�t �vvel ezel�tt…
- Biztos vagy benne, hogy ez j� �tlet? – suttogta Mazeka.
- Nem – felelt a l�thatatlan Jerbraz. – De ez az egyetlen �tletem.
A Tren Krom f�lsziget egyik kisebb faluj�nak k�ls� perem�n tart�zkodtak. Mazeka m�g sosem l�tta ezt a telep�l�st, hab�r az �vek sor�n felt�rta a f�lsziget nagy r�sz�t. Els� l�t�sra �gy t�nt, mint b�rmelyik m�sik falu – egy sorozatnyi kunyh�, egy k�zponti gy�lekez� ter�let, s�tafik�l� mator�n. Ami k�l�n�ss� tette, az volt, hogy a hely minden egyes zug�ban abszol�t csend honolt.
- Mi folyik itt? – k�rdezte Mazeka, olyan halkan, hogy m�g mag�t is alig hallotta. Ennek ellen�re az egyik mator�n meg�llt, �s k�r�ln�zett.
- Ezek de-mator�n – v�laszolt Jerbraz. – Hang mator�n. Nagyon �rz�kenyek a zajra, �gyhogy a kezdetekt�l arra k�pzik magukat, hogy ne keltsenek t�bbet a sz�ks�gesn�l. A dolog j� oldala, hogy olyan kifinomult a hall�suk, hogy val�sz�n�leg minden szavunkat hallj�k… �s akkor is hallan�k, ha t�bb ki�ra lenn�nk innen.
Mazeka megfontol�ba vette.
- Akkor mi�rt suttogunk?
- Tiszteletb�l. Meg mert ut�lj�k a hangos zajt – ebb�l az okb�l tiltott�k ki innen a To�t. Ahov� Toa megy, oda a harc is k�veti… �s a harcok zajosak.
Mazeka �rezte Jerbraz l�thatatlan kez�t, ahogy megveregeti a v�ll�t.
- Az ott Krakua, a tiszt�st�l balra – �t keresed. Nekem �gy fest, mint b�rmelyik m�sik falusi, de a fejesek azt mondj�k, � sz�m�t. �gyhogy menj csak be, �s hozd ki onnan… miel�tt valaki m�s tenn� meg.
Akire Jerbraz mutatott, egymag�ban �csorgott, de nem �nsz�nt�b�l. A t�bbi mator�n ker�lte �t, �s cs�nya tekintetekkel illet�k meg. Mazeka hamar r�j�tt, mi�rt: Krakua h�mm�g�tt mag�ban.
- Valaki azt vallja, egy nap Toa lehet bel�le – folytatta Jerbraz. – L�tom is, mi�rt. A kiv�lasztott mator�nok mindig kiss�… k�l�nc�k. Mintha az agyuk valami olyat tudna, amit nem akar vel�k megosztani.
Jerbraz noszogat�s�ra Mazeka beosont a faluba, �s integetni kezdett Kraku�nak. �gyelt r�, hogy ne ki�ltson fel�. Nem szeretne sz�ks�gtelen figyelmet kelteni. Mikor Krakua odament hozz� a falusz�lre, Mazeka azt mondta:
- Te nem ismersz engem, de az�rt k�ldtek, hogy megtal�ljalak.
- Ki k�ld�tt? – k�rdezte Krakua.
- Azt nem mondhatom meg – v�laszolt Mazeka.
- Ok�. Akkor mi�rt?
- Sajnos azt sem mondhatom el – felelt Mazeka, �s m�ris k�nyelmetlen�l �rezte mag�t.
- Akkor van valami, amit meg tudsz velem osztani? – k�rdezte zaklatottan Krakua.
Mazeka �tn�zett Krakua v�ll�n. Valami begurult a de-mator�n falu k�zep�re.
- Igen! – ki�ltott, �s r�vetette mag�t Kraku�ra. – B�zz bennem!
Kem�nyen huppantak a f�ldre. Mazeka �pp id�ben fogta be a kez�vel Krakua hang�rz�kel� berendez�s�t. Egy hangb�l �ll� fal csapott le a falura, mely a norm�lis �rz�kel�s� l�nyek sz�m�ra is iszonyatosan hangos volt, a hang mator�nok sz�m�ra pedig majdnem v�gzetes. A falub�liek szinte azonnal �sszeestek, leteperte �ket a hang. Mazeka is majdnem el�jult, de k�szk�d�tt, hogy meg�rizze eszm�let�t, �s mindent megtegyen Krakua v�delme �rdek�ben.
