Lesovikk Toa, Sarda és Idris lassan szelték a Verem vizét, szemükkel ragadozók után fürkésztek. A nap legnagyobb részében a sérült Karzahnit követték, míg végül az le nem állt egy tengeri barlangban. Lesovikk biztosra vette, hogy Karzahni nem szúrta ki őket, de nem bízta magát a véletlenre.
- A következőt fogjuk tenni. – mondta a két matoránnak. – Találtam pár szerszámot egy Barraki fegyvertárolóban. Csapdát fogunk készíteni, és belecsalogatjuk Karzahnit! És majd akkor –
Lesovikk szava hirtelen megakadt. Megváltozott körülötte a világ. Már nem a víz alatt volt, két mutáns matorán társaságában, egy tébolyodott őrült nyomában. Nem, már régi – és rég halott – Toa csapatával volt, és életükért küzdtek egy óriási savas felhővel szemben. Két tucat Rahi és egy maroknyi matorán már elhullott a szigeten, hamuvá váltak a veszedelmes gáz gomolygásától. Most pedig a nyolc ellene álló Toa felé ereszkedett.
Elméje mélyén Lesovikk tudta, hogy ez már megtörtént. A másodperc legkisebb töredékéig habozott, és a felhő elpusztította csapattársait. De most mégis itt volt, itt voltak ők is, és itt volt talán egy újabb lehetőség. Elemi erőit összehívva egy ciklont küldött a felhő felé, szétfoszlatta az anyagját, és megsemmisítette.
És ekkor egész egyszerűen… vége volt. Toa cimborái mosolyogva ütötték öklüket az övének, és már máris következő kalandjukról beszéltek. Otthonaikból hálás matoránok özönlöttek, hogy megköszönjék a mentést a hősöknek. Megcsinálta! Legyőzte a lényt, csapattagjai pedig együtt voltak és éltek!
- Lesovikk? – mondta Nikila Toa. Ő volt a Villámlás női Toája, Lesovikk legjobb barátja a csapatban. – Rendben vagy? Mintha nem is itt lennél.
- Rendben? – válaszolt. – Igen… nem… vagyis… valahogy nem érzem ezt helyesnek. Mintha nem így kellett volna megesnie.
- Ne légy butus! – kacagott a másik. – Dehogynem – hiszen mi győztünk, neked hála. Toa vagyunk. Nem úgy van, hogy a végén mindig mi győzünk? Hagyd most abba a morfondírozást, és gyere! A matoránok ünnepelnek minket.
Lesovikk követte őt, de gondolatai még mindig máshol jártak. Nem tudott megszabadulni attól az érzéstől, hogy nem itt kéne lennie, hogy valami mással kéne most törődnie. De ha belegebed, akkor sem tudná megmondani, hogy mivel. És azt sem tudta, akarja-e tudni… mert egy dologban most biztos volt: e pillanatban olyan boldog volt, mint amilyen réges-rég nem volt már.
Együtt volt a csapatával, és velük is akart maradni. Senki és semmi sem szakíthatja el tőlük soha többet.
***
Sarda és Idris fokozódó aggodalommal bámultak Lesovikkra. Úgy nézett ki, mintha valamiféle transzba esett volna, és képtelenek voltak kirángatni belőle. Sarda végül hangot adott félelmeiknek.
- Lesovikk azt mondta, hogy Karzahni képes alternatív történéseket mutatni – általában borzalmasakat, melyektől megdermedünk. De Idris… mi van, ha egy kellemes jövőt – vagy múltat – mutatott neki? És mi van, ha olyan kellemes… hogy örökre foglya marad a látomásnak?