Axonn fuldoklott. A z�ldes fekete folyad�k megt�lt�tte a sz�j�t �s a t�dej�t, m�g miel�tt �szbe kapott volna. Izmos kezeit ide-oda l�b�lta, igyekezv�n belekapaszkodni valamibe, de sikertelen�l. Ahogy egyre m�lyebbre mer�lt, Axonn m�ris tudta, hogy itt, a Makut�k faj�nak sz�l�hely�n fogja lelni a veszt�t.
Ekkor hitelen gyors emelked�sbe kezdett a zavaros anyagban. Egy er�teljes k�z szor�t�sa h�zta ki a hal�lb�l. A k�vetkez� pillanatban m�r a l�bai alatt tudhatta a talaj kem�ny k�v�t. Fulladozott �s leveg��rt kapkodott. Amikor a szemei el�tt t�ncol� sz�nek lecsillapodtak, feltekintett a megment�j�re. A padl� f�l�tt egy m�ter magasan Brutaka lebegett: szemeib�l �s ujjainak hegy�b�l z�ldes l�ngok csapdostak ki. P�nc�lzata sz�mos helyen elt�rt, miut�n az alatta l�v� sz�vetek megn�vekedtek. Nyers energia aur�ja vette k�r�l, amely olyan f�nyesen ragyogott, hogy Axonn eltakarta a szem�t.
- Axonn – mondta Brutaka. – �r�l�nk, hogy �letben vagy.
- �r�lt�k? Brutaka, mi t�rt�nt veled?
- �n… mi a Makuta faj�nak esszenci�ja vagyunk. Tudjuk, amit �k is tudtak, �m elfeledtek. L�tjuk a hib�t. A v�ts�geket. Oly sok minden szorul jav�t�sra – de nem lehet megtenni.
Axonn k�szenl�tben tartotta a balt�j�t. Ismerte a Makuta antidermisz Brutak�ra gyakorolt hat�s�t. Ha mag�ba sz�vta, er�sebb lett t�le, de ehhez foghat�t m�g sohasem l�tott vagy hallott. Brutaka teste volt ott �s a hangja is az �v�, �m a szavakat nem a r�gi bar�tja ejtette ki.
- Spherus Magna, az �sszet�r�s – mormolta Brutaka, l�tszatra ink�bb �nmag�hoz, mint Axonnhoz. – A h�rom, mi egy kell, hogy legyen – a kett�, minek eggy� kell tennie.
Brutaka hirtelen el�reny�lt, �s vasszor�t�ssal megragadta Axonn karj�t. Az �rint�se perzselte �t, de Axonn visszatartotta a sikolt�st.
- Eml�keznie kell, ki kell t�rni a szemeit, k�l�nben az 100000 �ves utaz�s k�rba v�sz. Alant lapul, k�szen a v�gzet�vel val� tal�lkoz�sra. Oda kell menn�nk, j�v� kell tenn�nk a hib�t. Megannyi hib�t, miel�tt az �sszet�r�s v�get �rne.
* * *
�si felm�szott egy alacsony emelked�n. �vatos volt, nehogy elessen a t�rmel�ken, amely egykor egy xiai gy�r�p�let volt. Az elm�lt egy �ra nagy r�sz�t az �rny�kos keres�s�vel t�lt�tte. A v�ros v�delm�t kellene megt�rgyalniuk, �m a S�t�t Vad�sz vez�rt sehol nem tal�lta. Agg�dott. Helryx Toa megk�rte �sit, a S�t�t Vad�szok k�r�be �p�tett �gyn�k�t, hogy rendszeresen jelentse neki a xiai helyzetet �s az �rny�kos tetteit. Biztosra vette, hogy a Makuta Testv�ris�g r� fog t�madni a szigetre, �s �si m�ris megk�sett a jelent�s�vel.
