Karzahni erőset rándított lángoló láncán, és kitépte vele a feketetűz kardot a Maxilos robot kezéből. Második csapásával darabokra zúzta a robot mögött úszó Víz Toáját.
Épp a matorán település felé tartott, mikor megpillantotta Maxilost, a már megsemmisített Toát, és egy Jég Toát, amint az ellenkező irányba haladnak. Érzékeny hallásával felfogta, ahogy a robot „Artakha Pálcáját” emlegeti. Karzahni jól ismerte Artakhát… utálta őt… és ha egyik birtoktárgy itt van a Veremben, meg kell szereznie, vagy semmisítenie.
A Jég Toája támadóan felé fordult. Erre Karzahni beléje sugárzott egy kudarci látomást, olyan borzalmasat, hogy csakis egy Toa bírta elviselni, a nélkül, hogy megőrülne tőle. Így már csak a robotot kellett elintézni.
- Beszélj, gép! – mondta Karzahni. – Tudom, hogy van hangod. Én Karzahni vagyok, és tudni akarom, hogy mi ez az Artakha Pálcája, és hol találhatom meg. Vagy netán darabokra kell cincáljalak, és az információt a gépi elmédből kitépnem?
A robot mondott valami választ, de olyan halkan, hogy még Karzahni sem értette. Közelebb úszott Maxiloshoz, majd még közelebb. Hiszen a robotnál nem volt fegyver.
- Érdekes. – mondta Karzahni. – Nem ismerlek fel ugyan, de valamiért Artakhára emlékeztetsz. Elegendő ok, hogy szétroncsoljalak. Na beszélj, nyomorult gépezet, mert nem hallom szavaid!
Maxilos jobb karja olyan sebességgel csapott előre, mint amilyet Karzahni még nem tapasztalt. A robot megcsípte Karzahnit a torkánál, és szorítani kezdte.
- Azt mondtam, tehát ez Karzahni. – jött a válasz. – Karzahni, a matorán bebörtönzője… Karzahni, a gonoszság sosemvolt megtestesítője… Karzahni, a bolond… és leendő holt bolond.
- Ki vagy te –? – követelőzött Karzahni.
- Én vagyok Makuta. – felelt a Robot. – Én vagyok az erő. Eltörted a Toámat, és elálltad az utamat…
Makuta, a Maxilos robot belsejében, előredobta Karzahnit a tengerfenékhez. Nekisúrlódott egy sziklának, és keményen csapódott be, félig belefúródva a sárba. Karzahni koncentrációja felbomlott, Matoro így lerázta magáról az őt fogva tartó illúziót.
- És utálok késni. – fejezte be Makuta.
Karzahni lábra küszködte magát, és visszarándította kitekeredett karját.
- Igen. Hallottam terólad, Makuta – bádogba zárt zsarnok, aki a matoránok lordja akar lenni… mintha érne bármit is rovarok szentjének lenni. Nem tudom, merre tartottál… de utadnak most vége szakad.
Matoro nagy zavargást érzett a vízben. Forrását próbálva megtalálni, felfelé nézett, és el is ámult a látványon. Manas rákok voltak azok – több száz rák – hatalmasak és éhesek, mind egyetlen gondolattal bestiális agyukban:
Végezni Karzahni ellenségeivel.