Jaller Toa, test�t Takadox hipn�zis�nak k�sz�nhet�en mereven tartva, Artidax sziget�nek partj�n �llt. Hahli �s Nuparu �lltak az oldal�n, hasonl�k�pp b�nultan. A h�rom k�z�l egyik sem volt annak tudat�ban, mi zajlott k�r�l�tt�k, ami v�gs� soron t�n nem is volt olyan rossz.
Artidax ugyanis hamarosan egy katasztr�fa sz�nhely�v� v�lik. A vulk�nhegy�t m�r csak pillanatok v�lasztott�k el a kit�r�st�l, �s hogy t�zet meg hamut z�d�tson minden szerencs�tlenre, aki a k�zel�ben volt. A Mahri To�k, kik err�l nem tudtak, idehozt�k a Visorak Sz�v�t, egy olyan jelz�berendez�st, amely a teljes Visorak hord�t k�pes maga k�r� vonzani. Az volt ez elk�pzel�s, hogy a p�kok majd a szigeten ragadnak. Amit viszont nem tudtak, hogy Takadox is ott bujk�lt. Hipnotiz�lta a h�rom To�t, �s a haj�jukat ellopva vitte v�ghez a nagy sz�k�s�t.
Mi t�bb, a Visorakok is meg�rkeztek, �s a tengerparton kereszt�l �ppen a Mahri Toa fel� vonultak.
Mindent �sszev�ve, nem ez volt a Mahri Toa legeslegszebb napja…
___

A Visorak, �gy tartj�k, sosem felejt.
A Mahri To�kat megk�zel�t� p�ld�nyok m�r l�ttak To�t, k�r�lbel�l 1000 �vvel ezel�tt Metru Nuiban. Term�szetesen az egy m�sik csapat volt, �m a Visorakok sz�m�ra egyik Toa olyan, mint a m�sik. Eml�keztek, ha nem is tiszt�n, a Toa �ltal okozott f�jdalomra, �s a gy�l�letet sem feledt�k.
�m m�g egy dolgot az agyukba v�stek. A Toa, ha gyeng�nek, levertnek, legy�z�ttnek t�nik, k�pes lehet v�ratlanul visszav�gni, m�gpedig megsemmis�t� hat�konys�ggal. Nem lenne j� �tlet odasietni a l�tsz�lag magatehetetlen ellenf�lhez, �s ez �ltal csapd�ba s�t�lni. �gyhogy haboztak, �s �vatosan figyelt�k, mit fog l�pni a Toa. N�h�nyan felder�teni indultak – ha ezek a To�k val�ban lefagytak, akkor biztosan nem magukt�l. Aki ezt tette vel�k h�tha m�g mindig a szigeten lakozik, �s lehet, hogy a Visorakra fog legk�zelebb lecsapni.
___

Jaller-nak gondolata t�madt. Ez meglehet�sen k�l�n�s, hiszen e pillanatban k�ptelen volt a gondolkoz�sra. �m a tudat�nak egy par�nyi, m�g mindig akt�v darabk�ja r�j�tt a v�laszra: ez a gondolat nem az �v� volt.
Egy To�nak nem �gy kell meghalnia.
A r��bred�s ama piciny szikr�j�t egy sokkal nagyobb felismer�sszikra k�vette. M�r hallotta ezt a hangot. Makuta hangja volt. Noha m�sk�nt hangzott, mint amikor a Maxilos robot sz�j�b�l j�tt, a benne rejl� arrogancia felismerhet� volt.
A hang tov�bb folytatta. Egy tengerparton �llva b�nultan, azt v�rva, hogy Visorak m�sz�rolja le, vagy l�va �gesse el? Ilyesmib�l sz�letn�nek a legend�k? Nem hinn�m.
Nem, ne is pr�b�lj megtal�lni engem… nem mintha jelen helyzetedben k�pes lenn�l. �n nem Artidaxon vagyok, hanem egy nagyon t�voli helyen. �m a hatalmam megn�tt, s �gy k�pes vagyok l�tni bennetek �s besz�lni hozz�tok. Jaller, Jaller… Vakama annyi rem�nyt f�z�tt hozz�d, �s most n�zz magadra. Toa vagy, vagy csak egy szobor?
Term�szetesen nem �rtek egyet azzal, amit a Visorakjaimmal tenni akartok… ti meg ak�rki is b�rta kit�r�sre a vulk�nt. De h�t ti err�l nem is tudhattatok, ugye? �s akkora k�r lenne, ha nem „l�tn�m”, milyen kifejez�s �l majd az arcotokra, amikor r�d�bbentek az igazs�gra…
Jaller-ba hirtelen belenyilallt az �les, gy�trelmes f�jdalom. �thas�tott a Takadox hipn�zisa keltette k�d�n. Ebben a pillanatban, felkavarva mag�hoz t�rt. Valaki besz�lt hozz�… de ki? Mit is mondtak? Mi t�rt�nt egy�ltal�n?
