Stronius egy t�k�rsima t� partj�n�l �llt. Nyugodt, sz�p nap volt, a hegyekhez k�pest meleg volt az id�, l�gy szell� f�jt. A k�zelben Szikla Agorik munk�lkodtak, gyilkos fegyvereket �p�tettek. Nem messze egy hord�nyi egym�shoz l�ncolt Voroxot vez�nyeltek a b�ny�kba.
Az �let sz�p volt.
Nos, majdnem. Amint letekintett a v�zre t�k�rk�p�re, Stronius egy apr�cska reped�sre lett figyelmes a mellv�rtj�n. Mi t�rt�nhetett? A Skrall p�nc�lzat a lehet� legtart�sabbak k�z�l val�, �s eml�kei szerint a k�zelm�ltban egy ellenfele sem m�rt r� akkora csap�st, amivel k�ros�thatta volna. �rtetlen volt.
M�g ink�bb zavarba ejt� – egyenest nyugtalan�t� – volt azonban, hogy a hasad�s a szeme l�tt�ra t�gult. M�ris t�bb mint k�t h�velyk hossz� volt, �s hajsz�lreped�sek terjedtek bel�le p�kh�l�alakban. H�trah�k�lt. A t�r�s m�r akkora volt, hogy l�tni lehetett valamit rajta kereszt�l. �gy festett, mint egy �jabb r�teg p�nc�l, ez�stsz�nben,
A hasad�s irama gyorsult. Stronius led�bbent tekintete el�tt ny�lt sz�t a p�nc�lzata, majd ut�na kar- �s l�bp�nc�lja. Hangos roppan�ssal a sisakja is sz�thullott. R�m�lve n�zett t�k�rk�p�re – valami kik�sz�l�dott az �sszeroskadt p�nc�lzata al�l – egy baterra!
�s Stronius nem tehetett m�st, csak sikoltott.
___

Nem is messze, Tuma meghallotta Stronius �rdes ki�lt�s�t. A Skrall n�k nem el�gedtek meg foglyaik puszta kiv�gz�s�vel. Nem, el�bb meg akart�k k�nozni �ket, elmeerej�ket haszn�lva ill�zi�k teremt�s�re. Tuma nem tudta, Stronius mit l�tott �ppen, de m�rget mert r� venni, hogy elit harcosa el�bb veszti el az esz�t, mint az �let�t.
A fegyvere a f�ld�n hevert, de nem �rte el. A n�k az�rt hagyt�k ott, hogy incselkedjenek vele. Elm�je utas�t�st adott a karj�nak, hogy ny�ljon �rte, de az csak nem mozdult. Test�t elb�n�totta fogva tart�inak ment�lis hatalma. Egyed�l a sz�ja m�k�d�tt m�g. Amikor elj�n az id�, hallani akart�k az � sikolyait is.
�m a j� harcosnak mindig egyn�l t�bb strat�gi�ja van. Abban rem�nykedett, a baterra fenyeget�s�t arra haszn�lhatja, hogy r�vegye a n�ket az egyess�gre. Ha az nem v�lik be, tudott valamit, ami igen… olyasvalamit, aminek a n�k nem tudnak majd ellen�llni.
Megpr�b�lt fel�gaskodni. Gy�tr� f�jdalom has�tott agy�ba. Elj�tt h�t az id�. Kinyitotta sz�j�t, �s egyetlen sz�t ki�ltott:
- Angonce.
A f�jdalom egy pillanatra megn�tt, �s m�r azt hitte, bizonyosan meg�r�l vagy meghal. Azt�n enyh�lt, �pp annyira, hogy leveg�h�z jusson. A Skrall n�k vez�re odament hozz�. Er�szakosan megragadta Tuma �ll�t, �s felr�ntotta a fej�t, hogy �r� n�zzen.
- Mit tudsz te Angonce-r�l?
Tuma Stronius fel� mutatott a szem�vel.
- Hagyj�tok… abba, b�rmit is… csin�ltok vele… �s besz�l�nk.
A n�i Skrall a t�bbiek fel� biccentett. A k�vetkez� pillanatban Stronius sikolya elhalt, �s teste �sszerogyott.
- Tudom, hogy hol lehet – mondta Tuma. – Vagyis hogy egykor hol volt.
- Ez az eg�sz? – k�pte a Skrall n�. – Ezt mi mind tudjuk. A nagy torony… a l�ngok helye… az �tveszt� V�lgyben. Mindegyik�k ott volt.
