A dimenziók közti űrön átutazó Takanuva, a Fény Toája, alig hitte el, mi történt vele az elmúlt napon. Metru Nui tengerpartján való járőrözése közben egy furcsa lény támadt rá, melyről később kiderítette, hogy árnyékpióca volt. Az összecsapásból épphogy sikerült élve kikerülnie. Amikor magához tért, látta, hogy a fényét félig kiszívták belőle, és ennek eredményeként bal kezéből fényt, jobbjából pedig árnyékot tudott kilőni.
Mint az kiderült, megmentői a Mata Nui Rendjének titkos szervezetébe tartoznak. Egy fontos megbízást kapott tőlük. Információt kell közvetítenie a Karda Nuiban lévő Nuva Toának, és ha kudarcot vall, akkor ama hat Toa is bizonyosan szörnyű véget ér. Az utazás leggyorsabb módja a Dimenziókapuk Maszkjának használata, melyet a jó útra tért Brutaka viselt. A maszk azonban meg volt sérülve, így rázós út elé nézett.
Egy fénykör jelent meg előtte. Takanuva átnyomult rajta, azt remélve, hogy még időben eléri Karda Nuit. Meglepetésére viszont maszkkal előre zuhant Metru Nui jól ismert városának talajára. De ez nem is volt olyan ismerős! A város éppoly gyönyörű és sértetlen volt, mint amikor elment onnan, de Toa szobrok emelkedtek mindenütt: Tahuról, Galiról, meg a többiekről, csakhogy még Nuvává való átalakulásuk előtti alakjukban ábrázolták őket. Más Toákról is voltak szobrok, akiket Takanuva nem ismert fel. És az összes fölött egy Kanohi maszk irdatlan szobra magasodott: az Áthatolás Maszkjáé.
Meddig lehettem távol? tűnődött Takanuva. És kinek az ötlete volt renoválni?
Kiszúrt egy ismerős matoránt, Kapurát, amint sebesen szaladt az utcán. Takanuva az útjába állt, és így szólt:
- Várj, barátom! Eddig még sosem láttalak téged futni. Mi ez a sietség?
Kapura felnézett rá, de felismerés helyett csak ijedtség és félelem látszott a szemeiben.
- Irgalmazz, hatalmas Toa! - mondta olyan gyorsan, hogy szavai szó szerint egymásba tolódtak. - Tán nem rohantam elég sebesen? Ezentúl mindent beleadok majd, esküszöm.
- Kapura, én vagyok az, Takanuva. Mi ütött beléd?
- Semmi, semmi. - bizonygatta Kapura. - Minden a legnagyobb rendben, hatalmas Toa, mert ugyan mi rossz is történhetne ilyen bölcs és jóságos vezérek mellett?
- Na jó, ebből elegem van. - mondta Takanuva. - Hol van Vakama Turaga? És a Mahri Toa?
- Nem tudom, kikről beszélsz. - folytatta Kapura. - Kérlek, engedj utamra, még mielőtt...
A levegőhőmérséklet hirtelen lezuhant. Kapurát egy lábnyi vastagságú jég borította be a nyakától lefelé. A matorán felordított a dermesztő hidegtől. Takanuva felnézett, majd Tahut és Kopakát vette észre a közelben ácsorogni. A Jég Toájának kardjából még mindig szivárgott a jég.
- Az egyetlen rossz dolog, ami itt történt, te vagy, idegen. - így Tahu. - Ki vagy? Miért vagy itt? Hadd lássam az azonossági tábládat!
- Én... én Takanuva vagyok! Ismertek, és én meg nem tudom, mi az az azonossági tábla!
Kopaka megemelte kardját, és jégdárdákat eresztett ki, melyek a földre borították a megdöbbent Fény Toáját. Teste fölé állva, Kopaka Takanuva nyakához szegezte kardjának élét.
- Nos, Takanuva, ha ugyan ez a neved. Immár a Toa Császárság foglya vagy, amely ellen nagy bűnt követtél most el.