Lesovikk felkészülten állt az összecsapásra. Előtte magasodott az ősi ellenfele, Karzahni. Az utóbbi mégsem rezzent meg, annak ellenére, hogy egy harcra vetemedett Toával állt szemben. Sőt, még mosolygott is.
- Nincs okunk a küzdelemre, Lesovikk, egyáltalán nincs. – mondta Karzahni. – Miért pazarolnám rád az erőimet, hogyha könnyebb zsákmány is van errefele?
A smaragdszín gonosztevő Sardához fordult, a ta-matoránhoz, aki a közelben lebegett. Belenyúlt az elméjébe a lehetséges jeleneket és jövőket megmutatni képes hatalmával. A matorán moccanni sem bírt, amint a látomás elnyomta gondolatait – látomás arról a napról, amikor Mahri Nui városa leszakadt a szigetéről és a hullámok alá süllyedt.
A való életben Sarda túlélte a merülést, hála annak a légbuboréknak, melyet a lenti léghínárok bocsátottak ki. De a Karzahni sugározta látképben életét vesztette – az összes matoránnal együttesen – megfulladtak, mielőtt még elérték volna a Verembéli vizeket. A borzasztó látványtól Sarda szemei kitágultak.
- Hagyd abba! – kiáltotta Lesovikk.
Karzahni nem válaszolt, s erre ő kardja pengéjéből egy mini ciklont lőtt ki, mely telibe kapta az ellenséget. Ennyi elég is volt, hogy megtörje Karzahni koncentrációját, de a kárt nem javíthatta ki: Sarda a puszta sokk és félelemtől ájultan feküdt a tengerfenéken.
- Jobb dolgom is van, minthogy a te fajtáddal játszadozzak. – morgott Karzahni. – Szóval akkor megküzdesz velem, vagy megmented a kis barátod?
Lesovikk le akarta döngetni a mosolyt Karzahni képéről, de már látta, hogy Sarda levegőbuborékja elenyészett – a matorán fuldoklott!
- Még nincs vége, Karzahni. – mondta a Toa. – Bárhová mész, jobban teszed, ha a hátad mögé is ügyelsz – mert egy nap ott leszek majd. És azt garantálom, hogy én leszek életed legutolsó látványa.