�t �vvel ezel�tt…
Mazeka oldalra vetette mag�t, ahogy a savas penge �tszelte a leveg�t ott, ahol az im�nt �llt. Hallotta a t�bb sz�z �ves szikla sz�tm�ll�s�nak haragos sziszeg�s�t, mik�nt �ts�rolt rajta a kard. Ha egy l�p�ssel lassabb lett volna, a p�nc�lja sisteregne most.
F�ldet �rve bukfencezett egyet, �s t�rj�vel k�szenl�tben sz�kkent �jb�l talpra. Vultraz megp�rd�tette feje f�l�tt a peng�j�t, �s k�zben mosolygott.
- Tudtad, hogy ez lesz a v�ge, nemde b�r? – mondta a karmazsin p�nc�lt visel� mator�n. – Csak a kett�nk, maszkt�l maszkba.
- Ez m�r nem az egyik epikus reg�d – felelt Mazeka. – Tolvaj vagy �s gyilkos, Vultraz. Meg�lt�l egy teljes mator�n falut, akik pedig semmit sem tettek ellened.
- Csakhogy volt n�luk valami, ami kellett nekem: egy teljesen �p l�va�kk�, igazi ritkas�g a Tren Krom f�lszigeten. – v�laszolt Vultraz. – Nem akart�k �tadni… azt hitt�k, lecsillap�tja nekik a vulk�nt vagy valami ilyesmi… nem kellett m�s, csak egy p�r j�l elhelyezett robban�s meg tengernyi l�va, �s r�j�ttek, mekkor�t is t�vedtek.
Mazeka nekirontott. Vultraz oldalra l�pett, �s peng�je lapj�val tal�lta el ellenfel�t, bele�getve annak p�nc�lj�ba a fegyver k�rvonal�t. Mazeka a sziklaperem sz�l�re botladozott, de m�g id�ben megtorpant. A teljes hegyoldalt f�r�szkrist�lyok fedt�k, melyek el�g �lesek voltak, hogy a p�nc�lzatot �s sz�veteket is sz�tszaggass�k.
- H�nyszor kell m�g �tvenn�nk ezt? – mondta Vultraz. – Mikor j�ssz r�, hogy nem vagy Toa… csak valami eszel�s falusi, aki azt k�pzeli, az a dolga, hogy rosszfi�kkal hadakozva tegye kock�ra a b�r�t? Menj haza, Mazeka. T�rj vissza a kis �letedhez, miel�tt m�g v�get vetek neki.
Mazeka felt�p�szkodott, h�ttal a szakad�knak. Vultraznak igaza volt: � csak egy mator�n, maszk- �s elemi er�k n�lk�l. Ugyanakkor persze Vultraz is az, �mde r�gi ellenfele a hazudoz�s, csal�s �s gyilkol�s ter�n t�bb�ves tapasztalattal b�rt. Mind�ssze p�r �vvel ezel�tt Mazeka m�g csak egy tud�s volt, aki pr�b�lta megfejteni az univerzum rejt�lyeit. De egy nap Vultraz v�gzett az oktat�j�val, �s �rt�kes t�bl�kat lopott el, rajtuk �vekig tart� kutat�s eredm�nyeivel. Az�ta sokszor meg�tk�z�tt m�r vele, de a t�bl�kat sosem tal�lta meg.
- Tedd le a fegyvered, �reg cimbora, �s s�t�lj el – mondta Vultraz.
- Sosem voltunk cimbor�k! – k�pte Mazeka.
- Dehogyisnem – vicsor�tott Vultraz. – Annyi boldog �ven �t g�rc�lt�nk a visszamaradt falvunkban, pr�b�lva elker�lni Gorast Makuta figyelm�t. Csakhogy �n voltam kett�nk k�z�l az elsz�ntabb. Elmenek�ltem.
- �s az�ta is fut�sban vagy – mondta Mazeka. – Ideje abbahagynod, miel�tt valami olyasmibe futsz, amivel nem tudsz boldogulni.
Vultraz t�mad�sba lend�lt, �s peng�j�t les�jtotta… de nem Mazek�ra. Helyette azt a szikladarabot nyeste el, amelyen ellenfele �llt. A sav hat�s�ra a k� sz�tolvadt, �s lezuhant. Mazeka is vele egy�tt esett, de siker�lt belekapaszkodnia a perembe, �s most �gy l�gott a borotva�les krist�lyok felett.
- Egy�ltal�n nincs kedvem meg�lni t�ged – mondta halkan Vultraz. – Te kapocs vagy a m�ltamhoz… egy eml�keztet� mindarra, ami sosem akartam lenni. De egyfolyt�ban az utamba �llsz, �s azt nem hagyhatom.
Vultraz a feje f�l� emelte kardj�t, �s lecsapott vele. Mazeka oldalra lend�lt, egyik kez�vel eleresztette a szikl�t, �s kihaszn�lta lend�let�t, hogy felemelje a l�bait. Oldalba r�gta Vultrazt, akit a t�mad�s�nak ereje lend�tett el�refel�. A k�t hat�s egy�ttese �tdobta Vultrazt a sziklaszirten. Nem sikoltott fel a hossz� zuhan�s alatt.
Mazeka len�zett, �s �tkoz�dott. Lehetetlen volt ekkora magass�gb�l kisz�rni Vultraz tetem�t, de bizonyos szemsz�gb�l ez �ld�s is volt. Abb�l, aki t�bb sz�z l�bat sz�nk�zik lefel� a f�r�szkrist�lyokon, nem is marad sok l�tnival�. Arra koncentr�lt ink�bb, hogy megpr�b�ljon visszam�szni a biztons�gba, miel�tt m�g csatlakozna ellenfele sors�hoz.
Egy tengerk�k p�nc�lba burkolt k�z ragadta meg a csukl�j�t, azt�n felemelte �t. Egy olyan n�i harcoshoz tartozott, akit Mazeka m�g nem l�tott. L�ncos buzog�nyt �s egy pajzsot viselt, �s olyan er�snek t�nt, hogy ak�r egy Takea c�p�val is elb�nhatott volna egyetlen �t�ssel. Nem Toa volt, azt majdnem biztosra vette, de fogalma sem volt r�la, ki lehet.
- �n egy… bar�t vagyok – sz�lt az idegen. – Ne l�gy k�v�ncsi a nevemre. L�ttam, mi t�rt�nt itt. Igaz�n b�tor mator�n vagy.
Mazeka megr�zta a fej�t.
- Nem b�tor. Szerencs�s. �s annyira az sem… meghalt, miel�tt elmondta volna, amit tudni akarok. Mist vissza kell t�rnem a falvamba, hogy �tadjam magam az igazs�gszolg�ltat�snak.
A harcos r�zta meg erre a fej�t.
- Ne f�lj. Nagy szolg�latot tett�l n�pednek, �s meg fognak �rte jutalmazni… �s ki tudja, ki m�snak seg�tett�l m�g ma?
Mazeka nem v�laszolt, csak fej�t leszegve els�t�lt onnan. A harcos figyelte t�voz�s�t. Amikor m�r majdnem l�t�t�von k�v�l volt, megment�j�nek arca �s alakja pisl�kolni �s v�ltozni kezdett. A k�vetkez� pillanatban a nagy erej� harcos hely�n a Gorast Makuta �csorgott. Mazek�ra n�zett, azt�n �t a sziklaperemen.
- �gy �m, kis h�s – mondta, mik�zben �rd�gien vigyorgott. – Vajon ki tudja