Nem volt id� mind kider�teni, hisz’ Nuparu �s Hahli m�g mindig transzban voltak, a Visorak pedig egyre k�zeledett. Nem volt m�s v�laszt�sa: Jaller kis t�zgoly�kat l�tt ki k�t t�rsa fel�, �pp eleget ahhoz, hogy egy picit megperzselje �ket. Ahogy rem�lte, a f�jdalom �berr� tette �ket.
- H�! – csattant fel Nuparu. – M�gis mit k�pzelsz?
- �letben maradni, azt – felelt Jaller. – El kell t�nn�nk err�l a szigetr�l.
Hahli m�ris munk�hoz l�tott, �s egy v�zfallal elsodorta a k�zeled� Visorakot. Jaller egy l�ngb�l �ll� falat emelt, hogy t�vol tartsa a h�tulr�l t�mad�kat. �m mind a Toa, mind a Visorak megdermedt a morajszer� mennyd�rg�s hallat�n, amely a vulk�nb�l j�tt.
- O-� – mondta Nuparu. – �n ugyan nem vagyok akkora l�varajong�, mint te, Jaller, de eleget tudok a vulk�nokr�l, hogy fogalmam legyen r�la, mit jelent ez a hang. Ki fog t�rni!
- Mata Nui – suttogott Hahli. – Szerintetek ez�rt kellett ideh�vnunk a Visorakokat? Hogy mind meghaljanak?
Valami derengett Jaller-nak, valami eml�k, amit egykor hallott, de nem tudta r�tenni az ujj�t, hogy mi lehet az. Mindazon�ltal biztosan tudta, hogy igazat sz�l, mikor azt mondta:
- Igen. Szerintem valaki eltervezte ezt… �s nem is tudom, �rdekelte-e, ha mi is belevesz�nk.
- A haj�nk elt�nt! – mondta Nuparu. F�ltucatnyi Visorak mozdult meg fel�j�k. Egy l�v�s a Cordak forg��gy�j�b�l, �s m�ris visszakoztak.
- Akkor �szunk – �gy Jaller.
- Hova? A semmi kell�s k�zep�n vagyunk – mutatott r� Nuparu.
- Vagy �szunk, vagy megs�l�nk, vagy Visorak kaja lesz bel�l�nk – mondta Jaller. – V�lassz.
- Eml�tettem m�r, hogy mennyire szeretem a vizet? – mondta Nuparu. Elemi erej�t megid�zve, felforgatta a talajt a Toa el�tt, kialak�tva egy Visorakt�l �tmenetileg mentes utat, mely a v�zhez vezetett.
- Nyom�s! – ki�ltott Jaller.
Mindh�rman fut�snak eredtek, majd bevetett�k magukat az �ce�nba. H�tuk m�g�tt a Visorakok t�mege egy pillanatra �sszezavart forgatagg� alakult. A zs�km�nyuk elmenek�l, de a Visorak Sz�ve meg itt van. Nekik is itt kell maradniuk a Sz�vvel, nemde?
Kint a v�zben, a To�k a Visorak horda m�g t�bb tagj�n verekedt�k �t magukat, amelyek mind a sziget fel� siettek hajthatatlanul. Jaller �ttekintett a v�ll�n. Egy pillanatra meg akarta semmis�teni a Sz�vet. �m akkor egy szempillant�s alatt egy eg�sz horda Visorakkal kellene szemben�zni�k.
Egy igazi Toa megtenn�, gondolta. A Toa v�gt�re is nem �lhet… �s nem is seg�thet m�snak az �l�sben. De lehet, hogy ez m�r egy m�s vil�g – egy olyan, ahol nem lehet se a bar�tainkban, se az ellens�geinkben b�zni. Tal�n az egyetlen, amit tehet�nk, hogy megpr�b�lunk �letben maradni.
A To�k m�g mindig t�l k�zel voltak a szigethez, mikor Artidax vulk�nja kit�rt. Hahli megragadta k�t bar�tj�t, �s a v�z al� r�ntotta �ket. K�r�l�tt�k m�ris z�porozni kezdtek a l�ngol� szikladarabk�k. A tengerparton �sszegy�lt Visorakok t�ls�gosan k�zel tal�lt�k magukat a katasztr�f�hoz, hogy el tudjanak menek�lni. A horda, amely oly sokak sz�m�ra okozott k�nt �s hal�lt most v�gre elnyerte jutalm�t minden tett��rt.
- �s most mi? – mondta Nuparu, amikor a To�k ism�t a felsz�nre t�rtek. – Hossz� az �t m�g haz�ig.
- Eljutunk oda, �gy vagy �gy – mondta Jaller. – �s akkor elbesz�lget�nk majd egy bizonyos fekete p�nc�lt hord� n�szem�llyel, akit�l v�laszokat kapunk… vagy ha nem, elind�tjuk a saj�t kis h�bor�nkat.