�t �vvel ezel�tt…
Bizonyos szem�lyek id�r�l id�re olyan v�ratlan, teljess�ggel meglep� tetteket visznek v�ghez, hogy m�g �k is megh�kkennek t�le. Ezen a napon Vultraz volt az a szem�ly – �s a tette az, hogy fel�bredt.
Miut�n lezuhant egy szikl�r�l, Vultraz nem sz�m�tott m�sra, csak a hal�lra. �m a helyett egy s�t�t kamr�ban tal�lta mag�t, egy asztalon heverve, �s a gondvisel�i… valamifajta Rahik voltak, de ink�bb nem akarta megtudni, milyen fajt�j�ak vagy hogy mi�rt tapogatt�k �t annyira. Elt�n�d�tt, nem az�rt �lte-e csak t�l az es�st, hogy vacsora gyan�nt elvonszolj�k a vad�llatok.
Mozdulni pr�b�lt, abban rem�nykedve, hogy tal�n k�pes lesz kereked oldani. �m karjait �s l�bait valamilyen ind�k tartott�k lek�t�zve. Most akkor ezek vagy nagyon intelligens Rahik, vagy pedig valaki m�s �ll a dolgok h�tter�ben.
Az a valaki �ppen ezt a pillanatot v�lasztotta a sz�nrel�p�sre. Vultraznak el�llt a l�legzete. Eddig mind�ssze csak a szeme sark�b�l siker�lt elcs�pnie �t, de ett�l m�g j�l ismerte a Gorast nev� Makut�t. Megpr�b�lta eszm�letlennek tettetni mag�t, noha tudta j�l, hogy �t nem lesz k�pes �tverni.
- Olvasok a gondolataidban – sziszegte a Makuta n�. – �s a f�lelmedben, kicsiny mator�n. De nincs mit�l tartanod… itt biztons�gban vagy.
Ha mer�szelte volna, Vultraz felnevetett volna ezen. Senki sem tudta, mi t�rt�nik a Gorast karjai k�z� ker�l� mator�nnal, de pletyk�k voltak b�ven. Egyik f�lelmetesebb, mint a m�sik, n�h�ny egyenesen visszatasz�t�. Vultraz csin�lt ugyan p�r igaz�n rossz dolgot az �lete sor�n, de Gorasthoz k�pest ma sz�letett Rahi volt.
- Ha �gy lenne, hagytalak volna lezuhanni, a helyett, hogy Rahit k�ldtem volna a ment�sedre – mondta Gorast. – Igaz, szenvedt�l k�rokat… s�lyosakat… de t�l�lted.
- Mi�rt… ? – Vultraz f�lbehagyta. A hangja nem olyan volt, mint eddig. Len�zett a kezeire – a p�nc�lzatuk teljesen megv�ltozott. Mi t�rt�nt itt? Mit m�velt vele a n�?
- J�l ismernek t�ged a f�lszigeten – felelt Gorast, ism�t a gondolatait olvasva. – M�gpedig t�l j�l ahhoz, hogy megfelelj a c�ljaimnak. De az ellens�ged sz�tk�rt�li a hal�lod h�r�t, �s az eszk�z�lt v�ltoztat�saim biztos�tj�k majd, hogy senki ne ismerjen fel.
- M�gis… m�gis mit v�rsz el t�lem? – k�rdezte Vultraz, el�re tudva, hogy a v�lasz nem fog tetszeni neki.
- Arra k�rlek, hogy tal�lj meg nekem egy mator�nt – mondta Gorast. – Akit �gy h�vnak, Krakua… �s ha megtal�ltad, a k�vetkez�t kell vele tenned…
Mazeka visszat�rt a falv�ba, mag�val hozva Vultraz v�gzetes zuhan�s�nak h�r�t. Voltak, akik h�sk�nt �dv�z�lt�k, hab�r � nem �rezte annak mag�t. Nem siker�lt visszaszereznie azt, amit Vultraz ellopott, se elkapnia – �s hab�r a ta-mator�n hal�la v�get vetett a gonosztetteinek, m�gsem b�rta r� mag�t az �rvend�sre.
