A nevem Sahmad. Tal�n az Agorik t�zhelyei k�r�l vagy az �rt �ll� Glatorianok sustorg�s�b�l hallottatok m�r r�lam. Tisztelettel �s f�lelemmel emlegetnek – ez �gy van rendj�n. A t�rt�nelem szerint csak egy sz�rnyeteg vagyok, rabszolgahajcs�r, aki abb�l �l meg, hogy saj�t Agori t�rsait ejti foglyul �s adja el a Skrallnak. Term�szetesen bolond lenn�k, ha mindezt letagadn�m, mert �gy igaz. De a t�rt�netem nem csak ennyib�l �ll. �s egy dolgot jobb, ha mindig �szben tartotok a t�rt�nelemr�l: a gy�ztesek �rj�k.
A vast�rzs tagja vagyok, no nem mintha ez a p�nc�lom sz�n�b�l vil�gos volna… de ennek oka van. Azt kihirdetni, hogy valaki ama t�rzs tagja, mindig is egyenes �t volt ahhoz, s m�g most is az, hogy kik�z�s�tsenek, nekem rontsanak, s�t megk�vezzenek. A t�bbi Agori nem l�t minket sz�vesen kedves kis falvaikban, nem vagyunk el�g j�k, hogy megk�n�ljanak �tellel vagy itallal, se el�g tiszt�k, hogy �zleteljenek vel�nk. A kezd� �rszemeknek mes�lt r�mt�rt�netek szerepl�i vagyunk: „Jobb, ha r�sen vagy, mert m�g elkap egy Vas Agori!”
Persze nem mindig volt �gy. R�ges-r�gen, j�val a magh�bor� vagy a Sz�tt�r�s el�tt, a t�rzsem Bota Magna hegyiben �lt �s b�ny�szott. A ki�sott vasat a t�zt�rzsnek adtuk megmunk�l�sra, �s �k cser�be k�sz szersz�mokkal �s fegyverekkel l�ttak el minket. Durv�k voltunk �s goromb�k, de kem�ny munk�nk elnyerte tisztelet�ket, �s �gy b�ntak vel�nk, mint b�rmelyik m�s Agorival. A vast�rzs tagjai �szinte, kem�ny munk�val t�lt�tt�k �let�ket, �s nem k�rtek egyebet. �s a hegyi szomsz�djainkkal, a Skrall-lal val� id�nk�nti n�zetelt�r�seken k�v�l senkivel sem gy�lt meg a bajunk.
Amikor elj�tt a v�g, gyorsan �s halkan j�tt el, mint a h�tba d�f�tt k�s. A f�ld�nk k�ls� perem�n dolgoz� b�ny�szok k�z�l n�h�nyan furcs�n kezdtek el viselkedni. Zaklatottak �s marakod�k lettek, s ahogy teltek a napok, �llapotuk romlott. Amikor azt k�rdezt�k, betegek-e, nemmel feleltek. Az egyed�li furcsas�g, amit �szleltek, hogy rosszul aludtak, mivel nem tudnak �lmodni. A legt�bben csak nevett�nk. V�gt�re is, csak az a f�, hogy j� er�ben legy�nk, �s kifejts�k f�meket a k�b�l, azt�n a felsz�nre hurcoljuk. Mit sz�m�tott, ha az alv�s nem volt t�bb sima alv�sn�l, �s nem zavarj�k a furcsa ill�zi�k? �s aki nem l�t �lmokat, annak a r�m�lmok miatt sem kell f�lnie, igaz? T�ved�s – aki nem �lmodik, annak az �brenl�t v�ltozik r�m�lomm�. Az �rintett b�ny�szok csakhamar ingerl�kenyb�l er�szakoss� v�ltak, majd er�szakosb�l eszeveszett�. Kider�lt, hogy az �lmok feladata a benn�nk felgy�l� rossz energi�k levezet�se. N�lk�le az elme id�vel �nmag�t marcangolja sz�t. Mi t�bb, a m�r j�rv�nyk�nt kezelt dolog kezdett terjedni. T�rzsem egyre t�bb tagja vesztette el az �lmod�s k�pess�g�t. Azok, akiknek �llapota el�rehaladott volt, �rj�ng� elmebetegekk�nt haltak meg. Azokat meg, akik csak nemr�g fert�z�dtek meg, r�mk�pek �s k�ts�gbeesetts�g gy�t�rte, mert tudt�k, mi v�r r�juk.
