A Skrall N�v�rek vita�l�st tartottak. Nem telt el sok id� az�ta, hogy v�ghez vitt�k az elk�pzelhetetlent: �lve kiengedtek egy Skrall vez�rt �s egy elit katon�t a t�borukb�l. �m egy alku megk�ttetett: a k�t arrog�ns h�m szabads�ga egy Angonce nevezet� Nagy L�ny holl�t�r�l val� �rtes�l�s�rt cser�be.
- �n egy sz�t nem hiszek a hist�ri�jukb�l – suttogta az egyik Skrall n�. – Mi�rt maradt volna itt Angonce, ha a fajt�ja elmenek�lt? Mi�rt lenne itt?
- �rk�dni? – k�rdezte a testv�ris�g vezet�je. – Azt mondj�k, nagy er� lakozik ott… olyan er�, ami ak�r cs�sz�rra tehet valakit… vagy cs�sz�rn�v�.
- �s mi felkutatjuk azt az er�t?
A vez�r elgondolkodott. Nem volt k�nny� az � soruk: sz�m�zt�k �ket a h�m Skrall szeme el�l, a vadonban hagyt�k �ket, �s m�g a f�rfiak h�d�t�si v�gyaikat el�g�thett�k ki, �k az �letben marad�s�rt v�vtak harcot… �s most Tuma, az � gy�l�lt ellens�g�k, arra k�nyszer�lt, hogy megv�s�rolja t�l�k saj�t szabads�g�t. Az �r, amit fizetett bizony tetemes volt, ha val�ban a Nagy L�nyek titkaihoz vezet. �s ha Angonce m�g mindig Bara Magn�n van, vajon mennyire lehet messze att�l, amit a fajt�ja a legnagyobb becsben tartott?
- Elmegy�nk – mondta. – H�vj�tok �ssze a n�v�reket. Elutazunk az �tveszt� V�lgy�be, �s egyenest a sz�v�be has�tunk. �s amint meglelt�k, ami ott el van rejtve… ugyan�gy tesz�nk a mi Skrall fiv�reinkkel is.
___

Tuma �s Stronius sz�tlanul utaztak, miut�n elhagyt�k a t�borhelyet. Stronius inger�lt volt, ezt l�tni lehetett rajta. Nem f�r hozz� k�ts�g, sz�vesebben halt volna meg a testv�ris�g keze �ltal, semmint hogy alkudjon vel�k. �m egy vezet� nem engedheti, hogy szem�lyes b�szkes�ge n�pe j�ll�t�nek �tj�ba �lljon. Ha itt meghal, azzal nem seg�ti a Skrall l�gi�kat. Ellenben a n�v�rek elk�ld�se valami homokdenev�r �rny�k kerget�s�re, mely sor�n egy p�r baterra el is pusztulhat, nagy j�t�tem�nynek bizonyulhat.
Stronius kiv�l� harcos, gondolta Tuma. De nem �rti meg, hogy a vezet�knek n�ha meg kell egyezni�k azokkal, akik sz�mukra… ellenszenvesek.
Gondolatai ism�t Metus fel� j�rtak. A j�g Agori mindezid�ig n�mileg hasznos volt, seg�dkezett alkukat k�tni a Csontvad�szokkal �s inform�ci�val szolg�lt sz�mos falu v�delm�r�l, valamint a Glatorianjaik �gyess�g�r�l. Nemr�giben meg�g�rte, hogy megosztja vele az alakv�lt� baterr�k legy�z�s�nek m�dj�t, �m m�g nem tett eleget �g�ret�nek. Tuma, szem�ly szerint, k�telkedett benne, hogy Metus t�nyleg tudott volna b�rmi hasznosat ez �gyben. �m egyel�re a maga oldal�n akarta tudni az Agorit, legal�bb addig, m�g kezdet�t nem veszi a falvak elleni t�mad�s m�sodik f�zisa. Jobb, hogyha azt hiszi, a Skrall-lal val� sz�vets�gb�l sz�rmazik a legnagyobb haszna, minthogyha el�rulja hadi terveiket a Glatoriannak. Egy �rul�ban elv�gre sosem lehet b�zni.
Term�szetesen mihelyt a h�bor� v�get �r �s az Agorit leig�zt�k, a dolgok megv�ltoznak majd. Metus hasznoss�ga a v�g�hez �r, ak�rcsak a szabads�ga… �s val�sz�n�leg az �lete is. � egy k�gy� volt, �s Tuma nem k�v�nt egy m�sodperccel sem tov�bb szenvedni a t�rsas�g�ban a sz�ks�gesn�l.
