Miel�tt �szbe kaphattak volna, Crotesiust �s Tardukot ler�ntott�k Homoki Cserk�sz�kr�l. K�r�l�tt�k �letre kelt az erd�, �gak ny�ltak el�re, hogy megragadj�k a k�t Agorit, �s ind�k font�k k�rbe magukat rajtuk. P�r pillanat leforg�sa alatt a f�khoz lettek szegezve. Crotesius k�rben�zett a sz�mtalan harcoson, akik teste egybeforrt az erd� f�ival, �s elt�n�d�tt, tal�n � is osztozni fog a sorsukban.
- Van egy kis k�sem, amit �s�shoz haszn�lok – mondta Tarduk. – T�n �t tudom v�gni az ind�kat, hogy kiszabaduljak.
N�mi er�fesz�t�ssel, Tarduk kez�be vette a peng�t, �s m�lyen belev�jta az egyik ind�ba. A n�v�ny azonnal v�laszolt erre, s egyik kacs�t a nyaka k�r� tekerve addig szor�totta, m�g Tarduk m�r biztos volt benne, hogy el�jul. Am�g a k�s�t el nem eresztette, addig a nyom�s nem enyh�lt.
- �gy v�lem, nem akarj�k, hogy elmenj�nk – mondta.
Nem messze t�l�k, egy kisebb ciklon leveleket sodort a leveg�ben. Egyre t�bb �s t�bb n�v�nyi anyagot kapott fel a sz�l, m�gnem a tiszt�s egy eg�sz r�sz�t beter�tette a levelek, ind�k �s �gak heves torn�d�ban kavarg� forgataga. Azt�n egy l�ny l�pett el� mag�b�l a viharb�l.
Tarduk els� pillant�sra azt hitte, az idegen teljesen n�v�nyekb�l �ll. Magas volt �s z�ld, karjaib�l �s l�baib�l t�sk�k meredtek, �s mellkas�t �sszefon�d� gy�kerek keresztezt�k. Szemei s�t�t smaragdz�ldek voltak, szinte feket�k. Karjai hossz�ak, vastag kacsok tekeredtek r�juk, �s tov�bbi t�visek szolg�ltak a karmaik�nt. M�g a kardja is mintha egy z�ld, n�v�sben l�v� dolog lett volna, noha �les �s hal�los volt.
Csak amikor jobban szem�gyre vehette, akkor mer�ltek fel Tarduk k�telyei. Lehet, hogy ez a l�ny egy �l� n�v�nyteremtm�ny, de tal�n csak a p�nc�lzata keltette ezt a l�tszatot. Ak�rhogy is, Tarduk pontosan tudta, ki �: a Dzsungel Elemi Lordja, a N�v�nyvil�g Mestere.
A j�vev�ny r�n�zett Tardukra, azt�n Crotesiusra, majd enyh�n v�llat vont, ami �gy hangzott, mint a gallyak t�r�se, ha r�juk l�pnek.
- Ti nem tudj�tok az utat – mondta az Elemi Lord. – Nem veszem hasznotok.
Tarduk meg akarta k�rdezni, mit �rtett pontosan ez alatt, de Crotesius hamarabb felsz�lalt:
- Honnan tudod, hogy nem tudjuk az utat? Szerinted mi�rt vagyunk itt?
Te meg mit m�velsz? gondolta Tarduk.
Az Elemi Lord odas�t�lt Crotesiushoz, �s t�vises k�rm�vel v�gigkarcolta az Agori sisakj�t.
- Te t�z vagy – mondta. – A t�z csak a puszt�t�shoz �rt. �n l�ttam, ahogy a t�z megk�s�rli �t�getni az �tveszt�t, �s minduntalan kudarcot vall. – Tardukhoz fordult. – Egy v�letlen folyt�n ker�ltetek ide, de te a N�v�nyek k�z� tartozol, Agori, �gyhogy elengedlek. A t�rsadnak azonban maradnia kell, hogy a Peng�k Erdej�hez csatlakozzon.
