Szeretek aludni. Szeretek, mivel szeretek �lmodni is. Az �lmod�s eml�keztet r�, hogy �lek.
A m�lt �jjel p�ld�ul arr�l �lmodtam, hogy ism�t a vasfaluban vagyok, �s a hideg �s nyirkos b�ny�kban dolgozok. A leveg�t megt�lt�tte a cs�k�nyok �temes kop�csol�s�nak hangja. Spherus Magna kegyes volt hozz�nk aznap, �s t�bb rakom�ny vassal t�rt�nk vissza a felsz�nre. �n egy kisz�gell�sen �lltam, �s n�ztem, ahogy a Szikla Agorik a t�volban p�kbogarak m�dj�ra iszkolnak ide-oda. Egyszer csak meg�lltak, �s mind a falvunk ir�ny�ba fordultak. Megfordultam, hogy l�ssam, mit n�zhetnek, �s akkor l�ttam elt�nni az els� Vas Agorit. Az egyik pillanatban m�g a csill�t �r�tette, a k�vetkez�ben nyoma veszett. N�h�ny pillanat alatt t�bben �s egyre t�bben kezdtek elt�nni. Tudtam, hogy valami borzalmas dolog t�rt�nik. Meg kellett �ll�tanom.
�trohantam a falun, hogy megtal�ljam a n�t, akit szerettem. Mikor r�leltem, a karjaimba vettem �s er�sen magamhoz szor�tottam, de egy szempillant�s m�lva m�r csak az �res leveg�t �leltem.
Seg�ts�g. Seg�ts�gre volt sz�ks�g. Leszaladtam a hegyoldalon a Szikla Agorihoz, �s ki�ltoztam, hogy seg�tsenek, de egyik�k sem figyelt r�m. Sikoltottam, k�ny�r�gtem, de mindhi�ba. Megpr�b�ltam les�jtani az egyik falusira, csak hogy felfigyeljenek r�m. �s akkor len�ztem, de nem l�ttam semmit. �n is elt�ntem.
Verejt�kt�cs�ban �bredtem. A Skrall Foly�t�l nem messze telepedtem le. Levetettem a p�nc�lom, �s let�rdeltem a partra, hogy lemossam magamr�l a r�m�lom eml�k�t. A holdf�ny megvil�g�tott valami hatalmas dolgot a t�volban. Jobban szem�gyre v�ve a Skopio g�pet fedeztem fel benne, amit Telluris �p�tett, de most �gy ter�lt el a homokban, mint valami halott �llat. A tulajdonosa maga mellette guggolt. Befogtam a Spikitet a szek�r el�, s Tellurishoz mentem. �gy n�zett ki, mint aki gy�szol.
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.
- T�nkretett�k – felelt a t�rzstagom. – A Glatorian, �k szabot�lt�k. Most m�r nem m�k�dik.
�n mindig is �gy l�ttam, a Skopio csak egy nagy id�- �s anyagpocs�kl�s. Nem sz�m�t, mekkora az ember fegyvere, m�s mindig k�pes nagyobbat �p�teni. Az olyasmi nem gy�zi le az ellens�get, amit m�r t�z m�rf�ldr�l l�tni. Be kell furakodni k�z�j�k, mint egy t�sk�s f�reg l�rv�ja, be�p�lni a k�z�ss�g�kbe, �s azt�n bel�lr�l elt�r�lni �ket. A Skopio Telluris t�masza volt volt: felfegyverzett, p�nc�lozott mank�ja, amit a vil�g fel� l�b�lt.
- Meg tudod jav�tani? – k�rdeztem.
� megr�zta a fej�t. – Nincsenek meg az alkatr�szek.
R�n�ztem Tellurisra. Tal�n n�h�ny nap m�lva r�j�nne, hogy �rtelmetlen siratni a g�p�t, �s kimegy a nap al�l. �m akkorra m�r senki nem venn� a haszn�t. M�gis, ak�rmennyire is ingatag, � a Vast�rzs tagja, a kev�s �letben maradtak egyike, �gy tartozom neki.
- Tal�n �ssze tudjuk szedni, ami kell hozz� – vetettem fel. – �n �szak fel� tartok. Gyere velem.
