Az �melyg�s j�l ismert hull�ma csapott le Vezonra, amint elhom�lyosult k�r�l�tte minden. Most m�r t�nyleg musz�j lesz megtudnia, mik�nt ir�ny�tsa �j hatalm�t, m�r csak az�rt is, hogy ne legyen h�nyingere. Nem is �rtette, hogy a Brutak�hoz hasonl� dimenzi�k k�zti utaz�k hogyan voltak k�pesek meg�rizni �pesz�s�g�ket… lehet, hogy, ak�rcsak Vezonnak, Brutak�nak sem volt annyi vesz�teni val� esze?
Mindenesetre meg�rkezett. Itt volt. �s ez term�szetesen megk�veteli a k�rd�st: ez�ttal hol van az „itt”? A l�ny�vel �sszen�tt Olmak Kanohi �gy nyitogatta a dimenzi�kapukat, ahogy a mator�nok bontogatj�k az aj�nd�kokat a N�vad�s Napj�n, �s k�ptelens�g volt megj�solni, mi lehet a c�l�llom�s.
Len�zett. Homok volt a talpa alatt. Mi t�bb, mindenfel� homokot l�tott. El�sz�r azt k�pzelte, tengerparton �ll, de nem volt v�z a k�zelben. A t�volban azonban f�kra �s �p�letekre lett figyelmes, �gyhogy elindult abba az ir�nyba.
A sivatag, mint kider�lt, nem volt nagy. Hamar �tv�ltott egy buja �serd�be, amely telis-tele volt l�nyekkel, kik olyas valamit m�veltek, amit Vezon minden�ron el szokott ker�lni: kem�nyen dolgoztak. N�h�nyuk egy�rtelm�en le-mator�n volt… a t�bbit Vezon nem ismerte fel, hab�r �k is falulak�knak t�ntek. Gy�l�lte a falubelieket. Olyan… szorgalmasak.
Az egyik lak� odasz�kd�cselt hozz�, karjait mells� l�bk�nt haszn�lva. Feltekintett Vezonra, majd azt mondta mosolyogva:
- Te Mata Nui egy bar�tja vagy?
Vezon egy bonyolult �s neh�zkes mutatv�nyt hajtott v�gre: nem nevetett.
- H�t persze, te kis… ak�rmi is vagy. Az vagyok.
- Akkor egy Toa vagy?
- H�t mi m�s lenn�k? – mondta Vezon, igyekezv�n "nemesen �s h�siesen" mosolyogni.
- Akkor gyer�nk – �gy a helyb�li, �s el is viharzott. – Elk�st�l.
Vezon �rdekl�dve a nyom�ba szeg�lt. Ezen a helyen volt egy Mata Nui meg Toa, �gyhogy nyilv�n hasonl�t a haz�j�ra. De mi ez a t�bbi vakarcs? �s pontosan hov� ker�lt?
- Iz�, eln�z�st, falusi – kezdte Vezon.
- Tarduk! – ki�ltott az vissza. Vezon felkapta a fej�t a figyelmeztet�sre, de nem l�tta nyom�t egy sz�l "tardu"-nak sem. Eltartott egy pillanatig, m�g r�j�tt, hogy a "Tarduk" az idegen neve lehet.
- Igen. Na mindegy. Hol vagyok? – mondta Vezon.
Tarduk meg�llt, �s �tn�zett a v�lla f�l�tt.
- �h, te biztosan �szakr�l j�tt�l. Ez Tesara. De most siess�nk, k�rlek – Gresh �s Kongu Toa seg�ts�gre v�rnak.
Gresh? mondta mag�ban Vezon. Mi az a Gresh? De Kongu… �t ismerem.
Miut�n �tverekedt�k magukat az aljn�v�nyzeten, Vezon megtorpant. To�kat l�tott – nem is keveset – �s egy�b harcosokat, akik nem voltak ismer�sek. Valamifajta �ri�si f�mmened�ket �p�tettek. Jaller a t�z f�l�tti erej�vel forrasztott �ssze egy varratot, mik�zben egy k�k p�nc�lt visel� n� s�rgette. Nem egy V�z To�ja volt, legal�bbis Vezon szerint nem – a V�z To�k nem szoktak ilyen r�men�sek lenni.
Vezon tudta, hogy nem szabadna bel�pnie a tiszt�sra – v�gt�re is nem �rvendett nagy n�pszer�s�gnek a Toa k�r�ben. Ugyanakkor, ha megl�tj�k �t, �s r�t�madnak, �rdekesebb� v�lhat a helyzet. M�r k�t teljes nap telt el an�lk�l, hogy valaki meg akarta volna �t �lni, ami kezdte �t roppant nyugtalann� tenni.
Kih�zva mag�t odamas�rozott a munk�lkod� To�hoz. N�h�nyan fel�je biccentettek. Egyvalaki mosolygott. Az egyik K� Toa m�g integetett is! Vezon elhat�rozta, hogy sz�vb�l gy�l�lni fogja ezt a helyet.