Aznap este egyed�l �ld�g�lt a kunyh�j�ban, mikor valaki bekopogtatott az ajtaj�n. Amikor ajt�t nyitott, nem �llt ott senki. Bossz�san becsapta az ajt�t, �s visszaindult a hever�sz�nyeg�hez. Ekkor d�bbent r�, hogy a szoba k�zep�n l�v� sz�k elmozdult a hely�r�l. Vissza akarta tolni oda, ahol volt, de k�ptelennek bizonyult r� – �gy t�nt, mintha a sz�k a padl�ba gy�keredzett volna.
- A helyedben nem tenn�m – sz�lalt meg egy m�ly, �rdes hang. – Csak megs�rten�d magad.
Mazeka j� n�gy l�bat ugrott h�trafel�. Senki m�s nem volt a szob�ban, valaki m�gis besz�lt hozz�. Fegyvert ragadt, �s k�rbep�rd�lt.
- Ki van itt? Mutasd magad!
- Ah, b�rcsak tehetn�m – felelt a hang. – Sajnos nem v�gz�dik minden k�s�rlet szerencs�sen. Egy�bk�nt, ha tov�bbra is �gy forogsz, m�g elsz�d�lsz. Itt vagyok a sz�kben.
- Ki vagy te? – k�vetel�z�tt Mazeka, f�lig-meddig meggy�z�dve, hogy szellemeket l�t.
- A nevem Jerbraz, �s egykor kicsiny bar�ti k�r�m legszemreval�bb �s legragyog�bb tagjai k�z� tartoztam… azaz amikor m�g l�thattak. Most k�nytelen vagyok egyed�l a b�jaimra hagyatkozni, hogy benyom�st tegyek… no meg erre a cs�nya kardra, ami szerencs�re velem egy�tt v�lt l�thatatlann�. �gyhogy ha valaha azt l�tod, hogy valaki feje csak �gy a semmit�l elsz�ll, ne tulajdon�tsd a k�pzeletednek.
Mazeka a falhoz h�tr�lt, igyekezve min�l messzebb ker�lni a sz�kt�l.
- H�t ez�rt vagy itt? Hogy meg�lj? De hisz �n semmit sem �rtottam neked.
- Nem – felelt Jerbraz. A sz�k h�trafel� mozdult, mintha fel�llva h�tratolta volna. – �m valami igen maradand� dolgot m�velt�l egy bizonyos Vultraz nev� rosszfi�val. �s az alkalmaz�im nagyra becs�lik az ilyesfajta kezdem�nyez�st. Fel akarunk venni.
- Kiknek dolgozol? – k�rdezte Mazeka, aki m�g mindig nem akarta elfogadni az �ll�sokat aj�nl� l�thatatlan alakok l�tez�s�t.
- Hogyha ezt elmondom neked, �s te visszautas�tasz, akkor meg kell… nos, tudod. Sz�val vagy elfogadod az aj�nlatot, vagy elutas�tod… - Jerbraz halkan kuncogott. - … Megtekint�s n�lk�l.
- Akkor el tudod mondani, mire is v�llalkozok? – mondta Mazeka.
- El – felelt Jerbraz. Mazeka �rezte, hogy vend�ge most m�r mellette �llt. A k�vetkez� pillanatban egy l�thatatlan kezet �rzett a v�ll�ra ereszkedni.
- Az Vultrazhoz hasonl�k meg�ll�t�sa a feladatod – t�bben vannak, mint hinn�d –, �s a leend� �ldozataik v�delmez�se. Kezdetnek m�ris lenne is egy lehets�ges c�lpont – egy Krakua nev� mator�n.
Mazeka elgondolkozott Vultrazon, a sok b�ntett�n, s azokon, akiknek �rtott. Ha m�s, hozz� hasonl� l�nyek is vannak m�g odakinn, akik rabolnak, �ld�k�lnek �s �leteket tesznek t�nkre, hogy mondhatna nemet a megf�kez�s�kre?
- Rendben – mondta a mator�n. – Ha nem kell nekem is l�thatatlann� v�lnom… benne vagyok. Csak mondd meg, mit kell tennem.