Telluris feltekintett r�m, azt�n a halott Skopio fel� intett.- Nem hagyhatom itt.
- Ez nem megy sehova – feleltem. – �s amikor visszaj�v�nk, �jj��p�tj�k, nagyobbra �s jobbra, mint eddig.
Telluris fel�llt, �s besz�llt a kocsimba. Megr�ntottam a gyepl�t, majd a Spikit megindult �szaknak. Nem tudtam pontosan, hov� is megy�nk, de volt r�la elk�pzel�sem. Ha a t�rzsem hal�la nem baleset volt, akkor mer�nylet. �s ha mer�nylet, akkor valaki nyilv�n hasznot h�zott bel�le. Ak�rki is ez a valaki, minden egyes halott Vas Agori�rt fizetni fog.
A tetthelyre nem t�rhettem vissza, mivel Bota Magna sz�zezer �vvel ezel�tt leszakadt, �s nemigen j�tt vissza. Csak annyit tehettem, hogy �szakra megyek, �s rem�nykedek, hogy megtudok valamit, rem�lhet�leg m�g miel�tt a fejem f�l�tt viaskod� robotok azt a keveset is lerombolj�k, ami m�g maradt Bota Magn�b�l.
N�h�ny �r�ja �ton voltunk, amikor a Spikit hirtelen fel�gaskodott, �s mindk�t fej�t ijedten felh�zta. Telluris leugrott a kocsir�l. R�mutatott valamire, ki�ltott, de m�r �n is l�ttam, mi volt ott: egy hossz�, sz�rke k�gy� tekeredett fel el�tt�nk, melynek k�k szemei �r�lettel voltak megtelve.
- �ld meg! – mondtam Tellurisnak.
A t�rzstagom megragadott egy k�st a szek�rb�l, �s �vatosan megk�zel�tette a k�gy�t. Valamif�le vipera volt, sz�ls�s�gesen m�rgez�, �s �lve nem volt bel�le hasznunk. Holtan legal�bb lehet bel�le vacsora. Telluris felemelte a peng�t, �s m�r arra k�sz�lt, hogy les�jtson vele, amikor a k�gy� fel�gaskodott, mintha lecsapni k�sz�lne, �m t�mad�s helyett megsz�lalt.
- Rajta csak – mondta. – �lj meg. M�r am�gy sem b�rom tov�bb.
Telluris fel�m n�zett, mert nem tudta, meg�r�lt-e. �n b�lintva tudattam vele, hogy �n is hallottam. Eszembe jutott egy vad mese, amit n�h�ny Szikla Agorit�l hallottam. Roxtusb�l menek�ltek, miut�n veres�get szenvedtek a t�bbi falut�l, �s azt �ll�tott�k, hogy egy Metus nev� J�g Agorit k�gy�v� v�ltoztattak. Nekem �gy hangzott, mintha t�l sok rothadt Thornaxot ettek volna, de most… Nos, rengeteg fura dolog van Bara Magna sivatag�ban, de a besz�l� k�gy�k nem tartoznak k�z�j�k.
- Te vagy… Metus? – k�rdeztem a k�gy�t�l.
Sziszegve v�laszolt.
- Azt mondt�k, bossz�t esk�dt�l az�rt, ami t�rt�nt veled – mondtam. – Ezek szerint feladtad, vagy nem?
- M�g mindig bossz�ra v�gyok – felelt Metus. – Az nem �ll�t meg, hogy ezz� a sz�rnny� v�ltam, az se �ll�tana meg, ha rovar lenn�k, megtal�ln�m az utat, hogyha… Abbahagyta.
�n v�rtam. � nem folytatta, ez�rt megk�rdeztem: - Hacsak mi?
A k�gy� �tsiklott a homokon, �s jegesen k�k szemeiben esedez� tekintettel n�zett fel r�m.
- Ha tudn�k �lmodni – suttogta az �llat.
Hirtelen a sivatagban mintha minden elcs�ndesedett volna, �s az egyetlen, amit hallottam, a saj�t hangom volt:
- Megint kezd�dik.