Amikor Malum kinyitotta a szemeit, az els�, amit l�tott, k�t Vorox volt. Ekkor m�g azt gondolta, hogy mindez – a Skrall t�mad�sa, az � elfog�sa – csak egy rossz �lom volt. Azokb�l az ut�bbi id�ben egy�bk�nt is sok jutott neki.
De m�gsem – ezek a Voroxok l�ncra voltak verve. A sivatag lakosaik�nt gy�l�lt�k a bez�rts�g minden form�j�t; sz�mukra ez egy k�nz�ssal �rt fel. Malum nem k�telkedett benne, hogy a t�l sok�ig fogva tartott Vorox egy id� ut�n elvesz�ten� �lni akar�s�t. A sz�v�ben harag gerjedt azok ir�nt, akik megb�kly�zt�k a „besti�kat”, �s tudta is, kik tett�k: a Skrall.
Feln�zve, ama gy�l�lt faj k�t egyed�t l�tta meg f�l� tornyosulni. Az egyik egy harcos volt, ak�rcsak azok, akik r�juk t�madtak. A m�sik sokkal magasabb volt, z�ld �s fekete p�nc�lba burkolt, nyilv�nval�an egyfajta parancsnok.
- Tuma vagyok – mondta a vez�r. – Te pedig Malum, kegyvesztett Glatorian �s az… �llatok bar�tja.
- Te a sivatag s�pred�ke vagy – morgott Malum. – �n meg az, aki majd a s�rod f�l�tt fog �nnepelni.
A Skrall harcos odas�t�lt a fekv� Malumhoz, �s oldalba r�gta.
- Illik �gy besz�lni? – mondta Malum. – Az�rt hozattalak ide, hogy elbesz�lgess�nk.
Malum f�jdalmasan felt�p�szkodott. Csukl�i �s bok�i meglepet�s�re szabadok voltak. Tum�nak roppant nagy a bizalma, �gy r�mlett.
- Bossz�b�l hozatt�l ide – mondta az ex-Glatorian. – A n�pem v�rbe bor�totta a tiedet, �s ez nem tetszik neked.
A harcos ism�t le akart s�jtani Malumra, de Tuma meg�ll�totta.
- �llj le. Malum… f�lig van csak igazad. A Voroxaid az ut�bbi id�ben nagy bossz�s�got jelentettek. De meg�lni t�ged, hab�r bizony�ra nagy m�ka lenne, nem hozna v�ltoz�st. Higgy nekem, ha a hal�lodat k�v�nn�m, m�g a kis kedvenceid sem tal�ln�k meg a darabjaidat.
Malum k�rben�zett. Roxtus v�ros�ban volt; ny�zs�gtek k�r�l�tte a szikla Agorik �s Skrall osztagok. H�rhedt volt a hely arr�l, hogy a befogadott Glatorianokat sohasem engedi ki ism�t. A falak ment�n v�gig Agori �r�ket l�tott sorakozni, �s a Skrall �rj�ratok szakadatlanul j�ttek-mentek ki �s be. Az ilyen helyre nem szok�s csak �gy vend�gnek beugrani.
- Akkor mi�rt vagyok itt?
- Mert ir�ny�tod a Voroxot – mondta Tuma, mik�pp a szerencs�tlen, l�ncra vert l�nyek fel� legyintett. – Engedelmeskednek neked. Ez fenyeget�ss� tesz t�ged… vagy ak�r egy �rt�kes sz�vets�gess�. �m miel�tt tov�bbi megegyezked�sekbe bonyol�dn�nk, szeretn�nk saj�t szem�nkkel megbizonyosodni r�la, hogy akaratod szerint vez�nyled ezeket a vadakat.
- �s ha nem megyek bele? – k�rdezte Malum, m�ris eld�ntv�n, mi lesz a v�lasza.
Tuma mosolygott. R�t pof�zm�ny volt ez az � arc�n.
- Akkor sz�pen visszak�ld�nk a pajt�saidhoz, term�szetesen… hogy gy�szszertart�st tarthassanak, vagy b�rmit, amit szoktak a halottaik tisztelet�re.
- Sejtettem, hogy ezt mondod – felelt Malum.
A Skrall persze f�lrebecs�lte a helyzetet. Azt hitt�k, valamif�le titokzatos er� birtokosa Malum, �s azzal ir�ny�tja a Voroxot, �m ez nem igaz. �gy nyerte el a falka vezet� szerep�t, hogy egy p�rharc sor�n legy�zte az el�z� vez�rt. Mindaddig, am�g v�zhez �s �lelemhez vezeti �ket, �s t�vol tartja �ket a felesleges vesz�lyekt�l – m�s sz�val, ha hat�kony falkavez�r marad –, �k k�vetni fogj�k. �m szabad l�nyekk�nt, nem szolg�kk�nt teszik. Tudta, hogy a Skrall ellenben nem sz�vets�gest akar – puszt�n �jabb katon�kat, akiket haboz�s n�lk�l fel�ldozhatnak.
- Az ar�n�ba vele! – parancsolta Tuma. A Skrall harcos durv�n megragadta Malum karj�t, �s elvonszolta �t a nagy telep�l�s k�zep�ben l�v� Glatorian ar�n�ba. A t�loldali falhoz k�t tov�bbi Voroxot l�ncoltak, akik mindketten Malum falk�j�hoz tartoztak. M�ris egy terv volt kialakul�ban a fej�ben, �m sz�mos ismeretlen t�nyez�vel kell sz�molnia. Milyen �hesek �s k�ts�gbeesettek a Voroxok? Eml�keznek egy�ltal�n r�? Meg�rten�k, amit mondani akar nekik?
