A r�g�ta nem haszn�lt hegyi �sv�nyeken Tuma �s Stronius lovagolt �szakra. A Skrall egy �vvel kor�bban ugyanezen az �tvonalon vonult, amikor legut�bbi er�dj�kb�l menek�ltek. A baterra kegyetlen t�mad�sai hajtott�k �ket d�lre, kereszt�l a Feketet�sk�ken Bara Magna nagy sivatag�nak perem�ig. Most ketten k�z�l�k visszafel� tartottak.
- Eszel�s vagy – mondta Stronius. – Ezt ugye tudod?
A Skrall l�gi�b�l senki m�s nem mert volna �gy besz�lni Tum�hoz. �m Stronius egy olyan elit katona volt, aki h�rhedten kimondja, ami a sz�v�n van. A Skrallnak tett szolg�latai r�vett�k Tum�t arra, hogy eln�z�bb legyen d�hkit�r�seivel szemben a norm�lisn�l.
- Akkor fordulj vissza – mondta Tuma nyugodtan. – Nem parancsoltam meg, hogy velem tarts.
- Nem hagyhattam, hogy egyed�l lovagolj fel ide – felelt Stronius. Elfordult Tum�t�l, �s az el�tt�k l�v� �tra n�zett. – K�teless�gem megv�deni a vezet�m �let�t. �s az �leted itt k�tszeresen is vesz�lyben van.
- Baterra �s m�g…?
Stronius inger�lt arcot v�gott Tum�ra.
- A baterra semmi ahhoz k�pest, amit kutatsz, �s te is tudod ezt.
- K�z�s ellens�g�nk van – �gy Tuma. – Meg fognak… �rteni.
- �ppen annak az ellens�gnek hagytuk �ket h�tra – csattant fel Stronius. – Meg fognak �lni.
A p�ros k�t �j �s egy nap nagy r�sz�t t�lt�tte lovagl�ssal. Nem futottak baterr�ba, amennyire �k tudt�k. Ha a szikl�k �s a f�k az ellens�geik is voltak m�s alakban, nos, akkor nem d�nt�ttek �gy, hogy t�madnak. Id�nk�nt meg-meg�lltak az �sv�nyen sz�tsz�rtan hever� Skrall p�nc�lzat l�tv�ny�ra, ott, ahol harcosaik elhullottak a hossz� visszavonul�s k�zben.
A hajnal m�g p�r �r�nyira volt, amikor �lesen kelet fel� fordultak. A baterra m�r r�g elpuszt�tott minden erre fekv� Skrall er�d�tm�nyt. A logika szerint az elm�lt �vet senkinek nem lett volna szabad t�l�lnie. �m a logik�nak semmi k�ze nem volt azokhoz, akiket Tuma keresett.
Stroniust csapta meg els�nek az �rz�s – elektromoss�g a leveg�ben, egy elnyom� �rz�s, mely mintha mindent lelass�tott volna. Elm�je eltompult, teste lomha volt. Megfordult, hogy figyelmeztet�st ki�ltson Tum�nak, de m�g ezt az egyszer� cselekedetet is mintha �r�kig tartott volna megtennie.
Tuma kev�sb� �rezte a hat�st Stroniusn�l, mivel kiss� t�volabb volt. A k�zeli szikl�kon egy k�p�nyeges alakot vett �szre, fap�lc�val a kez�ben.
- Te ott! – ki�ltott. – Mondd meg neki, hogy figyelmet k�rek!
A rejt�lyes k�penyes alak biccentett fej�vel, mintha nem �rten� a felk�r�st, azt�n nyoma veszett a szikl�k k�zt. P�r perccel k�s�bb Stronius feje kitisztult. Tum�ra tekintett, aki visszab�lintott. Egym�s oldal�n azt�n tov�bbhaladtak.
Az �g els�t�t�lt. Az �sv�ny mindk�t oldal�r�l egyre t�bb k�penyes n�zett le a k�t Skrallra. Arcukat elrejtett�k, de Tuma �gy is �rezte gy�l�let�ket.
Tov�bbi f�l tucat alak z�rta el el�l�k az utat. M�g�tt�k hetedik t�rsuk egy kezdetleges tr�non �lt, melyet mag�b�l a hegyb�l faragtak ki.
- Lesz�llni – rendelte el, meglep�en l�gy n�i hangon.
