Megt�rni a Vulcanusnak tett �g�retet vesz�lybe sodorn� a Glatorian m�rk�z�sek rendszer�t, az olyan harcok�t, amelyekkel a t�rzsek n�zetelt�r�seiket rendezik. Metus azonban m�r �gy is-�gy is t�nkremegy.
- Rendben – mondta a kik�pz�. – Megpr�b�lom elmagyar�zni a t�rzs vezet�inek. K�sz�lj fel, hamarosan indultok.
- �n m�r el is indultam – mosolygott Strakk. – K�sz�tsd el� a jutalmam – nemsok�ra �tveszem.
Ha szerencs�d van, gondolta Metus. �s ott, ahov� m�sz, a szerencse nem lesz el�g.
* * *
P�r �r�val napfelkelte ut�n keltek �tra. Gresh hamarabb akart indulni, hajnalban, de Strakk ragaszkodott hozz�, hogy annyi Thornax l�ved�ket �s tartal�k fegyvert pakoljanak be, amennyit csak lehet. Gresh �gy v�lekedett, b�lcsebb lenne kevesebb teherrel utazni – az megr�vid�ten� az �tjukat a sivatagban.
- Ja… �n is ismertem p�r olyan fick�t, aki kevesebb cuccot hordott – morgott Strakk. – T�nyleg r�videbb volt az �tjuk… a s�rba. Hallgass r�m, ifjonc, tudod te, mi teszi a Csontvad�szokat h�ress�? Hogy mindig t�bben vannak. K�pes vagy legy�zni p�rat k�z�l�k, miel�tt �k int�zn�nek el t�ged? Ha igen, tal�n – csak tal�n – t�l fogod ezt �lni.
- Azt mondod, fel kell vel�k venni a harcot? – k�rdezte Gresh.
- Nem, nem – felelt Strakk. – Azt mondom, el sem kellett volna v�llalnunk ezt a mel�t. De mivel m�r �gy a k�zep�ben vagyunk, h�t csin�ljuk okosan. Ha egyenesen benyomulunk a ter�let�kre, es�ly�nk se lesz a menek�l�sre. �pp ez�rt kell valami, amivel harcolhatunk!
Strakk nem ismerte Gresht olyan j�l. Egyszer �sszefutottak m�r, amikor a sivatagon kereszt�l Vulcanus falv�ba tartottak. Akkor volt egy kis �sszet�z�s�k a Csontvad�szokkal, de siker�lt �lve meg�szniuk. Strakknak az�ta egy pillanatra sem lankadt a figyelme – a Csontvad�szok az ilyesmit nem feledik el egyk�nnyen.
Nem kedvelte igaz�n Gresht. A fiatal tesarai harcos t�l szer�ny �s nemes volt az � �zl�s�nek. Az egyetlen Glatorian, kivel Strakk j� kapcsolatot �polt, Malum volt Vulcanusb�l. Azonban az a h�r j�rja, sz�m�zt�k �t t�rzs�b�l egy ar�n�ban bek�vetkezet incidens miatt, amikor v�gezni akart az ellenfel�vel. Strakk sz�m�ra ez egy�rtelm� bizony�t�k volt arra, hogy Vulcanus lakosai mennyire k�ptelenek meg�rteni a Glatorianok �let�t.
Strakk haladt a konvoj �l�n. A k�tfej� Spikit, amely a kocsit h�zta, bamb�n b�mult az el�tte elter�l� hepehup�s �tra. A feh�r Glatorian rem�lte, el�g �lelem van a szek�ren. A Spikit er�s �s sz�v�s �llat, j�l b�rja a sz�razs�got, de ha �hes, mindent felfal, amit csak l�t, bele�rtve a kocsit �s a sof�rj�t.
- �gy hallom, Tarduk – mondta Strakk a gyepl�t szorongat� Agorinak –, hogy sokat utazol.
- �gy igaz – felelt Tarduk. – Leleteket gy�jt�k – r�gi p�nc�lokat, fegyvereket, tekercseket… a t�rt�nelem kis darabk�it. Rengeteg id�t t�lt�k a romok k�zt, mindenf�l�t keresve.
- Hmm, h�t ez… izgalmas – vallotta be Strakk. Nah�t! Micsoda eszement! tette hozz� mag�ban.
- Mindig is akartam l�tni a Fekete Dombokat – folytatta Tarduk. – Biztosan dugig vannak kincsekkel!
- V�rj csak… te vagy a kalauzunk – mondta Strakk elk�pedten – �s m�g sosem j�rt�l arra?
- Nem – mondta Tarduk egy mosollyal az arc�n.
- Akkor mi�rt…? – Strakknak elakadt a hangja.
- Nem volt sok jelentkez� rajta k�v�l – magyar�zott Kirbold. – Hamar belement.
- Csak cs�nj�n a besz�ddel – mondta halkan Gresh. – A hangotok sz�tterjed. Nem akarjuk, hogy meghalljanak a Csontvad�szok.
- Nagyon der�l�t� vagy, bar�tom – �gy Strakk. – Ha itt vannak – m�rpedig itt vannak –, akkor m�r az�ta tudnak r�lunk, hogy elhagytuk Iconoxot. Csak abban rem�nykedj�nk, nem tudj�k, mit vitt�nk magunkkal.
- �s mi van, ha tudj�k? – k�rdezte Gresh.
Strakk Gresh Thornax kil�v�j�re mutatott.
- Akkor majd megl�tjuk, hogy b�nsz ezzel, ifjonc.