Strakk h�traford�totta fej�t. Iconox m�r messze elt�nt a l�that�r m�g�tt. Meg�lljt parancsolt a cserk�sz�nek.
- Ez megfelel – mondta. – M�r meg�llhatunk.
Gresh meglepetten n�zett Strakkra.
- Te meg mir�l besz�lsz?
- Szerinted mir�l? – felelt Strakk. – Csak nem hitted, hogy ezt a rengeteg cuccot t�nyleg el fogjuk hordani eg�sz a Feketet�sk�kig? Ha bevetted a kis mes�met a Csontvad�szokkal val� harcr�l, akkor jobb, ha ezent�l kevesebbet maradsz a napon.
- De hisz ez a k�ldet�s�nk – �gy Gresh.
Strakk horkantott.
- Rendben. A terv a k�vetkez�: az Agorik lesz�llnak a kocsir�l, mi meg fogjuk az Exsidiant, �s elrejtj�k. Azt�n apr� darabokra szedj�k a kocsit. Majd azt mondjuk a falusiaknak, hogy Csontvad�szok t�madt�k r�nk, �s kifosztottak.
Mindk�t Agori egym�sra n�zett. Tarduk a fej�t r�zta, jelezv�n, hogy � sem �rti igaz�n, mi folyik itt.
- �s akkor?
- Eltelik p�r h�t, visszaj�v�nk ide, �s ki�ssuk a kincset. – Strakk mosolyra fakadt. – Akkor mindenki megkapja a r�sz�t, �s elindul saj�t �tj�n. Senki sem s�r�l meg.
- Kiv�ve Iconox lak�it. Vulcanus nem feledkezik meg egyk�nnyen egy ilyen tartoz�sr�l – mondta Gresh, miut�n kil�v�j�t Strakkra szegezte, el�gg� f�l�nken. – Nos, nekem m�s tervem van. Mostant�l kezdve te m�sz az �len. Ha megpr�b�lsz megsz�kni, higgy nekem, nem jutsz messze.
- Megh�ly�lt�l, vagy mi? – morgott Strakk. – Val�s�gos vagyon van a kez�nkben!
Gresh a fegyver�vel mutatta az utat.
- El�re. Elint�zend� munk�nk van. Helyesen fokunk cselekedni.
Strakk hitetlenkedve n�zett Greshre, de azt�n megl�d�totta a cserk�sz�t, �s az �lre ment, azt d�rm�gve:
- Annyi Glatorian van ezen a vil�gon, �s pont azt fogom ki, aki „helyesen akar cselekedni”.
Greshnek nem sok minden j�rt a fej�ben, ahogy Strakkot n�zte, v�g�l Tardukhoz fordult.
- Sz�val mit gondolsz? Mi v�rhat ott r�nk? Nem szeretem a meglepet�seket.
- Minden, amit nem akarsz l�tni – v�laszolt Tarduk. – Viszonylag b�k�s hely volt, de azt�n a Vorox elszaporodott az �rul�s D�n�i k�zt, �s a homoki denev�rek, buckak�gy�k, de m�g az �ri�s barlangi skorpi�k is �szakra menek�ltek. Rengetegen tany�znak m�r a Feketet�sk�kben.
- Van n�luk rosszabb is, amibe belefuthatunk – sz�lt k�zbe Kirbold. – Voltatok m�r a Homok-tengern�l?
Gresh megr�zta a fej�t. Ez a bizonyos „tenger” d�lre fek�dt Vulcanus falv�t�l. Hagyom�nyos sivatagnak t�nt, �m javar�szt nedves s�r alkotta, amely b�rkit elnyel. A szerencs�nek �s �gyess�gnek csak ritk�n vett�k haszn�t, �s akiknek mindkett�b�l hi�nyuk volt, azok m�r a m�ly�n nyugszanak.
- Errefel� van p�r hasonl� hely – mondta Kirbold. – Nem sok, de �ppoly rosszak, ha nem rosszabbak. K�pzelj�tek csak el, ahogy mentek a sivatagban, a magatok dolg�val t�r�dve, azt�n egyszer csak…
- Hallottad, Strakk? – k�rdezte Gresh.
- Sosem akarn�k lemaradni egy ilyen kaliber� h�rr�l – mondta a j�g Glatorian. – Nagy privil�gium, hogy az �len utazhatok.
- Tartsd nyitva a szemed – �gy Gresh. – Az megv�d a bajt�l.
- Igen, titeket bizony�ra… - Strakk nem leplezte ir�ni�j�t. – Csak ki kell v�rnotok, mikor nyel el engem a s�r. Akkor majd meg�lltok… �s elker�litek a bajt.
A k�vetkez� m�sodpercek cs�ndben teltek el. A messzes�gben a Feketet�ske-hegys�g m�r teljes �rd�gi pomp�j�ban l�tszott. M�r akkor legend�k keringtek r�la, amikor Bara Magna m�g egy buja paradicsom volt. A n�pszer�bbek szerint egyes utaz�k nem t�rtek vissza, ha oda v�ndoroltak. Akik igen, �k megv�ltoztak. Az � hist�ri�ik sokkal �rdekesebbek.
Gresh Kirboldra n�zett.
- �s te? Te hogy ker�lt�l k�z�nk?