmou barátunk riadóztatta a városban tartózkodó Makutát, Sötétség pedig elintézett minden közelben ólálkodó Sötét Vadászt, aki még állt a lábán. Mindenki benne van.
- Miben? – kérdezte Takanuva.
- Tuyet akarata túl sokáig érvényesült – felelt Pohatu, kézbe kapva egy protoacél baltát a falról. – Ideje eltenni láb alól.