Brutaka és a bizarr brigádja már három kerek napja hajóztak, amikor gyűlést hívott össze.
- Ideje megtudnotok, mi a küldetésünk. Még mielőtt megkérdeznétek, elmondom, hogy jó okból választottak benneteket: Pótolhatóak vagytok. Senkit nem érdekel, hogy éltek-e vagy meghaltatok, és ez pont ideálissá tesz titeket erre a munkára.
Carapar valami kimondhatatlanul piszkosat mormogott. Brutaka rá sem hederített.
- Egy olyan szigetre tartunk, mely délebbre van bármely térképen feltűntetett dolognál. – folytatta Brutaka. – Viszont nem lakatlan. Sőt mi több, egy igen is különleges lakosa van: a Miserix nevű Makuta.
Most Spiriah volt soron a motyogással, habár az ő szavaiban inkább megdöbbenés tükröződött, semmint félelem.
- Annak, aki nem tudná, Miserix volt a Makuta Testvériségének vezére a cím jelenlegi viselője előtt. – mondta Brutaka. – Megdöntötték, és egy vulkáni szigetre száműzték. Rahi és a Nagy Lények tudják még, mik őrködnek felette – olyan dolgok, melyek valaki szerint képesek elintézni egy szökevény Makutát. A mi feladatunk kimenekíteni őt.
Eleinte egyik csapattag sem szólt semmit. Végül Takadox kinyitotta a száját.
- És mi mit kapunk ezért? Pénzt? Hatalmat? A szabadságunk?
Brutaka mosolygott. – Megkapjátok a holnapot.
- És mit kezdünk vele, ha már velünk van? – kérdezte Roodaka. – Váltságdíjat kérünk érte?
- Az nem a te dolgod. – felelt Brutaka. – Mindegyiketeknek szerepe van a küldetésben. Amikor közelebb érünk a szigethez, kaptok fegyvereket és felszerelést. Ha bármikor futni próbáltok, a barátaim nyomban levadásznak – olyan barátaim, akik mellett én csak egy nagy, aranyos Ussal ráknak tűnök.
Vezon szúrta ki őket először. Egy hevenyész hajókból álló flotta közeledett nyugatról. Ezeknél rondább csónakokat nemigen lehet elképzelni: a maradványokból meg roncsokból összetákolt szerkezetek alig voltak tengerállók.
- Zyglak! – kiáltott
A többiek a korláthoz rohantak, hogy megnézzék. És valóban, a „Nagy Lények hibáiként” ismert hüllőszerű lények kormányozták a hajókat. A hírhedten erőszakos és pusztító Zyglakok gyűlölték a Nagy Szellemet, Mata Nuit, és mindent, ami vele kapcsolatban állt. Nem volt valószínű, hogy barátkozni akartak.
Brutaka megpróbálta elkormányozni tőlük a hajót, de a szél és a hullámok nem akartak engedelmeskedni. Pár perc elteltével rájött, hogy Spiriah Makuta az időjárás irányító hatalmával tartotta egy helyben a hajót.
- Komolyan azt hittétek, hogy ilyen könnyű lesz? – mondta Spiriah. – Már napokkal ezelőtt lemondtam az együttműködésről, és Stelt csatornáin keresztül üzenetet küldtem a Zyglak barátaimnak.
Vezon elborzadt. Nem is olyan rég több napig raboskodott a Zyglak fogságában. Ezt az élményt nem akarta újból átélni.
- Barátok? A Zyglaknak nincsenek barátai… csak ebédjei, amiket még nem evett meg.
- Kitaszították őket. – mondta Spiriah. – Ahogy engem is. És most, Brutaka, átveszem az irányítást a hajó fölött. Új irányba indulunk, Zakaz szigete felé. Ott történt a vereségem és kegyvesztésem – hogy nagy kísérletem csődöt vallott, amiért a szigetlakók túl féktelenek voltak ahhoz, hogy kezelni tudják az ajándékaimat. Az ő hibájuk, hogy száműztek a Testvériségből – és most meg fognak ezért fizetni!