Tarduk, Crotesius �s Kirbold messze maguk m�g�tt hagyt�k az erd�t, �m az ott t�rt�ntekr�l val� eml�keiket nem. A nap java r�sz�ben cs�ndesen utaztak. Tarduk m�g csak azt sem k�rdezte meg Kirboldt�l, hogy mi�rt j�tt vissza. Egyszer�en csak h�l�s volt, hogy a J�g Agori meggondolta mag�t.
Az elm�lt n�h�ny �r�ban a kis csapat egy foly�part ment�n lovagolt. Tarduk biztosra vette, ez a bizonyos Dormus Foly�, amelyr�l Surel besz�lt nekik. Egy�ltal�n nem l�tszott vesz�lyesnek. Nyugodt, cs�ndes v�zfolyam volt, sehol egy sebesebb szakasz. Eleve ez izgatta Tardukot. Bara Magn�hoz f�z�d� tapasztalataib�l tudta, hogy ami b�k�snek �s bar�ts�gosnak fest, nagy val�sz�n�s�ggel egyik jelz�re sem szolg�lt r�. Ugyanakkor, ideje jav�t a sivatagban �lte le, �gy a foly�v�z l�tv�nya igen kellemes volt sz�m�ra.
V�g�l elj�tt az id�, hogy �tg�zoljanak a foly�n, ha tov�bbra is mozg�sban akarnak maradni. Tarduk felder�t�st v�gzett, m�g meg nem tal�lt egy kell�en sek�ly szakaszt.
- Itt kel�nk �t – mondta. – A t�rk�p szerint nem vagyunk messze a c�lunkt�l.
- Az egy el�g r�gi t�rk�p – �gy Crotesius. – Honnan tudjuk, hogy ez a "V�r�s Csillag" vagy mi m�g mindig ott van? Vagy ak�rmi m�s? A Skrall val�sz�n�leg v�gigs�p�rte ezt a helyet, miel�tt Bara Magn�ra j�ttek. Nem hiszem, hogy hagytak volna b�rmit is.
- Csak f�lsz, ami�rt �t kell kelned a foly�n! – heccelte Kirbold. – Ti t�z fajt�j�ak nem szerettek nedves lenni, igaz?
Crotesius a homlok�t r�ncolgatta. Odas�t�lt k�zvetlen�l a v�z sz�l�hez, azt�n visszafordult k�t k�s�r�je fel�.
- Persze, �tf�rk�ztem a g�pfarkasok, az �hes f�k meg az �ton m�g minden m�s k�zt, �s pont egy patakt�l fogok berezelni? Itt helyben �tkelek, azt�n meg…
Nem volt id� figyelmeztet�st ki�ltani. Crotesius h�ta m�g�tt egy �ri�si, v�zb�l �ll� k�z t�rt el� a foly�b�l. Egy szempillant�s alatt felmarkolta a T�z Agorit, �s beh�zta vissza a felsz�n al�. Tarduk �s Kirbold odasiettek, nem t�r�dve saj�t biztons�gukkal.
- Tudsz �szni? – k�rdezte Tarduk.
- Majd kider�l – mondta Kirbold. – Mi a terv?
- Bemegy�nk ut�na – v�laszolt Tarduk. – Nyom�s!
A k�t Agori h�rom l�p�st tett meg a v�zben, amikor a k�z ism�t felt�nt. Ez�ttal mindkettej�ket elragadta. A k�vetkez� pillanatban m�r a foly� m�ly�re h�zt�k le �ket. Tarduk csod�lkozva tapasztalta, hogy nem fulladozott. N�mi leveg�t is elsodort a v�z, �s hirtelen megcsapta �t egy kellemetlen �rz�s, hogy tudja is, mi�rt.
A Dzsungel Elemi Lordja inform�ci�t akart t�l�nk, eml�kezett vissza. Ha ez a V�z Elemi Lordj�nak munk�ja, tal�n � is ugyanazt akarja, de ha halottak vagyunk, nem tudunk neki semmit sem mondani. De mi t�rt�nik, ha kider�ti, hogy nincs is mit mondanunk?
A v�z s�t�t volt �s hideg. Tarduk az el�tt�k l�v� f�nypontra �sszpontos�tott. Mik�nt gyorsan k�zelebb ker�ltek, ki tudta venni, hogy Crotesius lebegett a v�zben egy l�gbubor�k belsej�ben. Kisv�rtatva � �s Kirbold is mellette lebegtek.
El�tt�k egy v�z alatti �ram kezdett keveredni-kavarodni. A vizek egy arc form�j�t vett�k fel, amely legal�bb akkora volt, mint �k maguk. M�ly hangja minden ir�nyb�l egyszerre sz�l�totta meg �ket.
- Tudj�tok az utat? – mondta.
- Az egyik testv�red m�r megk�rdezte ezt – felelt Tarduk. – Te a V�z Elemi Lordja vagy, nemde?
- Ez lenne becs�letbeli c�mem – v�laszolt az Elem�r. – �s mit mondtatok a testv�remnek?
