Ennyi minden után végül is kudarcot vallottunk. Icarax Makuta meglépett Artakha Pálcájával, és mi csak Karzahni elmosott és elpusztított birodalmát tudjuk felmutatni.
Tahu ragaszkodott ahhoz, hogy ettől függetlenül folytatnunk kell a lista feladatainak teljesítését. A szétválás mellett döntöttünk. Tahu és Kopaka az univerzum déli részén húzódó szigetsorra utazott egy kevés aktív vulkán lecsillapítására. Pohatu és Onua szintúgy délre indultak, és valami „Visorak szívének” nevezett tárgyat kellett felkutatniuk. Nekem vissza kellett térnem Mata Nui szigetének felszínére, míg Lewa… neki nyoma veszett. Úgy hittem, Tahu titokban adott neki utasításokat, ám csak később derült ki, hogy nem az a helyzet.
Mata Nui sokat változott, mióta utoljára láttam. A Bohrokok jól végezték feladatukat: minden fát, sziklát, folyót és patakot eltisztítottak. De munkájuk mégsem lehetett olyan könnyű, erre utaltak az összetört Bohrok maradványok, melyek a közöttük fekvő súlyosan sérült Rahi sárkány környékén voltak szétszóródva. Az állat minden bizonnyal útjukat állta, és alaposan megfizette az árát.
Minden tőlem telhetőt megtettem kínjainak csillapítására, aztán belekezdtem feladatomba. Nagyon kevés földrajzi képződmény maradt meg Mata Nuin, de nagy meghökkenésemre a hegycsúcs és rajta a távcső ezek közé tartoztak (ahogyan azt a tekercs megjósolta). Utasításaimat követve az égi vörös csillag felé irányítottam a távcsövet. Részletesen lejegyeztem a csillag helyzetét az űrben, a bolygóval bezárt szögét, fényességét, és azt, hogy elmozdult-e a szigettől, közeledett-e hozzá, vagy nem mozdult semmit.
Valami – nem tudom, hogy mi – hirtelen arra ösztönzött, hogy keresztezzem az Átlátás Maszkomnak erejét a teleszkóp képességével. A vörös csillagra fókuszáltam… majd rémülten visszahőköltem. Beleláttam a csillagba, és ahol azt hittem, hogy csak egy tüzes energiamagot találok, ott… alig tudom ezt belevésni ebbe a kőbe…
A csillag belsejében élt valami!