V�g�l csak Kirbold bizonyult hajland�nak Crotesius �s Tarduk mell� szeg�dni a v�r�s csillag felkutat�s�t c�lz� �tra. Scodonius szerint �r�lts�g lett volna a k�zelg� versenyekkel a nyakukon csak �gy elflang�lni. Kyry pedig nagy siets�gben volt, hogy visszamenjen Vulcanusba.
Crotesius azt javasolta, j�rm�vekkel induljanak �szaknak, de Tarduk megv�t�zta javaslat�t.
- Oda, ahova megy�nk, j�rm�vek k�ptelenek lenn�nek eljutni, m�g a l�nctalpasak is – mondta Tarduk. – R�ad�sul zajt csapnak, ami meg vonzza a Csontvad�szokat. Nem, homoki cserk�szeket visz�nk.
Beletelt egy kis id�be �s alkudoz�sba, m�g siker�lt egy Iconox-b�li keresked�t�l h�rom j�sz�got kib�relni�k, f�leg mivel Tarduk titokban tartotta, hov� akarnak menni vel�k. �m a h�rom Agori hamarosan m�r nyeregben volt, k�szen az exped�ci� megkezd�s�hez.
A legr�videbb �t, ha keletre mennek a S�t�t Zuhatagokig, onnan pedig �szakra a Feketet�ske-hegys�g f�l�tti vulkanikus ter�letre. Viszont a Skrall, Vorox �s Csontvad�szok jelenl�te miatt ez lenne a legveszedelmesebb is. �gy h�t Tarduk a kis csapatot �szaknyugat fel� vezette, el Tesara falva �s a K�ny�khegy mellett, a Feh�rkvarc-hegys�g ir�ny�ba. Kirbold, mivel Iconoxb�l sz�rmazott, rendelkezett n�mi ismerettel a terepr�l. Ismerte a hegyek k�zti �sv�nyeket, melyeken a keresked�k szoktak eladhat� t�rgyak ut�n kutatni.
Hideg volt, m�g az �jszakai sivatagn�l is hidegebb. A homoki cserk�szek t�bbsz�r is megcs�sztak a krist�ly �s a szikl�k sima felsz�n�n. Noha mindh�rom Agori agg�dott e miatt, csakis nappal tudtak mozg�sban maradni: a s�t�tben ugyanis k�nnyen let�rhetnek az �tr�l, ak�r le is zuhanhatnak egy szirtr�l.
K�t nap eltelt�vel m�r messze �szakon j�rtak, teljesen ismeretlen ter�leten. B�rmilyen l�nyek is �ltek itt, a d�li sivatagokba sohasem mer�szkedtek el, ugyanis a hideg �ghajlat kedvel�i voltak. Crotesius �lland�an r�sen volt – ennek k�sz�nhet�en � vette �szre els�nek, hogy k�vettik �ket.
- Meg�lljunk? – k�rdezte Tarduk.
- Nem – csattant fel Crotesius. – Ann�l rosszabbat nem is tehetn�nk. Gyorsabban kell menn�nk. Tal�n ler�zhatjuk �ket.
Tarduk ebben k�telkedett. Megl�tta az egyik �ld�z�j�ket: �gy festett, mint azok a pusztai farkasok, amik a sivatagban laknak. Mancsaik �gy fejl�dtek, hogy a leglaz�bb homokon is k�pesek legyenek �tkelni, �s kit�n� nyomk�vet�k h�r�ben �lltak. �m Tarduk eml�keztette mag�t, hogy noha hasonl�tott r�juk, ez a vad�sz nem tartozhat k�z�j�k – ez a teremtm�ny f�lig f�mb�l volt. Tarduk m�g sosem l�tott ehhez foghat�t.
- H�nyan vannak? – k�rdezte Kirbold.
- T�bben – felelt Crotesius. – Hatan vagy nyolcan. Nem k�nny� �szrevenni �ket.