Tuma megfesz�lt. Nem tudta, hogy �ppen � emelkedett vezet�i szerepbe. Az �t t�l�l�s�hez f�z�tt rem�nyei hirtelen alaposan megcsappantak.
Stroniusszal egy�tt mindketten lesz�lltak sziklaparip�ikr�l. Az �l� alak ekkor azt mondta:
- A harcos fegyverek itt nincsenek megengedve.
- Nem – felelt azonnal Stronius. – Egy elit harcos sosem adja �t a fegyver�t.
A k�p�nyeges alak v�llat vont.
- Akkor �tadhatja az �let�t.
F�jdalom robbant ki Stronius fej�ben. Hevesebb volt mindenn�l, amit valaha is �rzett, rosszabb, mint amit egy penge vagy egy Thornax m�velhet. �m fegyver meg sem �rintette a test�t. A f�jdalomt�l ord�t�sban t�rt ki, amint t�rdeire borult.
- �llj! – ki�ltott Tuma. – Mi b�k�vel j�tt�nk!
Minden oldalr�l felhangzott a suttog�s k�rusa. Tuma megborzongott, amikor r�j�tt, hogy nem m�st hallott, mint nevet�st.
- F�lelemb�l j�ttetek ide – mondta az �l� alak. – �gy, ahogy f�lelemb�l is hagytatok minket h�tra… �gy, ahogy a fajt�tok �vezredekkel ezel�tt kitagadott minket, f�lelemb�l. B�zlesz t�le, Tuma, nagy erej� sereged, h�d�t�said dac�ra is. Harcos vagy, de gyenge, mint a szalma.
Tuma h�rmat l�pett el�re, k�szen arra, hogy beled�fje kardj�t k�nz�j�ba. Tov�bb nem is jutott, mert a f�jdalom �t is el�rte. �m � nem roskadt �ssze, m�g akkor sem, amikor a f�jdalom m�r minden elk�pzelhet� hat�rt �th�gott. R�ges-r�gen esk�t tett, melyet be is akart tartani – sohasem fog t�rdre borulni a Skrall N�v�rei el�tt.
Amilyen gyorsan megjelent, a f�jdalom el is t�nt. Tuma l�tta, hogy Stronius lassan ism�t fel�ll. Megjegyezte, hogy az elit harcos buzog�ny�t a f�ld�n hagyta.
A tr�nol� alak felegyenesedett, �s levetette k�p�nyeg�t. A n�n nem volt se sisak, se p�nc�l. Arca s�t�tsz�rke sz�n� volt, patin�s �s r�ncos. Tuma tudta j�l, hogy a kin�zet megt�veszt� lehet. Noha a n� teste gy�ng�nek t�nhetett egy Skrall harcos�hoz k�pest, az ir�ny�t�sa alatt �ll� hatalmak sokkal puszt�t�bbak voltak b�rmely kardn�l vagy balt�n�l.
- Nem est�l el – mondta Tum�nak t�rgyilagosan.
- Jobb szeretek talpon maradni – felelt a Skrall vez�r. – Ez�rt is j�ttem ide.
- A j�zans�godat �s az �letedet kock�ztattad azzal, hogy idej�tt�l. – A t�bbi k�p�nyeges n� fel� intett. – �k halottan akarnak t�ged l�tni, �s m�g ann�l is rosszabban… nem l�tom ok�t, mi�rt tagadn�m ezt meg t�l�k.
Tuma a lehet� legkisebb v�llr�nd�t�st tette, elismerv�n, hogy a vele szemben�ll� n� t�nyleg megteheti, amit �ll�t – nem volt k�nny� elismer�s a sz�m�ra, de �szinte volt.
- Azt hittem, ti a tud�s ut�n v�gytok – mondta. – Ha meg�lt�k, sosem tudj�tok meg, milyen aj�nlatot akarok nektek tenni.
- Neked nincs semmit, amit mi akarn�nk – v�laszolt a n� elutas�t�an. – �s nincs semmink, amit cser�be adhatn�nk.
Ism�t helyet foglalt, tekintet�t le nem v�ve Tum�r�l. Egyenesen a szemeibe meredt, ahogy megsz�l�totta �sszegy�lt n�p�t.
- �lj�tek meg – mondta. – �lj�tek meg mindkett�t.