Tarduk �sszeszor�totta a szemeit. Egy j�gb�l �s h�b�l �ll� irdatlan lavina robogott le a hegyoldalr�l egyenesen � �s a t�rsai fel�. Lehetetlen volt elfutni el�le vagy elker�lni. Befellegzett mind neki, mind k�t Agori k�s�r�j�nek, mind pedig Surelnek �s a Vasfarkasainak.
Az �ltala �lete utols�nak v�lt pillanataiban belegondolt mindabba a sz�mtalan kincsbe, amit sosem fedezhet fel, a megannyi megoldatlanul marad� rejt�lybe. �m legink�bb a t�rk�pre gondolt, amely ide, a hegyekt�l �szakra vezette �t, arra, amerre egy v�r�s csillag k�p�t v�st�k. Sokkal k�nnyebb lenne meghalni, ha legal�bb ismern� a szimb�lum jelent�s�t.
Olyan er�sen villant fel egy hirtelen f�ny, hogy m�g a szemh�jain �t is l�tta, azt�n egy majd’ elviselhetetlen h�hull�m k�vetkezett. Tarduk a szemeit kinyitva l�ngokban �llni l�tta a hegyoldalt, �s a t�z olyan er�s volt, hogy elolvasztotta a havat, a vizet pedig egy szempillant�s alatt v�zg�zz� v�ltoztatta. A Vasfarkasok morogva megh�tr�ltak, Surel k�vette �ket. A k�t Homoki Cserk�sz, akiken az Agorik �ltek, riadva �gaskodtak fel, �s minden �gyess�g�kre sz�ks�g volt, hogy f�ken tarts�k �ket.
Tarduk �tk�mlelt a l�ngokon, pr�b�lta megtal�lni a j�gharcost, akit az im�nt a hegytet�n l�tott. A krist�lyos alak val�ban ott volt, testbesz�de f�ktelen haragr�l �rulkodott.
- El kell t�nn�nk innen, azonnal – mondta Tarduk.
- Mi gy�z�tt meg? – k�rdezte Kirbold. – A lavina vagy a t�zvihar?
- Annak a lehet�s�ge, hogy tal�lkozunk a forr�sukkal – felelt Tarduk.
Ez�ttal nem kellett agg�dniuk amiatt, hogy Vasfarkasok k�z� kell v�gtatniuk: a t�z mindet elkergette. Vel�k szemben Surel tov�bbra is ott id�z�tt. Ahogy felv�gtattak egy h�g�n, � el�j�tt egy szikla m�g�l, �s r�juk ki�ltott:
- Vissza! – k�ny�rg�tt Surel. – Innent�l nincs sz�motokra semmi l�tnival�. Menjetek vissza otthonaitok biztons�g�ba!
Crotesius keser�en felnevetett.
- Nyilv�nval�an nem j�rsz gyakran a mi otthonainkba.
- Az a t�zsug�r – �gy Tarduk. – nem term�szetes volt, igaz? A T�z Elemi Lordja volt, aki megmentett minket.
Ezen m�r Surel nevetett.
- Megmentett? Ti csak por vagytok neki, s�t annyi sem. A fagyos ellens�g�t akarta megt�madni. Ti csak keresztt�zbe ker�ltetek.
- V�rjunk egy kicsit – avatkozott k�zbe Crotesius. – �n eml�kszek az Elemi Lordokra, a hadseregre is meg a h�bor�ra, de az t�bb mint sz�zezer �ve v�get �rt.
Surel megr�zta a fej�t.
- Nektek, a katon�iknak �s Spherus Magn�nak v�get �rt, mint ahogy minden m�s is abban a borzalmas pillanatban. �m az Elemi Lordok sz�m�ra a viadal folytat�dott.
Tarduk h�trapillantott. L�tsz�lag senki sem k�vete �ket, �gy �gy v�lte, biztons�gos tov�bbmenni.
- Mi f�l�tt harcolnak? – k�rdezte. – A magh�bor�t a bolyg� belsej�nek energi�j��rt folytatt�k, de a bolyg� m�r nem l�tezik. Mi maradt m�g, ami f�l�tt csat�zni lehetne?
