Tuma ijedten �bredt. Az alv�s j�t tett neki, �m a vele j�r� �lmok egy�ltal�n nem hatottak r� nyugtat�an. Fel�lt h�t a s�t�t term�ben, �s kitekintett az ablak�n Bara Magna csillagf�nyes �gboltj�ra.
R� sosem voltak jellemz�ek a m�ly gondolatok, a k�telyek vagy az elm�lked�s. A Skrall t�rsadalomban – a term�szetb�l ered�en vez�reknek �s �d�z harcosoknak sz�nt n�pben – elfoglalt oszt�lya nem helyezett nagy hangs�lyt semminem� eszmefuttat�sra. Az �let�k egyszer� alapokra �p�lt: el�rehaladni, h�d�tani, biztos�tani a zs�km�nyt, azt�n tov�bbmenni. Pontosan ez tette a Skrallt oly rettegett harcosokk� a nagy h�bor� sor�n, �s seg�tett nekik egy t�rzsk�nt �tv�szelni a Sz�tt�r�st.
Miut�n a glob�lis m�ret� katasztr�fa elszak�totta �ket otthonukt�l, a Skrall elhat�rozta, lakhat�v� teszi a f�ldet, ahov� ragadtak – a Feketet�ske-hegys�gt�l �szakra fekv�, vulkanikus, instabil �s veszedelmes ter�letet. Noha p�r t�rs�g felt�rk�pez�se m�g t�bb t�zezer �v eltelt�vel is t�ls�gosan vesz�lyesnek bizonyult sz�mukra, vitathatatlan uralmat alak�tottak ki.
Azt�n minden megv�ltozott. Harcosok egy �j faja jelent meg: cs�ndes, hal�los alakv�lt�k, akik a puszta leveg�b�l csaptak le, miel�tt ism�t elt�ntek volna. Tucatsz�m hullottak a Skrallok, ak�rcsak Tuma oszt�ly�nak tagjai, m�gnem egyed�l maradt, hogy a t�rzs �l�re �lljon. Hab�r ellentmondott term�szet�nek, Tuma v�g�l is �sszegy�jt�tte a Skrall sereget meg a szikla Agorit, �s elvezette �ket d�lre a Feketet�sk�kt�l, �j ter�letek �s a biztons�g fel�.
Tuma felkelt, �s kis�t�lt kunyh�j�b�l. Roxtus v�ros�ban m�g az �jszaka k�zep�n is nagy volt a j�v�s-men�s. A Skrall osztagok folyamatos mozg�sban voltak, �s a kapukn�l csontvad�szok jelentek meg eladnival� Glatorian �s Vorox foglyokkal. A sivatagban �sszeszedett Agori rabok kem�nyen dolgoztak az �j falak fel�ll�t�s�n �s a Skrall v�rtezet meg fegyverek jav�t�s�n. A munka sosem �llt meg… Tuma tudta, hogy nem szabad meg�llnia.
Sz�mos dolgot megtanult az ut�bbi csat�k sor�n, amikor a viaskod�s az �tveszt�-medenc�t�l eg�sz a Skrall t�bor sz�v�ig tombolt. N�pe sosem telt be a ter�let�vel, a v�delmei fejletts�g�vel, �s h�d�t��tjuk alatt egy pillanatra sem habozhattak. Meglehet, a sivatag �deskev�s er�forr�st k�n�lt el�j�k, a birtokos�nak egyetlen dolgot m�gis biztos�tott, amit minden vez�r akart: teret a harcra. �s egy nap majd �jra beindulnak a k�zdelmek, Tuma biztos volt ebben… egy nap majd azok, akik az �szaki hegyekben lakoznak, r�juk fognak tal�lni.
Egyel�re azonban nyugodtan koncentr�lhatott d�lre. Bara Magna falvai sz�tsz�r�dtak, �s egym�ssal val� kapcsolataik fokozatai a k�z�mb�st�l a fesz�ltig terjedtek. K�ts�ges, hogy k�pesek lenn�nek kell� ellen�ll�st fel�ll�tani, ha a Skrall azonnal r�juk t�madni, �m Tum�nak a „k�ts�ges” nem volt el�g. Nem akarja megkock�ztatni, hogy k�t t�z k�z� ker�lj�n: el�tte a Glatoriannal �s az Agorival, h�ta m�g�tt a t�bbi ellens�g�vel. Amikor a Skrall k�szen �ll a lecsap�sra, Bara Magn�nak k�sznek kell lennie a buk�sra.