Tarduk Crotesiusra pillantott. A T�z Agori alig �szrevehet�en b�logatott, jelezv�n, hogy b�rmi is lenne Tarduk �tlete, t�mogatn�. �m mint kider�lt, Tarduknak nem is kellett eld�nteni, mi legyen a k�vetkez� l�p�s: Kirbold ugyanis felsz�lalt.
- Ugyanazt, amit neked is fogunk – mondta a J�g Agori. – Igen, tudjuk az utat. Eljutottunk volna id�ig, ha nem tudn�nk? De mi�rt kellene elmondanunk?
A V�z Elemi Lordja sz�netet tartott, mintha t�nylegesen fontol�ra vette volna a v�lasz�t.
- �nfenntart�s ok�n – mondta v�g�l.
Ez alkalommal Crotesius adott v�laszt:
- Az t�l�rt�kelt. �n azt mondom, jobb egy halott h�s, mint egy �l� gy�va.
Ez minthogyha visszavetette volna az Elemi Lordot. � �s a fajt�ja nem volt hozz�szokva a visszabesz�l�shez. A vizek kavarogni kezdtek a h�rom Agori k�r�l.
- Tudod, milyen �rz�s megfulladni, falusi? – k�rdezte az Elemi Lord. – Milyen �rz�s, ha a t�d�d megtelik v�zzel �s els�t�t�l a vil�g? �n ezt ezerszer megmutathatn�m neked, �s m�g ann�l is rosszabb, sosem tudn�d, mikor engedem majd v�gre, hogy meghalj.
- Dehogynem – �gy Tarduk. – Mert ha megpr�b�lod, mi majd tesz�nk r�la, hogy ne �lj�k t�l. Holtan nem v�lunk a hasznodra. Holtan nem tudsz meg t�l�nk semmit, �s sosem tudod meg az utat. De tal�n ha elmondod, mi�rt vagy �gy k�ts�gbe esve az inform�ci��rt, k�thet�nk egy alkut.
A Dzsungel Agori maga sem hitte el, hogy mit besz�l. Ennek a l�nynek el�g volt annyit tennie, hogy megn�veli a v�z nyom�s�t, �s p�pp� z�zza �ket, de egy ilyen hossz� �t �s ennyi vesz�ly ut�n Tarduknak m�r kezdett elege lenni a rejt�lyekb�l meg fenyeget�sekb�l. B�rmi is volt az ind�t�kuk, az Elemi Lordok tud�sra szomjaztak, �s ideje volt ezt bevetni ellen�k.
- Hogy mi�rt? – k�rdezte az Elemi Lord. – Mert az �t v�g�n hatalomra lehet szert tenni. Elegend� hatalmat, hogy a h�bor� �gy �rjen v�get, ahogyan kell: az egyik�nk gy�zelm�vel.
Tarduk el akarta magyar�zni, hogy a Magh�bor� m�r sz�zezer �ve v�get �rt, de azt�n esz�be jutott valami, amit Surel mondott: hogy a h�bor�nak az Agori �s a harcosok sz�m�ra v�ge volt, de az Elemi Lordok sz�m�ra nem. Az � gy�l�let�k m�g mindig izzott, m�g a v�z m�lys�geiben is.
- Nem mondhatjuk el – mondta a Dzsungel Agori. – T�ls�gosan bonyolult. Tudod, hogyha rossz fel� fordulsz, akkor m�ris kampec. Meg kell mutatnunk. – Tarduk visszatartotta a l�legzet�t. A Dzsungel Elemi Lordja �gy t�nt, mintha k�pes lett volna olvasni a gondolataikban – hogyha ez is, akkor nekik befellegzett.
�m a V�z Elemi Lordja nem t�madt vagy lett haragos r�juk. Lehet, hogy a Dzsungel mind�ssze �gy gondolta, Agori nem lehet ilyen tud�s birtok�ban.
- H�t legyen – mondta a V�z Elemi Lordja. – Ti el�re mentek, �s a vizek elk�s�rnek. Megmutatj�tok nekem az utat, �s cser�be…
A h�rom Agori sosem hallotta meg, mit aj�nlott fel fogva tart�juk. A k�r�l�tt�k l�v� v�z h�m�rs�klete hirtelen megcsappant. Crotesius az el�tt�k ny�l� foly�ra n�zett, �s a szemei kit�gultak. A v�z sebes fagy�sban volt, �s a j�g egyenesen fel�j�k sz�guldott.
A V�z Elemi Lordja d�h�dten �s zaklatottan felord�tott. A J�g ism�t megtal�lta �t. Esszenci�j�nak el kell menek�lnie a v�zb�l, m�sk�l�nben hal�lra fagy. A v�zben l�v� arc h�rom Agori szeme l�tt�ra sz�toszlott. Fogva tart�juk elt�nt, h�trahagyva �ket.
- T�l gyorsan mozog – ki�ltozott Kirbold. – Nem �r�nk fel id�ben a felsz�nre.
- Sajn�lom – mondta Tarduk. – Sajn�lom.
P�r m�terre, a foly� vize szil�rd j�gg� v�lt, a felsz�nt�l a fen�kig. Ami �l� volt olyan szerencs�tlen, hogy az �tj�ban legyen, menten megdermedt. Hamarosan h�rom igen b�tor Agori is k�z�j�k fog tartozni.