Tarduk, Crotesius �s Kirbold m�r egy teljes napja �ton volt. H�trahagyt�k Surelt, a Vasfarkasait meg v�szj�sl� figyelmeztet�seit, de szavait egyik�k sem felejtette el. Kirbold eg�sz id� alatt meg sem mukkant, elmer�lt gondolataiban. Tarduk sokkal figyelmesebb volt, mint valaha, igyekezett kisz�rni a t�mad�sokat, miel�tt m�g megt�rt�ntek volna. Ami Crotesiust illette, � �gy v�lte, Surelt bolondd� tette a hegyek k�zt elt�lt�tt ideje, �s nem l�tta sok �rtelm�t odafigyelni egy �r�lt f�lrebesz�l�s�re.
Tarduk sz�netet tartott, hogy pillant�st vessen a f�mdarabk�ra, amelyre a furcsa t�rk�pet v�st�k. Igen, m�r kell�en �szakon j�rnak. Hamarosan keletre kell fordulniuk, �s elindulniuk oda, ahol a v�r�s csillag volt l�that� durva t�rk�p�k�n. Kirbold v�ratlanul megr�ntotta a homoki cserk�sz gyepl�j�t.
- Meggondoltam magam. Vissza akarok menni – mondta.
- Nem megy�nk vissza – felelt Crotesius, �s fel� sem fordult.
- Azt sem tudom, mit keres�nk itt egy�ltal�n – csattant fel Kirbold. – Kit �rdekel, mi van a hegyeken t�l? Van el�g gondunk odahaza.
- Tal�n a kett� kapcsolatban �ll – vetette fel Tarduk. – Tal�n van idefent valami, ami seg�t nek�nk elb�nni a Csontvad�szokkal, a Voroxszal meg a Skrall-lal.
- Sz�val egy fegyver�rt j�tt�nk? – k�rdezte Kirbold. – Ha l�tezik is valami akkora erej� fent �szakon, a rangid�s�k m�r k�ldtek volna �rte Glatoriant.
- Lehet, nem akart�k, hogy az a bizonyos dolog Strakk kez�be ker�lj�n – mormolta Crotesius. – Vagy Kiin��ba, ha m�r ott tartunk.
- Cs�nd legyen! – �gy Tarduk.
- H�, jogom van kimondani, amit gondolok! – felelt Crotesius.
- Nem, �gy �rtettem, halkan, valami zajt hallok el�lr�l – mondta Tarduk.
Mindh�rman elcs�ndesedtek – �gy m�r mind hallott�k. Egy heves, �les hangot, mely �gy tetszett, mint a holtak k�rusa. �gy t�nt, a t�volban l�v� erd�b�l hallatszott.
- Csak a sz�l – mondta Crotesius. – Tudj�tok, amolyan nagy, felfuvalkodott l�gt�meg, ami k�pes fell�kni az embert. K�b� mint Scodonius egy nyertes k�zdelem ut�n.
- Tudom, hogy a sz�l – v�laszolt Tarduk. – Csak m�g sosem hallottam ilyen szelet.
- A Peng�k Erdeje – mondta Kirbold. – El�tt�nk. Tal�n ez lesz a hely, amir�l Surel besz�lt.
- �n nem l�tok peng�ket – �gy Crotesius. – Csak f�kat. Ami azt jelenti, h�tha tal�lunk valami ehet�t, gy�m�lcs�t vagy ilyesmit. Olyan �hes vagyok, hogy m�g a Thronax levest is megenn�m. S�t, a kih�t Thornax levest is.
Tarduk vissza akart besz�lni, de a hideg Thornax leves puszta gondolat�t is olyan zavar�nak tal�lta, hogy nagyot kellett nyelnie, nehogy elh�nyja mag�t. Crotesius s�rgette a homokcserk�sz�t, �s az �len haladt. Kirbold hosszasan t�tov�zott, majd a nyom�ba szeg�d�tt. Az �llaton k�zvetlen�l Kirbold m�g�tt �l� Tarduk egy pillanatra fell�legzett. Nem akart elveszteni egy csapattagot, �s k�tellte, hogy Kirbold k�pes lenne egymag�ban egy darabban visszajutni Iconoxba. �ssze kell tartaniuk.
Ahogy a kis banda egyre k�zelebb ker�lt a c�lhoz, valami furcs�ra lettek figyelmesek. Halov�ny napf�ny ver�d�tt vissza kardokr�l, amelyek f�kb�l �lltak ki. �gy festett majdnem, mintha az erd� fel lenne fegyverezve, b�rmilyen �rtelmetlennek is hangzott.
