Roodaka kész ideg volt. Miközben növényi rostokból álló álcája alatt a tengerpart mentén sétált, szüntelenül azon törte a fejét, miféle undorító dolgokká változtathatja egy nap Brutakát a Rhotuka pörgőjével. Vagy így vagy úgy, de bosszút fog állni rajta.
Brutaka és csapata – Roodaka, Vezon, Carapar, Takadox és a Spiriah Makuta – egy kisebb csónakkal érkeztek Stelt szigetének partjára. Amint Roodaka felismerte a terepet, tüstént ellenkezésbe kezdett. Stelt volt az otthona a néhai Sidoraknak, vagyis korábbi társának, és a népének. Sőt mi több, Roodaka tervelte ki Sidorak halálát is, és ezt minden bizonnyal Stelt lakossága is tudta. Körülbelül olyan vendégszeretettel fogadnák őt, mint amilyennel egy Kikanalo rohamot.
Ám Brutaka ragaszkodott egy nagyobb hajó megszerzéséhez, és a legegyszerűbb itt szert tenni egyre. Az egyetlen másik csapattag, aki hangot adott ellenvetésének, Spiriah volt, mivel ő úgy hitte, hogy mindegyik településen a Makuta Testvériségének ügynökei állnak rá lesben.
- És mégis hogy fogjuk megvásárolni ezt a hajót? – sziszegett Roodaka. – Nincs se felszerelésünk, se fegyvereink, eltekintve a tiédtől, se amolyan ostoba matoráni bigyuszaink. Semmi értékessel nem tudunk fizetésképp előállni.
- Dehogynem. – válaszolt Brutaka, ahogy belökte egy kereskedőház ajtaját. – Itt vagy te.
Szavai még el sem hagyták a száját, amikor Carapar hátulról megragadta Roodakát. A csapat és a küszködő Roodaka belépett az alig kivilágított, rossz szagú kunyhóba. A tulajdonos Sidorak egyik fajtársa volt.
- Alkut jöttünk kötni. – jelentette ki Brutaka. – Kell a leggyorsabb hajód, felszerelve egy hosszú, délfelé vezető útra.
- Délfelé? – horkantott az árus. – Más szóval sosem fogom többé látni se a hajómat, se titeket? Ha csak nem tesztek gazdag…
Brutaka lerántotta Roodakáról a leplet, aki erre gyilkos szemekkel nézett rá.
- A Sidorak gyilkosának elfogásáért járó jutalmat elég nagy fizetségnek tartod?
Az árus mosolygott, és elhívta a csapatot, hogy szemügyre vegyék rangos szerkezetét. Olyannyira izgatott lett nemsokára megszerzendő jólétének gondolataival, hogy észre sem vette Takadox ellopakodását. A hajó, mint kiderült, jó nagy volt, korongvetőkkel volt felszerelve, és legalább egy tucat lény kényelmesen elférne rajta. Nagy, kék és szürke színű hústornyokból álló gárda munkálkodott a fedélzetén.
- Elvisszük. – mondta Brutaka.
Nagy csobbanást hallottak a hajó óceánfelőli oldaláról, de senki sem vetett ügyet rá.
- Én pedig viszem a gyilkost. – mondta az eladó. – Sidorak nem ért sokat, na de csak nem hagyhatjuk, hogy holmi Vortixx vagy Rahi büntetlenül leölje az egyikünket, nem igaz?
Újabb csobbanás következett és még egy, majd még egy. Brutaka nem figyelt rájuk.
- Megértem. De ha azt akarod, hogy mások elhiggyék, hogy te fogtad el ezt a veszélyes bűnözőt, akkor úgy is kell kinézned, mint aki megküzdött valakivel. Tán egy kis koccintás a fejedre meg is teszi. Vezon kollégám majd elintézni – semmit sem fogsz érezni.
- Soha többé. – szólt közbe vigyorogva Vezon.
Csobb. Loccs. Csobb.
Az árus Vezonra nézett, aki testileg közel sem volt olyan imponáló, mint a banda többi tagja. Mekkora sérülést okozhatna?
- Rendben. – mondta az eladó. – Egy ütés – de csak gyengén! –, csak hogy meggyőző legyek.
Vezon vigyora szélesebbre nőtt. Roodaka Carapar szorításában rángatózott. Brutaka feltűnésmentesen arrébbhúzódott, és a hajót vizsgálgatta. Vezon hátrahúzta öklét. Aztán Brutaka egyetlen légies mozdulattal körbepördült, és levágott egy taslit az árus tarkójára. Az a földre rogyott és elájult.
- Hékás! – mondta Vezon. – Én akartam! Nem sértettem volna meg… annyira… és mindössze három vagy négy óra alatt, no meg a megfelelő szerszámok segítségével, végleg elintézhettem volna.
- Éppen ez az. – felelt Brutaka. – Kissé túlságosan élvezed a munkádat. Mindenki a fedélzetre – beleértve téged is, Roodaka!
Felmásztak a hajóra, hogy Takadoxot találják ott egyedül ácsorogni. A Barraki kicsit meghajlott, hipnotikus szemeire mutatott, és így szólt:
- Az egész legénység egyszerre akart fürödni menni. Még ilyet!
- Minek a sok hűhó? – mormogta Carapar. – Simán betörhettünk volna, hogy ellopjuk a hajót.
- Hogy egész Stelt utánunk eredjen? – kérdezte Brutaka. – Nem is beszélve minden közelben lévő Sötét Vadászról és Testvériség tagról, mihelyst fülükbe jut, hogy Roodaka is itt van?
- De mi lesz a kereskedővel, te bolond? – mondta Roodaka. – Ő látott engem!
Brutaka felnevetett, miközben a hajó lassan eltávolodott a parttól.
- Ki fog hinni annak a hülyének, aki hagyja magát leütni?