F�ltucatnyi Skrall harc�sz jelent meg, k�rbefogva az ar�n�t. A hetedik a Voroxok m�g�tti f�lk�ben helyezkedett el. Tuma jelz�s�re kioldotta a b�kly�kat, amik a besti�kat fogva tartott�k.
A k�t Vorox megindult Malum fel�. M�r ebb�l a t�vols�gb�l is r�j�tt, hogy rosszul b�ntak vel�k. V�gytak a pr�d�ra, �s tal�n nem is �rdekli �ket, mi lesz az. �m � egy helyben maradt; el�bb az egyik, azt�n a m�sik Vorox-szal l�tes�tett szemkontaktust. Ezut�n felemelte jobbkarj�t, �s lassan leeresztette. Eg�sz v�gig halk f�tty�t hallatott.
A Voroxok lass�tottak, azt�n teljesen meg�lltak. N�gy l�bra ereszkedtek, �s v�rakoz�an n�zt�k Malumot. A Skrall szemtan�k sz�m�ra egy csod�nak l�tszott: k�t kegyetlen vadat egy szempillant�s alatt megszel�d�tett.
- Egy�ltal�n nem neh�z, ha egyszer elnyerted a bizalmukat – mondta Malum, nem v�ve le szemeit a Voroxr�l. – A sebeikb�l �t�lve azt mondan�m, ha m�st nem is, a b�ntet�si tehets�geteket tiszteletben tartj�k.
- A harcosaimat is meg lehet tan�tani erre? – k�rdezte Tuma. A Voroxok nagy gondot jelentett�k mi�ta a Skrall elkezdte fogs�gba ejteni �ket. Id�nk�nt elszabadult egy-egy, �s nagy k�rokat okozott, miel�tt meg�ll�tott�k vagy meg�lt�k.
- L�tt�k, hogyan csin�lom – v�laszolt Malum. – Biztos vagyok benne, hogy most m�r �k is k�pesek r�.
A hat Skrall harcos megk�zel�tette a k�zeledt�kre tov�bbra is mozdulatlan marad� vad�llatokat.
- Ereszd el �ket – mondta Malumnak Tuma.
Malum r�vid, �les f�ttysz�t hallatott. A Voroxok, ism�t f�ktelen�l, felsz�kkentek. A Skrallok azon nyomban megragadt�k �ket, hogy visszavonszolj�k �ket az ar�na m�sik v�g�be. K�szk�dtek a f�ken tart�sukkal. Tuma el�h�vta azt a Skrallt, aki megr�gta Malumot. � lesz a szerencs�s kiv�lasztott, aki szeml�ltetheti a Vorox f�l�tti �jdons�lt hatalm�t.
Tuma jelz�s�re a t�bbi harcos eleresztette a besti�lis foglyokat. A Voroxok nekieredtek, egyenesen a r�juk v�rakoz� mag�nyos harcos fel�. T�k�letesen ut�nozva Malum tetteit, a Skrall felemelte, majd leengedte karj�t, mik�zben ugyanazon a hangon f�ty�lt, amit az im�nt hallott. A hat�s meglep� volt, legal�bbis a sz�m�ra.
A Voroxok nem �lltak meg. M�g le sem lassultak. Mint k�t lavina, �gy v�g�dtak bele a Skrallba, �s amint elint�zt�k, Tum�t vett�k c�lba. Malum kihaszn�lta a z�rzavart, hogy felkapja az elesett harcos fegyver�t. Kisz�kkent az ar�n�b�l, �s egyetlen suhint�ssal �sszet�rte a m�sik k�t Voroxot fogva tart� l�ncokat.
- Erre, testv�reim! – ki�ltott, ahogy a kapu fel� rohant.
A Voroxok megh�tr�ltak, �s a nyom�ba eredtek, ut�nuk a Skrall. A kapun�l �ll� Agorik, l�tv�n, hogy a tombol� Malum �s n�gy Vorox k�zeledik fel�j�k, b�lcsen kit�rtek az �tjukb�l. Egy Thornax l�v�s leter�tette az egyik Voroxot, egy m�sikat pedig megsebes�tett. �m Malum �s a k�t t�l�l� kijutott a kapun �t a sivatagba.
Tuma d�h�sen kelt fel, figyelmen k�v�l hagyta a Voroxok �ltal okozott s�r�l�sit.
- Ut�nuk! Vonszolj�tok vissza �ket! – kiab�lt.
A Skrallok k�teless�gtud�an ki�z�nl�ttek a sivatagba, hogy felkutass�k a sz�kev�nyeket, de nyomukat sem lelt�k. A Vorox alag�th�l�zat eg�szen id�ig terjedt, �s Malum meg k�t falkat�rsa biztons�gra lelt a f�ld alatt. Amikor az �j lesz�ll, el�j�nnek majd, hogy megkezdj�k a hossz� utat haza.
A sivatag a sz�ls�s�gek otthona, mondta mag�ban Malum. �get� h�s�g, dermeszt� hideg, szenved�lyes h�s�g… �s m�lys�ges gy�l�let. A Skrall nem fog megfeledkezni err�l a napr�l… �s az � keserves sajn�latukra, �n sem fogok.