- Fura egy fafajta lehet, ha ilyen �gakat n�veszt – jegyezte meg Kirbold. – Sz�val m�r tudjuk, hogy kapta a hely a nev�t.
- Tudjuk-e? – mondta Tarduk. – N�zd meg alaposan.
Kirbold �tk�mlelt a reggeli k�d�n. Amit az im�nt csillog� �gnak v�lt, val�ban egy kard volt, �s nem a f�b�l meredt ki: egy f�lig a fa t�rzs�be szorult harcos keze tartotta. Kirboldnak elakadt a l�legzete. Hirtelen felfigyelt r�, hogy rengeteg harcos volt itt, kiknek teste egyben�tt az erd� f�ival, �s mind a fegyvereiket szorongatt�k. Olyan volt, mintha a f�k kiny�ltak volna, megragadt�k, �s nem akarn�k elereszteni �ket. Nem tudta meg�llap�tani, hogy a harcosok �ltek-e m�g vagy sem.
- Ez… r�miszt� – mondta.
- Te mit gondolsz? – k�rdezte Tarduk Crotesiust.
A T�z Agori egy hossz� ideig csak b�multa a h�tborzongat� rengeteget. Majd azt mondta:
- Term�szetes erd� nem viselkedik �gy. Be kell l�tnunk, hogy Surelnek igaza volt. Az Elemi Lordok j�rtak erre. Ez a n�v�nyek f�l�tti er� munk�ja. Lehet, hogy ezek a harcosok eg�szen a H�bor� �ta itt vannak, nem tudhatjuk.
- Ha �letben vannak, meg kell menten�nk �ket – �gy Tarduk.
- Ahhoz be k�ne menni k�z�j�k – felelt Crotesius.
Tarduk b�lintott. Kirbold megr�ntotta a gyepl�t, �s k�rbeford�totta a homoki cserk�szt.
- Te itt le is sz�llhatsz, Tarduk – mondta Kirbold. – �n visszamegyek.
Tarduk tudta, hogy elleneznie k�ne, de nem jutott j� indok az esz�be. Az egyetlen �rtelmes tennival� visszamenni a sivatagba, �s igyekezni elfelejteni, hogy ez az iszonyatos hely l�tezett. De valami azt s�gta neki, itt t�bb forgott kock�n az �j tud�s megszerz�s�n�l vagy egy tal�ny megold�s�n�l. Egyre ink�bb �gy kezdte v�lni, egy k�ldet�sen, fontos k�ldet�sen vannak.
Tarduk sz� n�lk�l leugrott a homoki cserk�szr�l. Azt�n felm�szott Crotesius h�tas�ra.
- L�gy �vatos, Kirbold. A vissza�t tal�n nehezebb, mint az idevezet�.
Kirbold a Peng�k Erdeje fel� biccentett.
- Szint�gy, bar�tom. Szerintem �r�lt vagy, ha be akarsz menni, de… majd gondoskodok r�la, hogy odahaza mindenki tudja, hogy seg�teni akart�l m�sokon… �s…
Hangja elakadt, �s abbahagyta a besz�det. Tarduk el�rehajolt, �s megr�zta a fej�t. Sz�v�kben mindketten tudt�k, hogy soha t�bb� nem l�tj�k m�r egym�st.
Tarduk megv�rta, m�g Kirbold m�r messze j�rt, miel�tt megk�rte Crotesiust, hogy ind�tsa el a homoki cserk�szt. Egy�tt azt�n belovagoltak az erd� h�s, z�ld �rnyai k�z�. Olyan k�zel j�rtak a harcosokhoz, hogy Tarduk ak�r ki is ny�lhatott volna, hogy meg�rintse p�nc�ljukat, m�gsem tette. Mindent megtett, hogy meg�rizze b�tors�g�t, de tudta, hogy ha az egyik�k v�ratlanul megmozdulna, sik�tana ijedt�ben.
Egyik�k sem moccant. A k�t Agori m�r m�lyen j�rt az erd�ben. Cs�nd volt. Itt nem �nekeltek madarak, nem iszkoltak �hes r�gcs�l�k a levelekkel bor�tott avaron. Egyfajta kert volt ez, de nem az �let kertje. Legal�bbis Tarduk �s Crotesius �gy gondolta, eg�szen addig, m�g a sz�l ism�t fel sem s�v�lt�tt, felhangzott a von�t� zaj, �s az �gak k�r�l�tt�k ki nem ny�ltak, hogy megragadj�k mindkettej�ket.