Vezon a sárkány irdatlan, láncra vert alakjától társaira pillantott, aztán vissza a sárkányra, utána pedig Brutaka felé. Beszédre nyitotta a száját, de Brutaka leintette.
- Ne mondd ki – így Brutaka.
- Szükségünk lesz… - kezdte Vezon.
- Egy nagyobb hajóra. Tudom – emígy Brutaka. – Tudja valaki, hogy mik azok az… izék… amik itt repkednek?
A sárkány körül valóban kis szárnyak kreatúrák szálldostak. Időről időre az egyikőjük olyanokat sikoltott, hogy a hang a sziklát is megrepesztette.
- Úgy hívják, hogy klakk – mondta Spiriah Makuta. – Mutran csinálta őket jó régen – veszedelmes hangsikolyuk van. Nyilván védelmezői szerepet töltenek be.
Brutaka megráncolta a szemöldökét. Védelmezők? Az rendben van, de mi ellen kell védeniük? Tudta, hogy a sárkány valójában a Miserix nevű Makuta, a Testvériség ex-vezére. Megparancsolták a kivégzését, ám a Krika Makuta a helyett ide láncolta őt, Artidax szigetére. Brutaka feladata volt a kiszabadítása, hogy aztán Mata Nui Rendje bevethesse őt az egykori szervezete ellen.
Miserix ebben a pillanatban hirtelen felfigyelt rájuk. Hatalmas szemei összeszűkültek, miközben beszélt, és a hangja úgy hatott, mint a távoli lavina robaja.
- Ti… kik… vagytok?
Brutaka azt akarta mondani, hogy „barátok”, de aztán úgy döntött, inkább nem akar egy ilyen alakkal baráti viszonyba kavarodni.
- Azért jöttünk, hogy kiszabadítsunk – mondta inkább. – Alakot tudsz váltani, hogy kisebb legyél?
- És ugyan miért akarnék úgy tenni? – kérdezte Miserix. – Tudjátok, hány ilyen lényt kellett elnyelnem, hogy elérjek egy akkora méretet, ami mellett már nem okoz fájdalmat az üvöltésük?
- Látja, éppen ez a bibi, őirdatlansága – szólt közbe Vezon. – Csak egy kis csónakunk van, igazából nem is igazán több egy tutajnál, és ha elsüllyed, úsznunk kell. Személy szerint inkább kerülném az úszást – úgy hallottam, egy pár haverom lubickolni ment egyszer, és most meg úgy néznek ki, mint a tengeri kígyók: csak egy fejük meg a gerincük maradt. És mivel nekem nincs gerincem, én csak egy fej lennék, és…
Miserix szemei vörösre villantak. Lézersugár csapódott ki Vezon felé, és visszaröpítette őt az alagútban.
- Pondró – mormogott a Makuta.
Miközben megfordult, hogy Vezonra nézzen, Brutaka észrevette, hogy Spiriah lassan visszahátrált az árnyak közé. Miserix is felfigyelt rá, majd azt ordította:
- Küldjétek azt ide elém!
Spiriah vonakodva előre lépett egyet. A sárkány a másik Makuta láttára mosolyra fakadt.
- Spiriah. Emlékszem rád. Amikor Teridax fellázadt ellenem, te az elsők között voltál, akik mellé álltak. Már nagyon vártam, hogy újból találkozzunk.
Brutaka feszesebben kezdte markolni a fegyverét. Egyáltalán nem tetszett neki Miserix hangja.
- Tudod te, hogy azóta, hogy Krika itt hagyott engem, egy fajtársamat sem láttam? – folytatta Miserix.
- Mind jönni akartunk – mondta hadarva Spiriah. – De Teridax nem engedte. Mind tudtuk, hogy hasznunkra lesz a tapasztalatod, a hatalmad, a puszta jelenléted.
- De nem jöttetek – morgott Miserix. – Úgyhogy most az én hasznomra lesz a tied.
Egy élő árnyékból álló kéz tört elő a sárkány mellkasából, megragadta Spiriaht, és bevonta Miserix testébe. Még csak sikoltani sem maradt ideje.
Vezon, ki ismét talpon volt, megdermedt, amikor meglátta, ahogy elfogyasztják Makuta társát.
- Azt hittem azért jöttünk, hogy kimentsük a fogságból – suttogta. – Nem pedig a déli gyomorkorgásból.
- Ugye tudod, hogy itt hagyhatnánk téged az enyészetnek? – mondta Brutaka Miserixnek. – Vagy kivárhatjuk, hogy a következő vulkánkitörés lávát zúdítson a túlméretezett fejedre. Vagy… lehetőséget adhatnánk neked, hogy bosszút állj a testvéreiden. Mit választasz?
Miserix gondolkodóba esett. Aztán előrehajolt annyira, amennyire a láncok engedték, és azt mondta:
- Tegyetek csak kísérletet, úgyse fog sikerülni.
- Láttam már ilyen láncokat – jelentette be Lariska. – Vele együtt nőnek vagy zsugorodnak. Az erejéből táplálkoznak, és azzal tartják fogva.
Brutaka megemelgette a fegyverét.
- És el lehet őket törni?