Felkapaszkodott a domb tetej�re. Legels�nek az �rny�kost l�tta meg, amint egy t�rmel�k halom tetej�n �ll. Egy kisebb szelenc�t tartott a kez�ben, ami ki volt nyitva, �s gyan�s mosollyal meredt a taralm�ra. Ahogy �si k�zelebb h�z�dott, m�g k�t dolgot vett �szre: egy halott Vortixxot a f�ld�n, akinek arc�t protodermisz krist�ly fedte; �s azt, ami a l�dik�ban volt: h�rom �vegcs�t.
- Mire lelt�l? – k�rdezte �si. – �s mi�rt lenne egy Vortixx olyan balga, hogy ki merjen �llni ellened?
Az �rny�kos ijedve n�zett fel. Majd l�that�an megnyugodott, amikor l�tta, hogy csak �si az.
- Egy b�mulatos dolgot – mondta. – Hallott�l m�r Kojol Makut�r�l?
�si b�lintott. Mata Nui Rendje r�v�n ismerte a t�rt�netet: Kojol �ppen Xi�ra l�togatott, hogy megbesz�lje egy v�rus hozz�ad�s�t ahhoz a fegyverhez, amit a Vortixx a Makuta sz�m�ra k�sz�tett. L�togat�sa alatt egy „v�letlen” folyt�n egy m�sik v�rus v�gzett vele. Csakhogy az nem baleset volt, a Rend volt a hal�l��rt a felel�s.
- T�bb v�rust hozott mag�val, amikor Xi�ra j�tt – folytatta az �rny�kos. – N�h�nyat sosem tal�ltak meg. �gy tartott�k, a p�nc�lj�val egy�tt �gtek el. De nem �gy volt, �s �n most r�juk tal�ltam.
�si pr�b�lta min�l jobban leplezni az aggodalm�t. Ha egy ilyen fegyver ker�l a S�t�t Vad�szok kez�be, az k�sz katasztr�fa.
- Kiv�l� – mondta. – J� p�nz�rt eladhatjuk �ket.
- Eladni? – �gy az �rny�kos. – Nem, nem, saj�t c�lomra haszn�lom fel �ket. Megtanulom, hogy pontosan mire k�pesek, �s akkor Helryx meg a Makut�k leborulnak el�m! De id� kell… sok-sok id� �s nyugalom a munk�hoz. Senki sem tudhatja, hogy n�lam vannak. �pp ez�rt kellett ennek a Vortixxnak vesznie. �s �pp ez�rt…
Kett� energiasug�r l�tt ki az �rny�kos szemeib�l, eltal�lva �sit. A S�t�t Vad�sz veter�n ekkor elt�nt, a sugarak ereje elporlasztotta �t.
- Bocs�ss meg, �reg bar�t – mondta az �rny�kos. – De ismered a r�gi mond�st: Egy megosztott titok t�bb� nem titok.
* * *
Vezon a Tridax nev� Makuta nyom�ban loholt kereszt�l a destrali er�d�tm�ny csarnokain, �s mindent megtett, hogy ne vegye �szre. Az �si �p�tm�ny falait heves �tlegel�s r�zta: Mata Nui Rendje v�gre belefogott a Makuta b�zis ellen ir�nyul� t�mad�sba. Vezon k�ldet�se egyszer� volt, m�gpedig sz�nd�kosan, hogy a bomlott agya is k�pes legyen felfogni: K�vesse Tridax Makut�t, tal�lja meg, a Makuta mivel teleport�lja a szigetet egyik helyr�l a m�sikra, �s azt�n tegye haszn�lhatatlann�. Ezut�n Tridax minden bizonnyal meg�li majd, de h�t egy terv sem t�k�letes.