Surel nem sz�lt semmit, csak felemelte s�r�lt karj�t, �s �szak fel� mutatott. Tarduk h�t�n borzong�s futott v�gig. Meg sem pr�b�lta bebesz�lni mag�nak, hogy a hideg miatt �rezte. Beleny�lt zs�kj�ba, �s el�vette a t�rk�pet tartalmaz� t�red�ket. Surel len�zett r�; Tarduk hallotta, ahogy elakad a l�legzete.
- A V�r�s Csillag – mormolta. – Az �tveszt� v�lgye. – Sorban v�gign�zett az Agorikon, azt�n sarkon perd�lt. – Ha ugyanazon titkokat kutatj�tok, mint az Elemi Lordok, egy sorson fogtok osztozkodni. Az �tveszt� sz�ve a Nagy L�nyeg v�gs� tal�ny�t rejti. Sokan l�ptek m�r be a v�lgybe, rem�lve, hogy megfejtik. Egy sem j�tt ki k�z�l�k.
- Had tal�ljam ki – �gy Crotesius. – �gy v�led, vissza k�ne fordulnunk.
Surel v�llat vont, ami torz test�nek nem is volt k�nny� mutatv�ny.
- �n �gy v�lem, a V�r�s Csillag �pp�gy csillog a szemetek el�tt �s a sz�vetekben, mint ahogy m�r sokak�ban. �gy v�lem, tov�bbmentek, fittyet h�nyva a figyelmeztet�seimre. �s tudom, bizton tudom, hogy a hal�lba rohantok.
Tarduk Crotesiusra, majd Kirboldra n�zett. Egyik�k�n sem l�tta a f�lelem jeleit – tal�n csak leplezt�k. �s tudta, hogy Surelnek igaza van. De musz�j felfedeznie a t�rk�pen felt�ntetett titkot, m�g ha vesz�lyeket is kell v�llalnia.
- Igazad van – mondta Tarduk. – Tov�bbmegy�nk. Ha seg�teni akarsz, mondd el, mi �ll el�tt�nk.
Surel hossz� ideig cs�ndben maradt, azt�n azt mondta a fej�t r�zva:
- Megt�rt vil�gban �l�nk, Agori, �s az ilyen helyen semmi sem marad �p �s �rintetlen. Az �let folyam�t elt�r�tik, eltorlaszolj�k, f�lrevezetik, s�t m�g – mondta, mik�zben letekintett saj�t nyomor�k test�re – minden k�pzeleten fel�l el is torz�tj�k. Hogy mi v�r r�tok �szakon? A hazugs�gok birodalma, ahol a sz�ps�g romlott sz�vet rejt, ahol a f�k nem ny�jtanak mened�ket, a leveg� nem ad h�s�t� fuvallatot, �s ahol a v�z nem csillap�tja szomjatok. �s abban a pillanatban, hogy elhiszitek azt, amit l�ttok vagy hallotok, meg�rintetek vagy meg�zleltek, m�r t�lont�l k�s� lesz.
- Besz�lj m�r �rthet�en! – csattant fel Crotesius. – Ha nincs semmi hasznos mondanival�d, t�nj el az utunkb�l.
Gyors villan�sk�nt, Surel egy t�rt kapott el�, �s m�ris Crotesius tork�hoz szegezte. Tarduk m�g erej�k telj�ben l�v� Glatorianokat sem l�tott ilyen sebesen mozogni.
- Meg�lhetn�lek most, hogy megk�m�ljelek a r�d v�r� r�mekt�l – mondta Surel, t�zes szemekkel. – De nem �rdemelsz kegyelmet. V�gtassatok tov�bb, Agori. Az �t v�g�n a peng�k erdeje v�r. Aki �tutazik rajta, eggy� v�lik a term�szettel. Azon t�l a Dormus Foly� �dv�ss�ges vize folyik. �s ha �letben maradtok, csak az �tveszt� v�r r�tok.