Ak�rmerre utazol kiterjedt univerzumunkban, nagy val�sz�n�s�ggel �sszefutsz valakivel, aki elmondja majd, hogy Tren Krom nem t�bb puszta m�toszn�l… csak egy �sr�gi legenda, nem val�dibb az Irnakkn�l, vagy a k�pzelet b�rmely m�s sz�lem�ny�n�l. �gy mondj�k, l�bat vetni a sziget�n nem j�r borzalmas k�vetkezm�nyekkel, kellemes tengerparti s�ta az eg�sz. �s ezeknek �n mindig azt mondom: „Hogyan szeretn�d, hogy megeml�kezzenek r�d hal�lod ut�n? Csak mert m�g ma el akarom tervezni.”
Ugyanis j�l ismert t�ny mindazok sz�m�ra, kik j�l ismerik, hogy Tren Krom nem mese. Id�sebb, mint maguk a csillagok, akkor sz�letett, amikor Mata Nuinak vagy a Makut�nak se h�re se hamva nem volt, mind�ssze a v�gtelen, mindent k�r�l�lel� s�t�ts�g l�tezett. Egy sz�let�si f�jdalmain �tszenved� univerzumban barangolt, s m�g az �rnyak is rettegtek t�le. A Tren Krommal val� tal�lkoz�s megh�v�s volt az �r�lts�gbe, vagy m�g az ann�l is rosszabba… �gy teh�t a Testv�ris�g engem b�zott meg azzal, hogy felkutassam �t.
A tal�lka c�lja nyilv�nval� volt: a Testv�ris�g nem l�tta j�nak �rizetlen hagyni az univerzumban egy ekkora hatalm� l�nyt. Meg kellett ismern�nk sz�nd�k�t, valamint hogy jelent-e fenyeget�st a f�ldekre, melyek felett mi �rk�dt�nk. �gy a t�bolyultak f�lig elfeledett t�rt�neteiben kerestem �tbaigaz�t�st, m�gnem el�rtem a sziget partj�ra, mely �vezredek �ta nem fogadott l�togat�kat.
A feljegyz�s hi�nytalans�g�nak �rdek�ben r�szleteznem kell a teljes ott t�lt�tt id�met. Az ezt olvas�k �pesz�s�g�nek �rdek�ben azonban nem fogom. Visszaeml�kezve is csak egy skarl�tv�r�s �sszevisszas�got l�tok, melynek arca nem egy arc, cs�pjain apr�, kihegyezett kamp�k futnak v�gig, szemei nem is voltak t�bbek mer� m�lyed�sekn�l a kocsony�s kopony�j�ban, �s a hangja… �h, att�l m�g Teridax Makuta is dallamos hang� �nekesnek hangzott.
A hal�lt v�rtam. Amikor Tren Krom elm�je meg�rintett, �s megl�ttam igazi val�j�t, szinte azon nyomban el akartam pusztulni… ink�bb azt, mintsem ilyen eml�kkel �lni. �m a gondolataimban valami nyilv�n felkeltette az �rdekl�d�s�t… neh�z elk�pzelnem, mi lehetett az, eln�zv�n, hogy Tren Krom milyen idegen minden m�s �letform�hoz k�pest. A helyett, hogy kiszor�totta volna bel�lem a lelket, felder�tette a tudatomat, mint ahogy az arch�vumi vakondokok �lelem ut�n szoktak turk�lni. Elk�peszt� volt… ugyanakkor r�m�letes… betekint�st nyertem az eny�men akkora l�pt�kekkel t�ltev� elm�be, mint amennyire az �n elm�m tesz t�l egy t�zl�gy�n… �s �reztem, ahogy agyam sziszeg�, tekerg�z� �s ny�lk�t kiv�laszt� k�gy�k f�szk�v� v�lik.
Ekkor minden els�t�t�lt.
Mikor ism�t magamhoz t�rtem, az elhagyatott tengerparton fek�dtem. Nem l�ttam nyom�t Tren Kromnak, se a barlangnak, ahol tal�lkoztam vele. �gy gondoltam, h�tha csak r�m�lmom volt, �s Makuta t�rsaim j�ratt�k a bolondj�t velem… azt�n r�d�bbentem, hogy ez nem �gy van. Ekkor v�lt vil�goss� minden… tudtam, hogy m�k�dik az univerzum, �s, amennyire k�pes voltam felfogni, azt is, hogy mi�rt m�k�dik.
M�g valami m�st is tudtam m�r: hogy Teridax Makut�nak a Nagy Szellem, Mata Nui led�nt�s�r�l sz�l� �lma nem csak kital�ci� volt. Lehets�ges volt. M�k�dhetett. Az �n tud�som jelentette a t�lt�nyt abba a fegyverbe, mely egykor Teridax kez�be ker�lt, s mely fegyverrel egy nap elnyerhetj�k magunknak az univerzumot.