Eleinte �gy t�nt, minden az elv�rtak szerint folyt: Tridax egy alagsorba tartott, l�tsz�lag �szre sem v�ve, hogy k�veti valaki. Az alagsor egy irdatlan kamr�ba vezetett. Ami abban a helyis�gben v�rta �t, m�g a megzavarodott Vezont is megr�zta: A falak a kamra minden oldal�n negyven l�b magasra ny�ltak. Szt�zistart�lyok sorakoztak a falak ment�n, majd’ sz�z. �s mindegyik tart�lyban egyforma alakok tart�zkodtak. N�h�nyuk p�nc�lzata koromfekete volt, a legt�bb feh�r �s arany sz�n�, de nyilv�nval�an mind ugyanazok voltak. Egyfajta szt�zisba ker�ltek.
Tridax a kamra k�zep�hez l�pdelt, ahol egy kis asztal �llt. Rajta egy Kanohi maszk. Tridax odany�lt �rte, majd v�ratlanul sarkon perd�lt, �s �rny�kot l�tt Vezon fel�. Miel�tt kit�rhetett volna el�le, az �rny�ksug�r a falhoz szegezte �t.
- Azt hiszed, nem hallottam a k�vet�sre tett �gyetlen k�s�rleted? – mondta Tridax. – Te akartad, Skakdi szem�t. Meg akarod ismerni Destral leghatalmasabb titk�t? Ki akarod el�g�teni a tud�sszomjadat, miel�tt meghaln�l? Tekints k�rbe!
Vezon �gy is tett, de nem lett semmivel sem okosabb.
- Sz�p kis gy�jtem�ny – mondta. – Hab�r �n ink�bb a kagyl�kat szeretem. Esetleg a leveleket. �h, �s persze az ellens�geim fejeit, b�r azok sok helyet foglalnak.
Tridax mosolygott, �s felemelte a maszkot.
- Tudod, hogy mi ez itt? Egy Olmak Kanohi, a Dimenzi�kapuk Maszkja. Az egyik a kett� l�tez� k�z�l. Nem is olyan r�g, a t�rsam, Mutran Makuta, meg �n k�s�rletekbe fogtunk, hogy kialak�tsunk egy �rny�kpi�c�nak nevezett l�nyt: egy l�nyt, mely k�pes kisz�vni m�sokb�l a f�nyt, �s megt�lteni �ket s�t�ts�ggel. Ett�l egy �tletem t�madt. Tudtam, hogy a maszk nem csup�n ezen dimenzi� m�s helyeit k�pes el�rni, hanem m�s val�s�gokat is. �gy h�t �tutaztam a t�bbi dimenzi�t, �s mindegyikb�l �sszegy�jt�ttem az ottani Takanuva To�t, visszahoztam �ket, majd a kedvenceimet j�llakattam a f�ny�kkel. Ha elk�sz�l�k, egy eg�sz sereg �rny�k To�m lesz, �s mind a Makuta legvesz�lyesebb ellens�g�b�l termett.
A falak ism�t megremegtek.
- Akkor szerintem jobban teszed, ha sietsz – javasolta Vezon.
- Ugyan minek? – �gy Tridax. – Mind�ssze az elk�sz�lt �rny�k Takanuv�kat kell szabadj�ra engednem, �s �k majd megszabadulnak a t�mad�kt�l. Akkor azt�n igaz�n munk�ba lend�lhetek. �s azt�n…
Tridax elhallgatott a t�redez� krist�ly hangja hallat�n. Meglep�d�se miatt megsz�nt az �rny�k ereje. Vezon a padl�ra bukott, de el�tte m�g l�tta, ahogy a Makuta r�m�lve n�z a karj�ra. Valami a szemei l�tt�ra bomlasztotta sz�t a p�nc�lkeszty�j�t, �s az antidermisze m�ris szabadon �ml�tt a leveg�be. K�t l�ny l�pett el� az �rnyakb�l. Az egyik egy mator�n, a t�rsa valamilyen m�s faj tagja: j� magas, �s veszedelmes kin�zet�. A Makut�ra n�zett, �s nevetett – �les, kaj�n hangja volt.
- A Makuta legvesz�lyesebb ellens�ge? – mondta Tobduk. – K�sz�lj fel, mindj�rt tal�lkozol vele.