A Skrall vez�r v�ratlanul megtorpant. Az el�tt�k fekv� h�g� keskeny volt, f�k szeg�lyezt�k. Struniusszal m�r �thaladt rajta, amikor p�r �r�val kor�bban a N�v�rekkel val� tal�lkoz�ra mentek, �s nem �rte �ket s�relem. �m akkor m�sabbak voltak a dolgok – egyfel�l akkor m�g kevesebb fa volt.
- Te is l�tod? – mondta Tuma, amilyen l�gy hangon csak tudta.
- M�g sz�p – v�laszolt Stronius. – Nyilv�n kelepce… nos, csakhamar meg fogj�k b�nni, hogy ezt a napot v�lasztott�k.
- Csakugyan? – �gy Tuma. – Hat "fa" van el�tt�nk, valamennyi �lc�zott baterra, mi pedig csak ketten vagyunk. K�tlem, hogy �lve �tjutn�k a h�g�n.
- Akkor meg mit tegy�nk – k�rj�k a n�v�rek seg�ts�g�t? – g�nyol�dott Stronius.
Tuma k�rbep�rd�lt, �s les�jtott az elit harcosra, Stronius pedig sz�tter�lt a talajon. Miel�tt felsz�kkenhetett volna, fegyver�vel k�zben, Tuma m�ris a saj�tj�t szegezte az elesett harcos nyak�hoz.
- M�g egy ilyen megjegyz�s – acsargott Tuma –, �s �gy fogod tal�lni, valami a torkodon akadt.
Stronius szemei leugrottak a tork�hoz nyom�d� penge cs�cs�hoz. Pontosan tudta, Tuma hogy �rtette. Lecsillap�totta inger�lts�g�t, �s tartv�n mag�t a magasabb rang� tiszt el�tt val� megal�zkod�s Skrall hagyom�ny�hoz, lehajtotta a fej�t. Tuma kiengesztel�dve visszah�zta a kardj�t.
Amikor Stronius felkelt, felt�nt neki valami furcsa a r�juk v�r� baterr�kon. Eleinte nem is tudta, mi�rt nem illett �ssze az el� t�rul� l�tv�ny. Azt�n r�d�bbent, �s a keze r�gvest a fegyver�hez kapott.
- A gy�kerek – mondta. – N�zd a gy�kereket.
Tuma �gy tett, ahogy k�rte. A baterra �lc�k rendszerint alaposak. Ha net�n egy k� alakj�t vett�k fel, �ssze lehetett t�veszteni �ket ak�r az �vek �ta ott hever� k�vekkel is. Ha n�v�nny� vagy f�v� v�ltoztak, nem volt semmi, ami arr�l �rulkodott volna, hogy nem tartoztak a term�szetes k�rnyezethez. M�g a f�k gy�kerei is �gy t�ntek, mint amik m�lyen a f�ldbe v�j�dtak. Hihetetlen volt az ill�zi�.
Csakhogy a h�g� �j f�inak gy�kerei nem f�r�dtak bele a homokba. E helyett a felsz�nen ter�ltek sz�t, n�h�ny szakadt �s t�r�tt is volt. Vagy a baterr�k lettek treh�nyabbak, vagy…
- Azokat a f�kat ki�st�k �s odatett�k – �gy Tuma. – Azt akart�k, hogy vegy�k �szre, �s t�vessz�k �ssze �ket az ellens�geinkkel. Ami azt jelenti…
F�jdalom ny�lalt bele Tuma h�t�ba. A f�ldre zuhant, �s k�zben k�t baterra b�jt el� a h�tuk m�g�tti szikl�k k�z�l – vagyis ink�bb �k maguk voltak a szikl�k. K�tszeresen �tejtett�k �ket, zs�km�nyuk figyelm�t az el�tt�k l�v� hamis kelepc�re csalt�k, holott a val�di vesz�ly m�g�tt�k volt.
Ezek egyre eszesebbek, gondolta Stronius. Rem�lem, el�lek m�g addig, hogy megosszam ezt az �r�mh�rt Roxtusszal…
A baterr�k cs�ndesen nyomultak el�re. Stronius felk�sz�lt a csat�ra. � �s Tuma legal�bb tiszteletteljesen halhatnak meg. Ezzel az ellens�ggel nincs semmif�le "alkudoz�s".
Harcbuzog�ny�t a magasba tartotta, s m�lyr�l j�v� �v�lt�st hallatva, Stronius rohamra indult.