N�h�nyan imm�nisnak t�ntek – �gy j�magam, Telluris, meg m�g n�h�nyan. A szomsz�djaink term�szetesen gyanakodtak, hogy mi mi�rt tudunk m�g �lmodni, de egyik�nk sem tudta a v�laszt. Persze ett�l m�g folyt a besz�d a t�rzs�n bel�l, hogy kider�tik, m�g ha meg is kell �lni�k minket �rte. Mi egybegy�lt�nk, �s elrejt�zt�nk egy barlangban, k�szen arra, hogy megv�dj�k magunkat az �r�lt Agorikkal szemben, akik egykor m�g a bar�taink voltak.
Ahogy a dolgok rosszabbra fordultak, a faluvez�r�nk m�s t�rzsekhez fordult seg�ts�get k�rni. A Skrallok csak nevettek. A t�bbi t�rzs pedig m�g csak �t sem engedte �t a hat�raikon. Abb�l a kev�s vasb�l se k�rt senki, amit m�g ki�stunk, mert azt hitt�k, valahogy elkaphatj�k a k�rt. A kereskedelem megsz�nt.
Amikor az egyik m�g eg�szs�ges Agori megpr�b�lt csatlakozni egy m�sik t�rzsh�z, az erd�be �zt�k, ahol az egyik vad�llat v�gzett vele. Ami minket illetett, ak�r az �t elutas�t� Agorik is meg�lhett�k. A vast�rzs tagj�nak lenni egyenl� volt m�r a hal�lb�ntet�ssel: ha nem a k�r v�gez veled, akkor egykori keresked�partnereid.
Telluris el��llt azzal az �tlettel, hogy �sv�nyok seg�ts�g�vel v�ltoztassuk meg a p�nc�lunk �s sisakjaink sz�n�t, �s hogy mened�ket lelj�nk, valami mindezid�ig ismeretlen t�rzs tagjainak adjuk ki magunkat. H�Iye �tlet volt, de �n belementem. Szerintem nem is kell mondanom, bev�lt-e. De �letben maradtunk, �s v�gign�zt�k, ahogy t�rzs�nk tagjai egyt�l-egyig elpusztulnak, m�gnem t�l kevesen voltak m�r ahhoz, hogy fenyeget�st jelentsenek. Elmenek�lt�nk, de nem volt hov� menni. Ehhez hozz�ad�dott, hogy nem tudhattuk, valamelyik�nk nem hordozza-e mag�ban a k�rt, s �gy m�r �rthet�, mi�rt v�ltunk k�l�n. �n d�lre indultam, s tudtomon k�v�l Telluris is. Har�csolva �s lopkodva �ltem. L�ttam a Magh�bor� kit�r�s�t, �s l�ttam, ahogy az Agorik a n�pem �ltal kitermelt vasb�l k�sz�lt fegyverekt�l hullnak el… �s nevettem.
A Sz�tt�r�s idej�n Bara Magn�n voltam. Tal�ltam egy szekeret, �s elnyertem egy Spikit h�s�g�t az egyetlen lehets�ges �ton – megetettem. Nem tudtam, mit tartogat sz�momra a j�v�, de volt egy j�rm�vem �s volt gy�l�letem. Kital�lom, hogyan h�zas�thatn�m a kett�t, hogy bossz�t �lljak.
Telluris m�s utat v�lasztott: egy Skopi�ra hajaz� harcig�ppel kezdett barangolni a sivatagban, mintha azt k�pzelte volna, jav�t a helyzet�n, ha �sszez�z egy-k�t karav�nt.
Nekem egy�b terveim voltak. �rucikkekk� teszem a t�rzsek Agorijait. Eladom �ket a Skrallnak, hogy azt k�v�nj�k, b�r �k is meghaltak volna a j�rv�nyban a bar�taimmal egy�tt.
Sok minden v�ltozott az elm�lt napokban. A Skrallokat elhajtott�k Roxtusb�l, az �gben k�t f�mb�l k�sz�lt �ri�s harcol �ltalam elk�pzelhetetlen okokb�l. Biztos vagyok benne, hogy nyakunkon a vil�gv�ge, de miel�tt az bek�vetkezik, el kell int�znem valamit. Valahol valaki tudja, mi t�rt�nt a n�pemmel. Tudja, hogy a j�rv�ny egy t�mad�s vagy v�letlen, baleset vagy k�s�rlet volt. Miel�tt Bara Magna elporladna, �n meg fogom tal�lni a v�laszt. �s ha valaki felel�s volt a t�rzsem sors��rt, akkor rem�lem, hogy valahol most r�lam �lmodik, �s sikoltva fog fel�bredni.