Tuma tr�nterm�ben �lve t�prengett. A h�r, amit Branar hozott aggodalomra adott okot. A baterra k�zelebb tart�zkodik, mint ahogy gondolta, ez�rt k�nytelen lesz a Bara Magn�r�l sz�tt terv�ben el�r�bb l�pni. Atero lerohan�s�nak id�pontj�t m�ris el�rehozta, �s ambici�zus tervekkel �llt el� a t�bbi falu leig�z�s�ra is. Ha minden j�l alakul, mire a baterra el�b�jik a Feketet�ske Hegys�gb�l, Bara Magna m�r alakulatai ir�ny�t�sa alatt lesz. �m b�rmilyen szervezett ellen�ll�s a Glatorian vagy Agori r�sz�r�l vesz�lybe sodorhatja terveit.
Kopogtak a kamraajt�n. Az egyik �r l�pett be, majd halkan azt mondta:
- Meg�rkezett, akit h�vatt�l.
Tuma b�lintott. Az �r f�lrevonult. Egy pillanattal k�s�bb egy �jabb alak l�pett be a terembe, de ez nem Skrall volt. Tuma egy ideje kapcsolatban �llt ezzel a l�nnyel, miut�n felaj�nlotta, hogy hasznos inform�ci�val szolg�l a falvakr�l �s v�delmeikr�l, valamint k�zvet�t�k�nt tev�kenykedik a Skrall �s a csontvad�szok k�z�tt. Meg�llapod�suk mindezid�ig mindk�t f�lnek kifizet�d� volt.
- Nagy kock�zatot v�llalt�l, hogy megid�zt�l engem – mondta az �rul�. – Mi van, ha valaki r�bukkan az �zenetedre? Akkor mi lett volna velem?
- Az nem az �n gondom – morgott Tuma. – A biztons�godr�l egyed�l te felelsz. A n�pem j�ll�te az �n felel�ss�gem.
Az �rul� k�rbetekintett a termen, azt�n r�mutatott az ajt�ra, amely a meger�s�tett v�roshoz vezetett.
- �n �gy l�tom, a n�pednek semmi baja.
Tuma fel�llt teljes impoz�ns magass�g�ba.
- Holnap megt�madjuk Ater�t. K�sz�lj fel.
- Holnap? – mondta h�kkenten az �rul�. – �n azt hittem, megv�rj�tok, m�g v�get �rnek a torn�k.
- A terv�nk megv�ltozott – v�laszolt Tuma. Szemeib�l l�tszott, hogy nem �llt sz�nd�k�ban tov�bb r�szletezni.
- Mag�t�l, vagy r�seg�tett valaki? – k�rdezte az �rul�. – Had tal�ljam ki… �szaki szomsz�djaitok l�togat�ba j�nnek.
Ez�ttal Tuma v�gott meglepet k�pet. �tl�pdelt a szob�n, torkon ragadta az �rul�t, azt�n er�sen nekicsapta a falnak.
- Mit tudsz a baterr�r�l? Besz�lj! El�rultad volna nekik a Skrallt, ahogy saj�t n�ped el�rultad nek�nk?
- �rrrk – k�rogott az �rul�, mik�pp a Skrall keze elszor�totta l�gcs�v�t. Tuma sietve eleresztette. A l�ny a f�ldre rogyott, f�j� tork�t kez�vel gy�rta.
- �n j�… sokat tudok… j� sok mindenr�l – mondta az �rul� rekedten. – De ha hasznot akarsz h�zni a tud�somb�l… musz�j lesz meg�llapod�shoz jutnunk.
Tuma sz�ja g�nyos vigyorr� torzult.
- A leplezetlen moh�s�g rosszul �ll neked.
- Nem v�llalok munk�t ingyen – k�pte az �rul�. – Legal�bbis ezt a fajta munk�t nem. Akkor n�zz�k meg, meg�rtj�k-e egym�st – ti d�lre menek�ltetek, mint egy riadt patk�nyfam�lia, mert a baterra megtizedelt titeket. Most ism�t fel�tek k�zel�tenek, �gyhogy szeditek a s�torf�t, hogy min�l hamarabb megszerezz�tek a sivatagot, id�t �s teret nyerjetek. Na, melegben j�rok?
