- Hová megyünk? – kérdezte Takua. – Hogy hatástalanítottad olyan gyorsan a Vahki őröket? Mi van idelent? Voltár már idelent?
- Befognád a szád?! – gurult be Takanuva. Eddig sohasem tűnt fel neki, milyen idegesítő is volt matoránként. – Nem tudni, hogy ki vagy mi lehet itt lent, és nem szeretném, ha szétkürtölnéd ittlétünket.
Valójában Takanuvát más dolgok is nyomasztották Takua karattyolásánál. Saját univerzumában a Metru Nui Archívumban számtalan Rahi állat, véset, szerszám és egyéb olyan tárgy volt kiállítva, amiket az onu-matorán vagy ko-matorán tudósok tanulmányozhatnak. Ám ebben a különös világban, ahová ő keveredett, az Archívum inkább hódítási múzeumnak látszott. Egy rég kimúlt, kipreparált Visorak bámult élettelen szemekkel az árnyak közül. A közelben fegyverzeti gyűjtemény sorakozott, ahol minden tárgyat egy kis táblával azonosítottak; az Árnyékos pálcája, a Fúziós Lándzsa, Zamor gömb kilövők, Rhotuka vetők, és egyebek. Mellettük volt mind közül a legelképesztőbb látványosság: az Árnyak Kanohi Maszkja, a Makuta Testvérisége vezetőjének tulajdona, úgy lógott ott a falon, mint egy közönséges trófea.
Beljebb haladva az Archívum mélységeibe, a Toa és a matorán egy csoport sztáziscsőre bukkant. Az ilyenekben Rahikat tároltak felfüggesztett életműködésekkel, hogy studírozzák őket. Illetve erre voltak valók Takanuva univerzumában. Rémülten tapasztalta, hogy ebben a dimenzióban egészen más célt szolgálnak. Az egyik cső távolabb állt a többitől, és egy fénykő világítása csillámlott rajta. Takanuva leporolta a kristályt, és elakadt a lélegzete: a tartályban Dume Turaga, Metru Nui uralkodója volt sztázisba zárva.
- Ezt el sem tudom hinni. – mondta Takanuva. – Még az itteniekhez hasonló őrült Toák sem tennének ilyet.
- Dume túl sokat beszélt. – mondta búsan Takua. – És ez nagy szó, ha én mondom. Amikor Tuyet Toa átvette a hatalmat, Dume felállt ellene, azt mondva, hogy az igazi Toa nagyra értékeli az igazságot és a kegyelmet, az ő szívében pedig egyikből sincs. Fel is néztünk rá ezért, egészen amíg be nem zárták ide.
Takanuva lézerfény-sugarat lőtt ki a bal kezéből, amivel felvágta a kristálytárolót. Takua megragadta a karját, és megpróbálta elrángatni.
- Megőrültél?! Nem gondoltál a riasztóberendezésre? Ezt nem csinálhatod!
- Épp most tettem. – mondta Takanuva, elkapva a kieső Dumét.
A Turaga lassan magához tért, és Takanuva láttára megszólalt: - Ki vagy te?
- Én egy… barát vagyok. – felelt Takanuva.
- Te? Egy Toa? Toa nekem nem barátom. – így Dume.
- Nincs időm, hogy vitatkozzak veled. – mondta Takanuva. – Valahol idelent él az intelligens nő Rahi, a Krahka, legalábbis remélem. Meg kell őt találnunk, mert valami nagyon, de nagyon hibás ebben a világban, és segítségre lesz szükségem, ha javítani akarok rajta.
- Pontosan arra lesz szükséged, Toa. – jött egy hang Takanuva háta mögül.
Megfordult, és meglátta azt az alakot, amelyre a legkevésbé számított. Takua és Duma megfélemlítve hátráltak vissza. Ott állt előttük a Toa Császárság vezére, a Nui Kő hordozója, és az ismert univerzum megkérdőjelezhetetlen űrnője, maga Tuyet Toa.