- Eml�kszem r�d – �gy Tarduk. – A h�bor� el�tt te vezetted a n�pem. Te v�gezted a termel�st. �letet hozt�l. Hogy �lhetsz csak �gy, mintha semmit sem jelentene?
Az ind�k v�ratlanul eleresztett�k Tardukot, aki az erd� talaj�ra zuhant. Amikor feltekintett, az Elemi Lord szemei egyenest fel�je izzottak.
- J�rt�l m�r valaha az erd� m�ly�n, Agori? – k�rdezte. – Ott az �l�l�nyek �r�k�s s�t�tben laknak, mivel a f�k koron�ja nem engedi �t a napf�nyt. Az ind�k megfojtj�k a f�kat, kiszipolyozz�k az �let�ket, hogy hely�ket �tv�ve �k szerezhess�k meg a f�nyt. Minden �l� hasznot h�z a m�sik hal�l�b�l.
Tarduk halov�ny f�nyfoltot vett �szre a t�volban, az Elemi Lord m�g�tt. Nem tudta, mi lehet az, de ha net�n k�zeled� seg�ts�get jelentett, folytatnia kellett a besz�lget�st.
- Mi vagy te, hogy ezt teheted? – k�rdezte.
- Egykoron harcos voltam, mint akik itt raboskodnak – v�laszolt az Elemi Lord. – Azt�n engem �s �t fiv�remet kiv�lasztott�k a Nagy L�nyek Spherus Magna falvainak dics�s�ggel j�r� vezet�s�re. Megv�ltozatott minket az erej�k, eggy� v�ltunk elemeinkkel, �s p�nc�lzatot meg fegyvereket kaptunk n�p�nk v�delmez�s�re. Nem voltunk t�bb� olyanok, mint az Agori, vagy b�rki m�s. A term�szet r�szei lett�nk, �ppoly j�indulat�ak, nagylelk�ek, k�ny�rtelenek �s k�z�mb�sek. Mi… - Az Elemi Lord szemei hirtelen kit�gultak.
�rdes �v�lt�st hallatott, �s k�rbeperd�lt haragj�ban. A h�ta m�g�tt Kirbold t�nt fel, kez�ben egy f�kly�val. Felgy�jtotta a Crotesiust fogva tart� ind�kat, �gy az Agori ism�t szabad volt. �m az Elemi Lord meg�rezte teremtm�nye f�jdalm�t, �s Tarduk hirtelen m�r nem is volt olyan biztos abban, hogy h�rm�juk k�z�l ak�rki is kijut onnan �lve.
- A f�kly�t! – ki�ltotta Tarduk. – Dobd el a f�kly�t!
Kirbold elhaj�totta a l�ngol� botot. Az Elemi Lord l�bai el�tt �rt f�ldet, a levelek k�zt. Narancs �s s�rga sz�n� t�z lobbant fel, �s felem�sztette a k�r�tte l�v� n�v�nyzetet. Az Elemi Lordot m�sodpercek alatt k�rbevette az ir�ny�thatatlan l�ngtenger.
- Fut�s! – ki�ltott Crotesius.
A h�rom Agori nekil�dult, amilyen gyorsan csak tudott, f�kat ker�lgetve �s szikl�kat ugorva �t. Csak Tarduk n�zett vissza. Az Elemi Lordnak nyoma veszett. Nem halt meg, abban biztos volt, mind�ssze elt�nt, vissza az erd�be. Bizony�ra megs�r�lt, de sokkal val�sz�n�bb, hogy erej�t szedte rendbe a t�z megf�kez�s�re, miel�tt az elnyeln� az erd�t.
Tarduk l�tta az �g� f�kat, bokrokat �s ind�kat, mind az�rt, hogy � �s k�t bar�tja megmenek�lhessenek, s elgondolkodott az Elemi Lord szavain: miszerint minden �l� hasznot h�z a m�sik hal�l�b�l.
Ezek a szavak m�g hossz� ideig fognak visszhangozni Tarduk elm�j�ben.