- Csak ha nagy fájdalmat okozunk vele neki.
Brutaka ijesztően mosolygott.
- Majd holnap megsajnálom. Keress egy gyenge szemet. Roodaka, szükségünk lesz a segítségedre.
A Vortixx egy szót se szólt, mióta beléptek Miserix kamrájába. Brutaka biztosra vette, hogy egy tervet próbált kieszelni. Ám a nő készségesen előrelépett és odaállt az oldalára, szemeit pedig feszesen a láncra vert Makutára szegezte.
- Ott – mondta Lariska, a Miserix jobb karját tartó egyik láncszemre mutatva. – Arra összpontosítjuk a tűzerőnket.
Brutaka és Roodaka célba vették: a férfi a pengéjével, a nő a kinyújtott karjával. Energia- és árnyéknyalábok kapták telibe a gyenge láncszemet, folyamatos erőáramban fürösztve meg. Pár perc elteltével a lánc anyaga kezdett lehámlani. Egy kis idő után már repedezett. Aztán a láncszem darabokra tört. Miserix felsikoltott, olyan hangosan, hogy maga a hegy is meghasadt tőle.
A klakk reakciója azonnali volt: a mentőcsapat felé vették az irányt, és működésbe hozták hangsikításukat. Míg Vezon és Lariska velük küszködtek, Brutaka a pengéjét használta, hogy elhárítsa a hanghullámokat. Miserix mindeközben próbaképpen felemelte a karját. Látván, hogy valóban kiszabadult a béklyókból, odanyúlt vele a másik karjához, és kitépte a láncot a földből. Ez alkalommal nem ordított fel, mindössze mosolygott.
A klakkok egyre több teret hódítottak, és kezdték visszaszorítani a csapatot a várakozó rovarokkal teli barlangba. Miserix egy pillanatig csöndben figyelte a harc alakulását. Majd felnyitotta száját, és felhangoztatott egy erősikolyt, amelytől elhullott a klakk, akárcsak Vezon és Lariska. Brutaka és Roodaka épphogy elkerülték az ájulást. Brutaka odamászott két csapattagjához, hogy rájuk nézzen – mindketten éltek még.
- Tehát akkor – mondta Miserix. – Hol van Teridax?
Brutaka nevetett.
- És ha elmondanám, már nem lenne okod életben hagyni minket. A hálásság nincs előkelő helyen a Makuták érzelmi listáján. Majd megmutatom. De le kell kisebbedned, hogy ki tudjunk menni, amerre jöttünk.
- A képzelőerőd hiányában csalódnom kell – mondta Miserix, olyan élénken, amilyen egy Makuta csak lenni tud. Hátrahajolt, és teljes erejéből nekiveselkedett a hegy oldalának. A szikla repedezni és töredezni kezdett. Miserix ezt követően az összeőrlő erejét vetette be, amivel a vulkán teljes oldalát kődarabkákra redukálta. A túloldalon Brutaka már látta az eget és a tengert.
- Végre! – mondta Miserix. – Ennyi sok évezred után – szabad vagyok!
Brutaka meghökkent szemei láttára szárnyakat növesztett a sárkány. A Makuta utána Brutakához emelte karmazsin pikkelyes fejét, és így szólt:
- Jöjj. Mutasd meg, merre lakozik az ellenfelem, hogy aztán porrá zúzhassam páncélját és kiszívhassam az életerejét.
- Ne! – kiáltott közbe Roodaka. – Egy csapdába akarnak vezetni téged! Hallgass rám, én is a Testvériség ellensége vagyok. Brutaka ki akar használni, hogy egyszerű szolgaként feláldozzon a Makuta ellen vívott háborúban. Én szövetkezni akarok veled!
Miserix leeresztette fejét, és olyan közel hajolt, hogy irdatlan arca majd’ hozzáért Roodakáéhoz. Amikor szóra fakadt, csak suttogott:
- Kicsinyke, én Miserix Makuta vagyok. Senki sem parancsolgathat nekem. Senki sem szövetkezhet velem. – Következő szavait egy bömbölésként tálalta, amely visszaröpítette Roodakát a sziklafalba. – És senki sem járathatja velem a bolondját!
Brutaka végignézte, és nem tűnt lenyűgözöttnek.
- Kész vagy már?
Miserix lassan bólintott.
- Induljunk. Egy univerzumot kell újból felfedeznem.
Brutaka felpakolta az ájult Roodakát és a mostanra félig magánál lévő Lariskát meg Vezont a sárkány hátára. Majd maga is felszállt. Miserix kiterjesztette szárnyait, és kilépett a szabad ég alá. Felszálltak magasan a sziget fölé, és csak addig álltak meg, míg Miserix halkan esküt tett magának, hogy egyszer visszajön majd és elpusztítja a helyet. Brutaka megjegyezte, hogy a csapatuk hajója eltűnt – ezek szerint Takadox mégis meglógott.
Hagy fusson. Mit számít? gondolta Brutaka. Vihar készülődik az univerzumban, és amikor lecsap, senki sem fog tudni sehová se rejtőzni.
Miserix kinyitotta a szárnyait, és észak felé vette az irányt, hogy utasait elvezesse az ismeretlenbe.