- Teh�t ki vagy te eg�sz pontosan? – k�rdezte Tarduk.
- A nevem… ��… Vezon Toa – v�laszolt, olyan hangosan, hogy minden Toa hallja. – �n vagyok a… az… Anarchia To�ja.
Tarduk a homlok�t r�ncolta.
- Rendben. �rtem. �szint�n sz�lva Jeget v�rtunk… tudod, el�g izzaszt� ez a fajta mel�.
Vezon k�rben�zett. Senki sem reag�lt a nev�re… m�g Jaller sem. Lehets�ges volna…? Nem, t�ls�gosan borzalmas, ahhoz, hogy belegondoljon. Egy ekkora trag�dia, ekkora k�r t�ltett a felfog�k�pess�g�n.
Ennek az univerzumnak nincs Vezonja. Soha nem is volt. M�sk�l�nben valaki m�r bizony�ra l�ni kezdett volna r�.
- �szakon nem vagyunk t�l, ��, t�j�kozottak – mondta Tarduknak. – Mi folyik itt konkr�tan?
- T�n nem tudod? – mondta Tarduk. – Nos, azt hiszem, a legjobb lenne, ha elk�lden�lek Taku�hoz, de szerintem � ma Roxtusban van. Figyelj, elmagyar�zom – a Nagy L�nyek, Mata Nuin kereszt�l, mindent rendbe hoztak. Mata Nui azt�n �szakra ment, �s p�r h�napra r� felt�nt a Toa, a mator�n meg a t�bbiek.
- �s mi t�rt�nt Mata Nuival?
Tarduk v�llat vont.
- Tahu valami �tveszt� V�lgyet emlegetett, �s hogy az er� visszasz�ll oda, ahova tartozik. Nem eml�kszek m�r pontosan. Tudod, sosem voltam oda a t�rt�nelem�rt.
Menetel�s d�r�mb�l�s�nek hallat�n Vezon megfordult. Egy magas alak, k�ts�gk�v�l egy Makuta vez�nyelt egy sor fekete p�nc�lba b�jt katon�t.
- Kor�n j�ttek – mondta Tarduk. – Ami�ta megszabadultak Tum�t�l, �s a Skrallok a Makuta al�rendeltjeiv� v�ltak, az eredm�nyess�g�k megsokszoroz�dott. M�g j�, hogy vel�nk vannak!
M�g egy p�r k�rd�s, �s Vezon sz�m�ra m�ris tiszt�v� v�lt minden, illetve majdnem minden. Ebben az univerzumban a Makut�k nem l�zadtak fel Mata Nui ellen. A Nagy Szellem szabadon, akad�lytalanul folytathatta k�ldet�s�t – ak�rmi is volt az. Miut�n teles�tette, engedte, hogy a Toa �s mator�n legal�bb egy r�sze t�vozzon �s a helyiekkel �ljen. A Makut�k is k�zt�k voltak, akik �sszez�zt�k az egyik itteni had�r v�gyait, de a sereg�t megtartott�k maguknak.
Vezon elt�n�d�tt, mi�rt is volt sz�ks�g egy ilyen boldog, b�k�s, idilli, �szveszt�en unalmas helyen egy hadseregre, amikor k�rd�se v�ratlanul, igen dr�mai m�don v�laszra lelt. A t�voli d�n�k k�zt egy sereg t�nt f�l, amely egyenesen Tesara fel� robogott. N�h�nyukat felismerte – egy�b Skakdit, mint a Pirak�kat, Roodak�t �s a Vortixxait, valamint Miserix Makut�t s�rk�nyalakj�ban. A k�tl�b� h�ll�k�n lovagl� feketep�nc�los harcosok ismeretlenek voltak Vezon sz�m�ra, de azt az�rt m�gsem hitte, hogy gy�m�lcs�skos�r-fut�rok lenn�nek.
- Megt�madtak! – ki�ltott Tarduk. – Gyorsan, Vezon Toa – eredj, seg�tsd a Makut�t! Haszn�ld az er�det. �n ideh�vom a t�bbieket.
Haszn�ljam az er�m. Persze, gondolta Vezon. Az �n er�m, hogy elt�njek innen a francba. Csak arra k�ne r�j�nn�m, hogy kapcsoljam be.
A t�mad�k �tt�rtek a Skrall harcosok sorain, �s szakadatlanul haladtak a falu fel�. A Skakdi az �len f�kly�kat hajig�lva felgy�jtotta a dzsungelt.
Most �pp j�l j�nne, ha ny�lna egy dimenzi�kapu… ak�rhov�! mondta mag�ban Vezon. Gyer�nk. Gyer�nk! Nem akarom, hogy egy olyan vil�gban haljak meg, ahol nem is �ltem… ki eml�kezne r�m akkor?
�m az Olmak ereje �rthetetlen m�don nem jelentkezett. �gy Vezon nem tehetett m�st, csak �llt, �s figyelte, ahogy az el�ret�r� had fel�je k�zeledett…