Tuma b�lintott, de nem mondott semmit.
- Nagyszer� terv… �regasszonyoknak – mondta az �rul� durv�n kuncogva. – Fussatok, m�g m�r nem tudtok hov� futni, �s rem�nykedjetek, hogy az ellens�g elf�rad �ld�z�s k�zben. Mondd csak, Tuma – �ltetek m�r meg baterr�t?
- M�g sz�p – felelt a Skrall vez�r. – Szerinted hogyan m�sk�nt tudn�nk, hogy g�pezetek, �s nem �l�l�nyek?
Az �rul� elkullogott a terem t�ls� v�g�be, ujj�t v�gigh�zta Tuma tr�nj�nak karf�j�n.
- �rtem. Teh�t v�letlen�l leter�tettetek egyet, �s l�tt�tok, ahogy sistereg meg szikr�zik… �s akkor a baterra mennyit is �lt meg k�z�letek? 100-at? 200-at?
- A l�nyeget, homoki f�reg – sziszegett Tuma.
- A l�nyeg, a l�nyeg… ja igen – mondta az �rul�, hirtelen helyet foglalva Tuma tr�nsz�k�ben. – A l�nyeg az, hogy �n tudom, hogyan lehet meg�lni a baterr�t, m�g ti nem. �s ez szerintem �j sz�nezetet ad a dolgoknak errefel�, vagy nem?
- Mondd el nekem, hogy lehet meg�lni azokat az… iz�ket – mondta Tuma, hal�losan halk hangon. – Vagy a Spikit el� doblak, harapnival�nak. De nem engedem �m, hogy meghalj. �letben tartunk, �sszerakosgatunk, �s amint felgy�gyult�l – �jb�l a Spikit el� vet�nk. �s �jb�l. Meg �jb�l.
- L�tod, Tuma, ezzel csak egy baj van. – Sz�lesen vigyorogva g�rnyedt el�re a sz�kben. – Nem ijesztesz meg. Megk�nozhatsz engem, meg is �lhetsz… de ami a fejemben van, ott is marad. �s akkor m�r csak id� k�rd�se, m�g a baterra megj�n, �s kiv�gez.
Tuma d�h�ben b�mb�lni akart. Le akarta t�pni az �rul� fej�t, hogy egy r�dra szegezze, �s mindenki l�thassa. Le akarta rohanni Bara Magna falvait, porig �getni �ket, �s lem�sz�rolni az Agorit �pp�gy, ahogy a baterra is lem�sz�rolta a n�p�t alig t�bb mint egy �vvel kor�bban. Ha egy Skrall harcos lett volna, bizonyosan �gy is tett volna. �m � t�bb volt ann�l – � volt az egyed�li �letben maradt Skrall vezet�, �s felel�ss�ggel tartozott a birodalm�nak.
- Mi lenne az �r? – morogta a Skrall. – �s tartsd �szben… veszedelmes terepen tapogat�zol. Ha t�l r�men�s leszel, m�g elfelejtem, mi �ll a n�pem �rdek�ben, �s azt helyezem el�t�rbe, hogy mi a leg… kiel�g�t�bb… sz�momra.
Az �rul� h�trad�lt a tr�non.
- Semmi ok az aggodalomra, Tuma. Mindketten a legjobbat akarjuk a Skrallnak �s a sziklat�rzsnek. Ez mag�t�l �rtet�dik. �s a mai napt�l fogva m�r nem dolgozom neked. Ezent�l… t�rsak vagyunk.
- T�rsak? Miben? – k�rdezte Tuma.
- Eme halom homok megh�d�t�s�ban – felelt az �rul�. – Ha az �n eszem t�rsul a te harcosaiddal, felv�gjuk egym�s k�zt Bara Magn�t. �s most jobban teszed, ha tal�lsz magadnak egy sz�ket… hosszadalmas tervez�s �ll m�g el�tt�nk, nemde?