Tarduk nem �rtette, a Feh�rkvarc-hegys�gben hogy mozoghat valami ilyen �gyesen, r�ad�sul �szrev�tlen�l. Ahogy telt az id�, hamar elfeledte ezt az aggodalm�t. Nem sz�m�tott, milyen gyorsan mozogtak, a farkasok mindig a nyomukban voltak. Nem sz�m�tott, milyen tr�kk�t vetettek be a ler�z�sukhoz – egy homoki cserk�szt m�sik ir�nyba k�ldtek, t�bbsz�r �tmentek ugyanazon az �sv�nyen, m�g az �rt�kes �teltartal�kaikb�l is otthagytak egy keveset nekik –, a farkasok egyre csak j�ttek.
- Mik ezek az iz�k? – k�rdezte Tarduk harmadj�ra.
Most m�r k�nytelenek voltak, tetszett nekik vagy sem, �jjel haladni. Kirbold �s Tarduk egy h�tason osztozott, Crotesius volt az �len. Hab�r val�sz�n�leg nem seg�tett volna sokat am�gy sem, Crotesius nem volt hajland� f�kly�t gy�jtani, gondolv�n, a farkasok felfigyelhetnek r�. Tarduk azzal �rvelt, hogy a szagukat k�vetik, de nem ment vele sokra.
Egy keskeny, kanyarg�s �sv�nyre szorultak. Jobboldalt a hegy magasodott, balra csak a s�t�ts�g t�tongott. A j� h�r, hogy itt a farkasok sem tudtak hova elrejt�zni. �k is vagy az �sv�nyen maradnak, vagy feladj�k a vad�szatot. A rossz h�r, hogy m�g a homoki cserk�szeknek is nehez�kre esett l�bat vetni. Egyetlen cs�sz�s kell, nem t�bb, �s m�ris eggyel kevesebben fognak hazat�rni az �tr�l.
Amilyen f�rg�n csak mert, a h�rom Agori egyre el�r�bb haladt az �sv�nyen. A Kirboldot �s Tardukot cipel� �llat egyszer megbotlott, �s egy szersz�mk�szlet zuhant r�la bele a szakad�kba. A f�ldet �r�s hangj�t sosem hallott�k.
Kirbold h�tran�zett. A holdak f�ny�ben nem l�tta jel�t �ld�z�iknek.
- Szerintem ler�ztuk �ket. Szerintetek ler�ztuk �ket?
Tarduk �tpillantott a v�lla f�l�tt. � sem l�tott semmit, de azt felelte:
- Nem, nem hiszem.
- H�t �n sem – �rtett egyet Kirbold.
Az �sv�ny t�gulni kezdett, fenns�kk� v�lt hasonlatoss�. Hajnalodott, �s az els� f�nysugarak m�r visszaver�dtek a kvarccs�csokr�l. Crotesius r�ntott a gyepl�n, �s Tarduk is meg�ll�totta a homoki cserk�sz�t. H�trafel� n�ztek. Nem l�tt�k jel�t a f�ltucatnyi sz�r �s f�m bor�totta farkasnak, akik k�vett�k �ket.
- Lehet, hogy nem jutott�k �t az �sv�nyen – �gy Crotesius. – Vagy k�nnyebb pr�d�t tal�ltak. Ak�rhogy is, �r�l�k, hogy elt�ntek.
- Iz�, van egy m�sik lehet�s�g is – vetette fel Tarduk. – T�n az�rt �lltak le, mert nem kellett m�r k�vetni�k.
Egy m�ly morajl�s hallat�n Crotesius k�rbep�rd�lt – �res, f�mes hang volt, amely a hegyek k�zt visszhangzott. Az el�tt�k magasod� ormon nem hat farkas, hanem hatvan sorakozott fel. Megmenek�ltek a vad�szfalk�t�l, puszt�n az�rt, hogy a farkastany�ra ker�ljenek.