Még amikor Takanuva Takuaként, Ta-Koro falujának matoránjaként élte életét, egyszer betévedt egy dzsungelbe, nyomában egy monstrumi Nui-Jaga skorpióval. Valahányszor megmozdult, a skorpió is megmoccant; ha megállt, az is úgy tett. Ha szembe fordult volna vele, az állat megölte volna, ám ha visszavezeti a faluba, akkor megsebesíthet másokat, mielőtt el tudnák zavarni. Végül egy hirtelenjött ötlet mentette meg az életét: irányt váltott, és egyenest egy Muaka macska barlangjába vezette a Nui-Jagát. A Muakát felbőszítette, hogy egy másik Rahi tolakodott be a területére, és rátámadt a skorpióra. Takua elmenekülhetett.
Ez is csak azt bizonyítja, gondolta Takanuva, hogy mostanság sosincs egy Muaka a környéken, amikor szükség lenne rá.
Itt vánszorgott Karzahni birodalmának pusztaságán, ebben az eszement alternatív univerzumban. Háta mögött két Toa, Bomonga és Kualus, kik mindketten a Toa Császárság elnyomó diktatúráját szolgálták. Hármójuk között volt Jala, egy matorán, aki Takanuva világában a Fény Toájának legjobb barátja volt. Ebben a valóságban a Császárság szolgája, és az Idő Maszkját szállítja épp vissza Metru Nuiba. Azonban nem ez volt a legrosszabb: Takanuvának szüksége van Brutakára és a Dimenziókapuk Maszkjára, ha valaha vissza akar jutni saját univerzumába. Bomonga pedig az imént jelentette ki, hogy megölte Brutakát. Takanuvát ez semmivel sem juttatta előbbre.
- Áh, Brutaka. – így Bomonga. – Jól küzdött, de amikor megfordult, hogy Gaakit és Pouksot támadja, én rárontottam hátulról, és végeztem vele.
- Nem igazán… fair. – mormogta Takanuva.
- Fair? – kérdezte Bomonga. – A Császárság ellensége volt, és Voya Nui törvényszabta felfedezőútját akarta megakadályozni. Kit izgat, hogy halt meg, a lényeg az, hogy meghalt.
- Úgy tűnik, Takanuva barátunk lelkiismeretet hordoz a hátán. – mondta Kualus Toa. – Nagy teher az egy ilyen helyen. El sem hinnéd, hány olyan halott lénybe botlok az útszéleken, akik összeroppantak a súlya alatt.
- Fogd vissza a filozofálást. – gurult be Takanuva. – Mi van Brutaka fegyvereivel és a maszkjával? Azokkal mi történt?
- Illene tudnod. – felelt Bomonga. – Ha valóban Tuyet Toát szolgálod, mint ahogy állítod, tudnád, hogy az olyan kincseket a Metru Nui Kolosszeumba viszik megőrzésre.
- Persze, természetesen. – mondta Takanuva.
Ez nagy problémát fog jelenteni. Hogyan fog bejutni Metru Nui nagy valószínűséggel éppen a legjobban őrzött épületébe, hogy megszerezze a maszkot?
- Tudod, némiképp emlékeztetsz valakire. – mondta Bomonga. – Egy Víz Toájára, Lhikan egykori csapatából. Mi is volt a neve? Naho Toa, ez az. Velünk tartott egyik odinai küldetésünkön, ahol egy Kőpatkány fészket kellett megtisztítani. Felajánlotta, hogy elkapja az Árnyékost egyedül, minden rizikót vállalva. Mint kiderült, segített megszöktetni a rémet. Ő elmenekült, de Naho már nem. Tuyet átadta őt a barátjának, Roodakának, és, nos, figyelemreméltó kiállítási tárgy lett belőle az Archívumba.
Takanuva tudta, hogy csöndben kellene maradnia, de képtelen volt.
- Szerintetek Tuyet ezt akarta igazából? Egyik Toa elárulja a másikat, a matorán rettegésben él a hőseitől. A Toát tiszteletben kell tartani, és felnézni rájuk!
- Úgy is van. – mondta Kualus. – Mindenki tiszteli azt, amitől fél, és mást nem is tehetnek, mint hogy felnéznek ránk, míg mi lenézünk őrájuk.
Takanuva mozgolódás hangját hallotta a háta mögül. Ki tudta találni, mi volt az: Bomonga és/vagy Kualus arra készült, hogy hátba lője. Nem volt más választása: meg kell próbálnia mindkettőjüket hatástalanítani, aztán elvenni Jalától a maszkot. Sok szerencse kell hozzá, valószínűleg több mint amennyiben reménykedhet, de…
Ekkor más zajokra lett figyelmes: szélsusogás, két távolba menekülő Toa rémült kiáltása és egy összetörő szekér hangjára. Megfordult, és Jala Ussal szekerének roncsai között egy különös Toát vett észre. Az Idő Maszkját vette magához, amely az eszméletlen Jala mellett hevert. Amikor meglátta Takanuvát, megállt.
- Te nem tartozol közéjük. – mondta a Levegő Toája. – Ezért hagytalak életben. Ne akard, hogy meggondoljam magam.
- Ki vagy te? – kérdezte Takanuva. – Mi keresnivalód van itt?
- Azt teszem, amit akarok. – mondta a Toa. – Nyugalomra vágyok, de amíg az az őrült Víz Toája áll a dolgok háta mögött, nem fogok kapni. Így mindig kiderítem, mi minden kell neki, például ez a maszk, és elveszem tőle. Ezért ha megnézed a Császárság ellenségeinek listáját, mindig az én nevem fogod a tetején találni: Lesovikk Toa.