- �s mind elmenek�lt – v�laszolt Tuma. – Senki se tudja, hova. De Angonce mindig is sokkal… k�v�ncsibb… volt az Agorira a t�bbin�l. K�zel marad hozz�juk, hogy rajtuk tarthassa a szem�t.
A Skrall N�v�reinek vez�re megfontolta a szavakat. Faj�nak n�nem� egyedei sz�let�s�kt�l fogva pszionukus k�pess�gekkel lettek meg�ldva, mely el�g er�s ahhoz, hogy ellen�lljanak a f�rfiak gy�l�let�nek �s er�szakoss�g�nak, valamint a baterr�nak. �m a legend�k szerint egy n�i Skrall egyszer tal�lkozott egy Angonce nev� Nagy L�nnyel, �s Angonce megtan�totta neki, hogyan emelkedhet a hatalom egy mer�ben �j s�kj�ra. Azt mondt�k, m�r eg�sz civiliz�ci�k sz�lettek �s hulltak �ssze akarat�ra. Messze t�lfejl�d�tt a saj�t fajt�j�n, �s t�bbet soha nem l�pett vel�k kapcsolatba. Ennek ellen�re minden Skrall n� rem�lte, hogy egyszer megtal�lja Angonce-t, �s megtudhatja az � titk�t.
- Mi�rt osztan�d ezt meg vel�nk? – k�rdezte a n�. – Tudod j�l, mihez kezden�nk eff�le hatalommal.
- Hazudhatn�k nektek – �gy Tuma –, �s mondhatn�m, hogy szerintem a nagyobb hatalom er�nyess� �s j�v� tenne benneteket. De az igazs�g az, hogy az eg�sz sztori egy rak�s sziklaparipa ganaj. �sszehordott nonszensz, amit te �s a n�v�reid mes�ltek egym�snak, hogy melegen tarts�tok egym�st a hideg hegyi �jszak�kon. M�g ha tal�ln�tok is egy Nagy L�nyt, az csak a k�petekbe nevetne – abban a legjobbak.
- �s ha t�vedsz? – mondta a n�, mik�nt egy �rd�gi vigyor felkunkor�totta sz�ja sz�leit.
Tuma viszonozta a mosolyt.
- Akkor nem maradok addig �letben, hogy megb�nhassam, nem igaz?
- �s mit akarsz ez�rt cser�be?
- A szabads�gunkat – felelt Tuma. – �s hogy esk�djetek meg, hogy minden baterr�t elpuszt�totok, amivel tal�lkoztok �t k�zben.
- A baterra sz�munkra nem jelent vesz�lyt – folytatta. – Nem hordozunk fegyvereket, amiket felismern�nek. Mi�rt kezden�nk vel�k h�bor�t?
- Mert m�sk�l�nben k�t halott Skrallt kellene eltemetnetek, �s nem lenne t�bb fogalmatok arr�l, hogy hol van Angonce, mint eddig – �gy Tuma. – Tudj�tok, az a baj a bossz�val, hogy olyan r�vid. �s ha v�get �rt, akkor mivel foglalkoztok m�r? M�g a Skrall N�v�reihez hasonl� gyal�zatos teremt�seknek is kell valami, ami ut�n v�gyakozhatnak, ami�rt k�zdhetnek… nem �gy van?
M�g sz�p, gondolta a n�. A mi eset�nkben ez a te �s a n�ped megsemmis�t�se. Felkutatjuk nektek a baterr�t… �s biztosra megy�nk, hogy tudassuk vel�k, hol vagytok.
B�lintott.
- �ll az alku, Tuma. Te meg Stronius elmehettek… de mihelyst megtal�ljuk a mi Nagy L�ny�nket, �jb�l tal�lkozni fogunk. Sz�m�tsatok r�.
Azt te csak hiszed, boszi, gondolta Tuma. Amint megkaparintottuk Bara Magna sivatag�t, �s elpuszt�tottuk az �sszes megmaradt baterr�t, megtal�ljuk a m�dj�t, hogyan tegy�nk el titeket is l�b al�l.
- H�t �ll az alku – mondta Tuma. – �s amikor – ha – visszat�rtek utatokr�l, sz�m�tsatok r�, hogy… eml�kezetes fogadtat�sban r�szes�lt�k odahaza.