Az egyik Skrall �rj�rat vez�re jelent meg el�tte. Tuma gyorsan felm�rte, �s megjegyezte a kardja �s pajzsa s�r�l�seit. A harcos ezen a kell� �jjelen k�zdhetett.
- Jelents – csattant fel Tuma.
- A csontvad�sz t�mad�sok elszigetelt�k Tajunt – mondta a Skrall. – A k�ld�nc�d tal�lkoz�t tartott a vad�szokkal, hogy lebesz�lje �ket Vulcanus kifoszt�s�r�l.
Tuma mosolyra fakadt.
- �s ily m�d garant�lja, hogy a csontvad�szok csak az�rt is megtegy�k. Nagyszer�. Felv�zolt�k m�r a terveiket?
A Skrall b�lintott, �s a batyuj�b�l el�szedett egy pergamentekercset. �tadta Tum�nak, aki azt�n kitekerte, �s �ttanulm�nyozta a rajta �ll�kat. Egy pillanattal k�s�bb visszan�zett a harcosra.
- A csontvad�szok ugye nem tudj�k, hogy n�lunk van ez a m�solat?
- Nem, uram – felelt a Skrall.
- Igaz tudod, ha r�j�nn�k, hogy hazudsz… vagy net�n t�vedsz… a fejed Roxtus falait fogja d�sz�teni?
- Igen, uram.
- Kivel k�zdt�l meg ma �jjel? – k�rdezte Tuma.
- Egy Glatoriannal a t�zfalub�l �s egy Vorox falk�val, vez�r – jelentette a Skrall. – Akkor t�madtak r�nk, amikor a Skrall foly�t�l �szakra le�lltunk a sziklaparip�inkkal.
- �s mind meg�lt�tek, bizony�ra – felelt Tuma.
A Skrall nem v�laszolt.
Tuma szemei �sszesz�k�ltek.
- Mi�rt nem?
- Elnyelte �ket a homok.
Tuma k�zelebb hajolt.
- A Glatorian nem t�nik csak �gy el a homokban, katona. Mi�rt nem l�tom a felszerel�sed k�zt a v�r�s harcos p�nc�lzat�t?
A Skrall semmit sem sz�lt. Nem volt r� sz�ks�g. Tuma tudta, kivel futott �ssze a sivatagban – Malummal, Vulcanus falv�nak kitasz�tottj�val, akit elragadott a sivatagi �r�let, �s a Vorox-szal �l. Malum a legveszedelmesebb harcosok k�z�l val� – ugyanis nem f�l a hal�lt�l, mivelhogy jelenlegi �let�hez k�pest az is sokkal jobb lenne. �d�z ellenf�l lehet… ami azt jelenti, sz�vets�gesnek sem utols�.
- Szerezz �j parip�kat – parancsolta Tuma –, �s vigy�l egy tucat harcost magaddal. Azt akarom, hogy hozz�tok el�m Malumot, �lve. N�lk�le ne is t�rjetek vissza… rem�lem, eml�kszel, mi t�rt�nt, mikor a legut�bb csal�dnom kellett egy �rj�ratban.
A Skrall b�lintott. A nyugati romok k�zt Cervatus k�nyve megtal�l�s�val megb�zott osztag �res k�zzel �rkezett vissza. B�ntet�munk�val s�jtott�k �ket: a k�tfej� Spikiteket kellett megetetni�k a kar�mokban. A Spikitek pedig szok�sukhoz h�ven az etet�kb�l is falatoztak.
- M�ris hozz�l�tok – mondta a Skrall harcos.
Tuma az elbocs�t�s jelek�nt b�lintott egyet. Ahogy a katona t�vozott, Tuma megfordult, �s tekintet�t az �szaki �gboltra szegezte. Annak ellen�re, hogy terve t�k�letesen halad, szorongott. Egy pillanatra �gy v�lte, a r�g halott Skrallok ki�lt�sait �s a leig�z�k fegyvereinek z�rej�t hallja, mintha m�ltj�nak csat�i ism�t lej�tsz�dn�nak.
Nem most. M�g nem, mondta mag�nak. De egy nap… miut�n Bara Magna m�r elesett… a Skrall bossz�t fog �llni.