Amikor a hat�s v�gre elm�lt, Mazeka m�r saj�t hangj�t sem hallotta. P�rszor ki�ltott Jerbraznak, de a v�lasz�t am�gy sem hallotta volna, �s a v�ll�n sem �rzett paskol�st. A Rend �gyn�ke t�n mag�ra hagyta volna?
Miel�tt emiatt aggodalmaskodhatott volna, valaki bel�pett a t�rre. Egy ta-mator�n volt, b�r Mazeka nem ismerte fel, ki. Heny�n felkapta a szerkenty�t, amivel hat�stalan�totta a lakosokat, mosolygott, �s eldobta. Majd nekil�tott, hogy �tn�zze az eszm�letlen mator�nokat, mintha egy bizonyos szem�lyt keresne. Egyeseket a kardj�val is megford�tott, hogy jobban szem�gyre vehesse.
Mazeka levette a kezeit Krakua fej�r�l. K�zjelz�seket haszn�lva jelzett Kraku�nak, hogy k�vesse. Mazeka fut�snak eredt, de r�l�pett egy fa�gra, ami elt�rt. Mivel m�g mindig s�ket volt, nem t�nt fel neki a hang. �m a ta-mator�nnak igen.
A k�vetkez� pillanatban Krakua k�rbeperd�tette Mazek�t. Mik�zben �gy tett, egy ta-mator�n �ltal elhaj�tott t�r bele�llt egy k�zeli f�ba. Mazeka el�vette saj�tj�t, k�szen a harcra. �m a ta-mator�n nem indult meg fel� – s�t ink�bb meglepettnek t�nt.
- Menj! – ki�ltotta Mazeka Kraku�nak. – T�nj el innen! �n majd elint�zem.
Krakua hezit�lt. Azt�n a l�bai elemelkedtek a talajr�l, �s berep�lt a dzsungelbe. Mazeka majdnem mosolyra fakadt – Jerbraz m�gsem hagyta el. Biztons�gba vitte Kraku�t.
A ta-mator�n t�madt. Mazeka kiss� h�trahajlott a sarkaira, k�szen a t�mad�s fogad�s�ra. A ta-mator�n pr�bak�pp tett p�r t�mad�mozdulatot, azt�n belelend�lt, vagdosott �s szabdalt. Mazeka h�r�totta az �t�seket, �s m�g be is vitt egy p�rat. �m k�zben zavarta valami. Valami ismer�s volt ebben az ellens�gben – nem a kin�zete, �s nem is a hangja, hisz’ egy sz�t sem sz�lt m�g. A harci mozdulatai voltak azok. N�ha-n�ha valami olyat tett, ami ismer�sen csengett, majd azt�n elhallgatott.
Sajnos azonban nem a harc heve a legalkalmasabb id�, hogy felfriss�ts�k a mem�ri�nkat. A ta-mator�n kihaszn�lta a figyelmetlens�g�t, hogy lefegyverezze. Mazeka megpr�b�lta visszaszerezni a peng�j�t, �m a ta-mator�n k�z� �s a fegyvere k�z� �llt. Egy gyors suhint�s, �s Mazeka elvesztette a maszkj�t. Megbotlott, �s a f�ldre esett.
Ellenfele mosolyogva �llt f�l�tte. Kegyelemd�f�sre emelte kardj�t, �s egy pillanatig megforgatta a feje f�l�tt.
�s akkor Mazek�nak be�tl�tt. Valaki vagy valami megv�ltoztatta a kin�zet�t, de a kard v�gs� csap�s el�tti megp�rget�s�nek szok�sa…egyed�l egyvalaki csin�lt ilyet Mazeka eml�keiben.
- Vultraz! – mondta d�bbenten. – Te… �lsz?
- Amit r�lad m�r nem mondhatnak el – suttogta Vultraz, ahogy borotva�les kardj�t meglend�tette Mazeka feje fel�…