A h�rom Agori a r�m�lett�l dermedten �lt a nyerg�ben. El�tt�k t�bb tucat farkas sorakozott fel, kiknek teste az izom �s sz�r meg matt f�m k�l�n�s kevered�se volt. A s�t�ts�gben a szemeik, mint a kegyetlens�g f�nypontjai vil�g�tottak. Tarduk orr�t megcsapta a hideg vas b�z�vel kevered� p�zsma szaga.
- Figyelj�tek meg – suttogott Crotesius. – Megpr�b�lnak k�rbevenni minket, hogy elz�rj�k az utat. Azt�n lecsapnak.
- K�sz�nj�k a term�szet�r�t – felelt Kirbold. – Hogy jussunk ki innen?
- Rajtuk kereszt�l? – vetette fel Tarduk. – Tal�n siker�lne, nem is tudom, lehagynunk �ket.
Crotesius megpaskolta a homoki cserk�sz�nek oldal�t.
- Nem hiszem, hogy ezek az �llatok ak�r egy l�p�st is megtenn�nek az ir�nyukba.
Tarduk azt k�v�nta, b�rcsak esz�be jutna egy �jabb �tlet. Az el�re sz�ba sem j�het. Ha h�trafordulnak, akkor egy farkasfalk�val a sarkukban lesznek k�nytelenek �trohanni azon a keskeny �sv�nyen. Ha nem zuhannak bele a feneketlen m�lys�gbe, az �lve elfogyaszt�s �r�me v�r r�juk. El sem hitte, milyen hamar v�ge szakadt az utaz�snak, r�ad�sul ilyen r�mes m�don.
Crotesius egy �j j�vev�nyt fedezett fel. Valami, nem is, hanem valaki felt�nt a farkasok m�g�tt. G�rnyedt �s torz alak volt, s�lyosan s�nt�tott. Balj�ban egy p�lc�t hordott, r�n�z�sre azzal tartotta mag�t egyenesen. M�g a holdf�nyben sem lehetett tiszt�n l�tni p�nc�lba burkolt test�t. �m ekkor megsz�lalt:
- F�ldre.
Egyszer� sz� volt, de oly hangon mondta, ami Tardukot a ponyv�nak s�rl�d� korhadt fa�gak zaj�ra eml�keztette. A h�rom Agori nagy csod�lkoz�s�ra a farkasok leereszkedtek a fagyott talajra. Az alak el�rebandukolt, �s s�rtetlen�l �tkelt a farkasok t�meg�n. Tarduknak egyed�l Malum jutott az esz�be, aki, azt mondj�k, a vad Voroxok k�zt �l. De nem Malum k�zeledett fel�j�k. Tarduk hallotta, ahogy Kirbold fels�hajt a felismer�st�l. A j�gv�rosi Agori megsz�lalt:
- Surel? De hisz te…
- Meghaltam – fejezte be a rokkant harcos. – K�zel vagyok hozz�, de m�g az �l�k k�z� tartozok. Elvesztem a h�bor�k kavarod�s�ban, h�trahagytak s�r�lten �s megt�rve, amikor a harcok tovat�ntek. �s az �ta is itt vagyok.
Ennyi inform�ci� t�l sok volt Crotesiusnak.
- Te itt lakt�l a hegyekben ezekkel a… az… iz�kkel?
- Te a T�z n�p�hez tartozol – mondta Surel, mintha csak most vette volna �szre az Agori v�r�s p�nc�lj�t. – �gy bizony�ra nem tudsz a Vasfarkasokr�l, a Nagy L�nyek egyik… hat�konyabb alkot�sair�l. �n k�peztem ki ezt a falk�t, vittem �ket csat�ba, �s amikor a vil�g darabokra hullott, mellettem maradtak. A farkasok l�ttak el �lelemmel, �s �k v�dtek meg a vesz�lyekt�l. �s ezekben a hegyekben bizony sok minden volt, ami vesz�lyt jelentett.
Surel leny�lt, �s kez�vel a sz�rt �s f�met s�rolgatva megsimogatta az egyik farkast.
- Tal�n elfelejtett�tek, vagy nem is tudt�tok, milyen volt r�gen a vil�g. A sivatagokat, dzsungeleket, hegyeket hadseregek szelt�k �t, hogy megv�vj�k a harcot a vil�g k�zpontj�ban l�v� energi��rt. Az Elemi Lordok vezettek minket a harcba, �s amikor tetteikkel elpuszt�tott�k a bolyg�t, csapd�ba estek. �gy van, csapd�ba estek.
Tarduk remegett. Hidegebbre fordult az id�, vagy ink�bb a f�lelemt�l reszketett �gy? K�nny� lett volna r�fogni Surelre meg a kedvenceire, de nem, val�ban hidegedett. A sz�l er�s�d�tt, �s a h� is elkezdett esni, eleinte enyh�n, azt�n egyre hevesebben. Nemsok�ra m�r nem is l�tta az �si harcost �s a farkasait a h�viharon kereszt�l.
- V�rj egy picit – �gy Kirbold. – �n eml�kszek a h�bor�ra. Eml�kszek, mi lett a v�ge, �s az Elemi Lordokra is. De te azt mondtad, „csapd�ba estek”?
Surel b�lintott egyet, ami s�r�l�sei miatt igen f�jdalmas mozdulat volt.
- Nem tudom, hogy mi�rt j�ttetek ide, de azt kell mondanom, forduljatok vissza. Az Elemi Lordok ism�t a bolyg�t j�rj�k, �s aki szerencs�s, azt �lik meg els�nek.
�v�lt�s z�gott �t Tarduk f�lein. Felkutatta a hang forr�s�t. A hegyoldalr�l egy �ri�s, feh�r fal z�dult lefel�, egy olyan h� lavina, amely el�l es�ly se lenne elmenek�lni, s a hegytet�n, a hal�lra �t�lt Agorikat k�mlelve, egy harcos �llt, kinek teste j�gb�l volt.