Hewkii �bredt fel els�nek. Kongu mellette fek�dt, m�g mindig eszm�letlen�l. A K� To�j�nak feje k�rd�sekkel volt tele – Hogy? Hol? Mi�rt?
A „hogy” k�nnyen megv�laszol�dott. Valaki h�tba t�madta a k�t Mahri To�t, nem sokkal azt k�vet�en, hogy Jaller �s a csapata elindult Artidax sziget�re. Hogy ki tehette, arr�l fogalma sem volt, de m�r nagyon v�rta, hogy �jra tal�lkozzon vele.
A „hol” sem volt neh�z: Metru Nuiban voltak, a Kolosszeumban. F�lig-meddig arra sz�m�tott, hogy egy cell�ban fog mag�hoz t�rni, de nem ez volt a helyzet. M�g csak egy �r sem �lldog�lt a folyos�n. A fegyvereik elt�ntek, de a maszkjaik m�g megvoltak.
„Mi�rt?” �pp ezt k�sz�lt kider�teni. Nagyot koppantott Kongu maszkj�ra.
- �breszt�, l�gy szell�! – mondta. – Dolgunk van.
- Hmmm? Mi? – mondta Kongu, a fej�t r�zva. – Hol vagyunk, �s mi�rt �t-csapkodsz engem?
Hewkii m�r fel is kelt, �s megindult az ajt� fel�.
- Der�ts�k ki.
Mind�ssze p�r l�p�st tett meg a folyos�n, amikor egy fekete, krist�lyos szil�nkokb�l �ll� felh� jelent meg el�tte. Gyorsan felvette a fekete p�nc�lt hord� n� alakj�t, az�t, aki megparancsolta a Mahrinak, hogy utazzanak Artidaxra. Hewkii hirtelen �gy �rezte, f�ny der�lt a „ki”-re is.
- Sz�val – mondta. – Az eg�sz csak egy csel volt.
- Ha akarod, nevezd annak – felelt az alak. – A nevem Johmak, Mata Nui Rendj�nek egy �gyn�ke vagyok. A Rend, saj�t okaikb�l, egy id�re el akarta t�vol�tani a Mahri To�t Metru Nuir�l. A Visorakot is szerett�k volna kiirtani… �gy �gy d�nt�tt�nk, k�t t�zlegyet �t�nk egy csap�ssal.
Kongu is csatlakozott a t�rsalg�shoz.
- De azt hitt�tek, mind el-t�z-megy�nk majd, nemde?
Johmak b�lintott.
- De mivel nem �gy tettetek, k�zbe kellett avatkoznunk. Nem hagyhattuk, hogy megakad�lyozzatok.
- Miben? – k�rdezte Hewkii.
Johmak ism�t sz�tsz�r�dott, �s elrep�lt a folyos� v�g�ig. Az ott l�v� ablak Metru Nui d�li r�sz�re tekintett le. Amikor �jb�l �ssze�llt, azt mondta:
- H�t ebben!
Hewkii �s Kongu letekintettek v�rosukra, d�bbenten. Egy�ltal�n nem �gy festett, mint az a hely, ahol hetek �ta �lnek. Sokkal ink�bb egy er�d�tm�nyhez v�lt hasonlatoss�. A partvonalra magas falakat emeltek, rajtuk hatalmas fegyverekkel. A h�zak tetej�n is lehetett l�tni a fegyver�ll�sokat. A Kolosszeumhoz vezet� utc�kat elbarik�dozt�k, �s Mata Nui Rendj�nek �gyn�kei �lltak ott �rt. Mindenf�le mator�nt lehetett l�tni, ahogy vadul szorgoskodnak m�g t�bb v�delmi vonal fel�ll�t�s�n.
- M�gis mi folyik itt?? – rikkantott Hewkii.
- A Makut�k s�lyos veres�geket szenvedtek, de v�glegeset m�g nem – mondta Johmak. – Tudjuk, hogy egy v�gs� nagy csata kell ahhoz, hogy megsemmis�ts�k �ket, de mi akartuk kiv�lasztani a sz�nter�t. �gyhogy a stelti szolg�inkon kereszt�l elterjesztett�k a h�rt, hogy a Nagy Koh�t v�rusgy�rr� alak�tottuk, hogy replik�zzuk azt a protoac�l-em�szt� v�rust, ami Kojol Makut�t is meg�lte.
- Metru Nuit egy c�lpontt� tett�tek? – mondta hitetlenkedve Kongu.
- M�r eleve egy c�lpont volt – �gy Johmak. – Mi csak felk�sz�tett�k.
- Hol van a Turaga? – k�vetelte Hewkii.
- A Turag�k t�l… nem akartak egy�ttm�k�dni– felelt Johmak. – �gy meg… k�rt�k… r� �ket, hogy a munk�latok idej�re maradjanak a Kolosszeumban.
- �s pontosan mit is akartok t�l�nk? – k�rdezte Kongu.
- Semmit – mondta Johmak. – Semmit a vil�gon. Ne �lljatok az utunkba. A k�zbeavatkoz�sotok m�g Rend �gyn�k�k hal�l�hoz vezethet… na meg a ti�tekhez.
Johmak azzal fogta mag�t, visszav�ltozott a krist�lyfelh�v�, �s kilebegett az ablakon. Hewkii pedig csak n�zte, ahogy megy, �s d�he pillanatr�l pillanatra n�vekedett.
- Senki sem alak�tja csatat�rr� az �n v�rosomat, �s tart azt�n t�le t�vol – morgott a K� To�ja. – Senki sem!
