Nem volt vesztegetni való idő, Sardát meg kellett menteni. Fölkarolva a fuldokló matorán testét, Lesovikk Toa egy, a közelben szabadon lebegő buborékhoz sietett. Ami ezután következett, az egyik legkülönösebb látvány volt, melyben része volt Lesovikknak az utóbbi több tízezer évben.
Eleinte úgy tűnt, hogy beválik. Sarda zihált, fuldoklott, de az életet adó levegő tette a dolgát. Majd ekkor úgy látszott, mintha megint fuldokolna, de most a levegőtől. Lesovikk ekkor vette észre a változásokat Sarda testén. Mivel nem védte már személyi levegőbuborék, a Verem vizei mutálni kezdték a matoránt. Vízlélegzővé változott, és már a levegő volt számára a méreg!
Lesovikk sietősen kirántotta a buborékból. Sarda mély „lélegzetet” vett a vízből, amitől alábbhagytak a görcsei.
- Minden rendben? – kérdezte Lesovikk.
Sarda gyöngéden mosolygott.
- Egy… története ígértél nekem.
Lesovikk bólintott, és beszélni kezdett. A lehető legkevesebb szóban elmesélte Sardának, ahogy ő és Toa csapata réges-rég elindultak egy lényeges küldetésre. Harc ütött ki, és Lesovikk egy másodpercnyi habozása következtében az egész csapatát lemészárolták. Bűnsújtottan hazament ez után – csak hogy kiderítse, minden egyes matorán barátját elküldték Karzahni birodalmába.
Miután rájött, hogy nem tudja őket kiszabadítani, Lesovikk vándorrá vált. Útjai során újabb felszerelésekre tett szert, többek között egy levegőben és vízben is használható szánra. És bár cselekedett jókat, sosem érezte úgy, hogy jóvátette régi hibáit.
- Akkor hátha ez lesz rá az esélyed. – mondta Sarda. – Karzahni nagy veszélyt jelent. És ha csatlakozik a Barrakihoz, Mahri Nuinak esélye se lenne. Meg kell állítanunk!
Lesovikk megrázta a fejét.
- Ha itt megállítjuk őt, vissza fog térni a birodalmába, és még több gonoszságot fog tenni a matorán foglyaival. Nem, Sarda, többet kell tennünk, mint egyszerűen megállítanunk – el kell őt pusztítanunk.