Makuta nem mutatta annak nyomát, hogy a Karzahnival vívott zord párbaja bármennyire megrázta volna őt. És akkor sem mutatta érzelemnek jelét, amikor Matoróval oldalán találkoztak az Icarax Makutával, aki Artakha Pálcájával érkezett a Verem fölötti vizekbe. Egész egyszerűen kimarkolta Testvériségbéli társának kezéből a pálcát, majd egy bólintással elküldte Icaraxot.
Most ő és Matoro együtt álltak Tuyet Toa összezúzott páncéldarabkái felett. A Nui Kő egyetlen darabja világított még a sötétségben.
- A pálcának nem is kell több. – suttogta halkan Makuta. – Egyetlen töredék elegendő, hogy újraalkossa a követ régi formájába.
- És mi hasznod van neked abból? – kérdezte Matoro. – Mit akarsz vele tenni?
- Rendben van, én kíváncsi kis Toám. – felelt Makuta. – Képzeld csak el: nem Tuyet Toa és a későbbi Nidhiki voltak az egyetlen rossz útra tért Toák. Ha a következő sorstársuk netán az én hatalmamba kerülne, miért ne növelném meg erejét százszorosára, ezerszeresére a kővel? Képzeld csak el, ahogy az én uralmam alatt álló, mindenható Toa kiírtja fajtádat végleg a bolygónkról!
Makuta a Nui Kő töredékre célozta Artakha Pálcáját, és működésbe helyezte erejét. A kődarabkák lassan egymás felé kezdtek mozogni a vízben, és újból egyesültek, az elmúlt évezredben először.
- Ezt nem hagyhatom! – kiáltott Matoro, miközben támadásba lendült.
Makuta egyetlen kézlendítésére egy sztázismező jött létre a Toa körül, és helyben megállította őt.
- Én meg nem hagyhatom, hogy utamba állj. – mondta Makuta. – Már senki sem állíthat meg.
Egy nyers erőből álló energiasugár találta ekkor nyíltan telibe Makuta hátát. Összerogyott, és elejtette a pálcát.
- Ki merészelte?! – acsargott.
- Életemben sok mindent merészeltem már, talán túl sokat. – jött a válasz. – Messzire zuhantam a fénytől, és nem találtam meg a visszautat.
Makuta hátrafordult. A vízben Brutaka lebegett, az Élet Maszkjának hajdani védelmezője, a Verem jelenlegi mutálódott foglya. Az energianyalábok még mindig szikráztak a nyitott kezén. Teste megváltozott: páncélzatából sróf tövisek meredeztek elő, hátán meg egy terjedelmes hátuszonyszerű képlet futott végig. Brutaka készen állt a küzdelemre.
- De annyira nem vagyok sötét, hogy ne tudjak felismerni egy igazi szörnyet.
Makuta árnyékenergiát zúdított Brutakára. A harcos arrébblépett, körbekerülte Makutát, és fölkapta Artakha Pálcáját, közben fölkiáltott:
- Botar!
Az események új fordulatot vettek. A Botar néven ismert Rend tag jelent meg legott a csata közepében, majd elvette a pálcát Brutakától. Aztán hálásan bólintott egyet korábbi bajtársa felé, mielőtt ismét eltűnt.
- Elment. – mondta Brutaka. – A pálcát oda vitte, ahol nem találhatsz rá. Vesztettél.
- Ha én elvesztettem a pálcát, te el fogsz veszíteni mindent. – így Makuta.
Brutaka nem rendült vagy hátrált meg a fenyegetésre. Hanem nevetett: hosszú, rideg kacaj volt, őrülettel meghintve.
- Biztosan összekevertél valakivel – mondta –, akinek még van mit vesztenie.