___

Miserix Makuta �s a hat Hagah Toa egyszerre fordultak meg, amikor a dimenzi�lapub�l kil�ptek az idegenek. Mindenre felk�sz�ltek, csak arra nem, amit l�ttak.
Helryx Toa t�nt fel els�nek, ut�na Keetongu. A port�l azt�n kezdett �sszesz�k�lni, majd v�ratlanul ism�t kit�gult, hogy k�t �jabb l�nyt bocs�sson ki. A Hagah egyiket sem ismerte fel, de Helryx nyilv�nval�an mindkett�t.
- Axonn! Mit keresel te itt? �s… mi t�rt�nt Brutak�val?
Axonn sietve elmagyar�zta, hogy � meg Brutaka lenyomozt�k azt a medenc�t, ahol a Makuta faj sz�letett, �s az r�gvest r�juk t�madt. Brutaka valahogyan megv�ltozott t�le, �s ragaszkodott, hogy m�ris j�jjenek ide – ak�rhol is van ez az „itt”. A Dimenzi�kapuk Maszkj�t haszn�lta, hogy megtegy�k az utat.
- Akkor… az nyitotta ki a kaput, amely r�v�n kimenek�lt�nk onnan, ahol voltunk? – t�n�d�tt Helryx.
- Nem – v�laszolt Brutaka, mennyd�rg�sszer� hangon. – L�tezik egy m�sik Olmak… �s vissza�ltek a haszn�lat�val… s m�g rosszabbat m�veltek vele. Mindannyiunkat vesz�lybe helyezhet.
- K�nytelen lesz kiv�rni a sor�t – sz�lalt meg Iruini Toa. – Figyeljetek, mind Teridax Makuta nyom�ban j�tt�nk ide, m�gpedig a te parancsodra. Azt mondt�k, csapd�kkal lesz tele, meg hogy ez a „hal�l helye”. Nos, eddig nem l�ttam Teridaxot, �sszvissz egy csapd�ba s�t�ltam bele, �s senki sem halt meg. Mikor kezd�dnek az esem�nyek?
Az egyik k�zeli g�pezetb�l egy energianyal�b l�tt ki. Brutak�t tal�lta el, �s darabokra t�rte a maszkj�t.
- Kellett megk�rdezned – mormogta Bomonga Iruininak.
- Eln�z�seteket k�rem a hirtelen k�sz�nt�s�rt – sz�lalt meg Teridax hangja. Furcsa m�d l�gynak t�nt, �s mintha mindenhonnan egyszerre hallatszott volna. – De nem hagyhattam, hogy Brutaka miatt t�l kor�n t�vozzatok. Hisz oly sok megbesz�lnival�nk van.
- Makuta! – mondta Helryx. – Tudom, mit tervezel. Nem fogod meg�szni sz�razon.
- Tudod? – ism�telte mulatva Teridax. – Ha tudn�d, h�t fejvesztve menek�ln�l, Toa. Nem, puszt�n csak sejted… ahogy Zaktan is sejti. Vagy net�n � m�r t�nyleg tudja?
Hangos b�g�s t�lt�tte meg a termet. A k�vetkez� pillanatban Zaktan �s az akv�rium, amelyben lakott, felrobbant.
- Most m�r nyilv�n sosem der�tj�k ki – mondta Teridax. – Akkor mi legyen a besz�dt�ma? Stelt gazdas�gi helyzete? A legfrissebb akilini eredm�nyek? Metru Nui h�bor�s er�dd� val� alak�t�sa? Nem, tudom m�r – besz�lj�nk ink�bb a sz�motokra ismert univerzum v�g�r�l.
___

Destral szigete romokban hevert.
A Makut�k er�dje javar�szt t�rmel�kk� reduk�l�dott. Vezon, az er�d�tm�ny egyetlen �l� �s mag�n�l l�v� lak�ja, m�r lel�pett egy Dimenzi�kapuk Maszkj�val. A jogbitorl�k m�ris benyomultak a led�nt�tt termekbe, t�l�l�k�rt �s hadizs�km�ny�rt kutatva.
Egy f�ld alatti kamr�ban, egy mag�nyos alak �bredezett. Tudta a nev�t – Takanuva –, �s eml�kezett, hogy egy Makuta elrabolta az univerzum�b�l. Ezut�n minden egy nagy feketes�g volt, m�gnem fel�bredt itt, egy repedezett tart�lyban.
Beler�gott a fed�lbe, �s darabokra z�zta, majd kil�pett a terembe. K�r�s-k�r�l�tte saj�t hasonm�sait tal�lta. N�h�ny halott volt, egyesek m�g mindig szt�zisban voltak. Ez egy k�rd�sre megadta a v�laszt – nem � volt az egyetlen, akit elraboltak.
Valami azonban m�gis gy�t�rte… valami m�s, amit nem �rzett helyesnek. De mi lehet az? Biztosra vette, hogy p�nc�lzata eddig nem fekete volt… �gyhogy ez egy lehet�s�g. Lehet, hogy ez a v�lasz? Nem, dehogy, valami m�s. Szinte meg tudott volna esk�dni, hogy �bred�se el�tt m�g valami m�s volt.
Biztos volt benne – s�t mi t�bb, meg volt gy�z�dve –, hogy eddig nem akarta elpuszt�tani a vil�got. De most?
A s�t�t Takanuva alig v�rta, hogy hozz�l�thasson.